Az utolsó Pandzsábtól is kikapott a széteső Royals
2024. május 15. – Szerző: Krikettgalaxis
A szezont elsöprően kezdő Rajasthan Royals, azok után, hogy tegnap biztossá vált a rájátszásba jutásuk, ma újabb vereséget könyvelhetett el, méghozzá a tabella legalján szerénykedő Punjab Kings ellen: most már az sem biztos, hogy az első elődöntőben folytatják.
A kép szerzője: Julian Nyča (Wiki Commons), licenc: CC BY 3.0
Első ránézésre eléggé tét nélküli mérkőzésnek tűnt ez a mai: az elsőnek az idei IPL-ben. Hiszen tegnap eldőlt, hogy a Rádzsasztán az első négyben végez, és továbbjut, azt pedig már még régebb óta tudni lehetett, hogy ugyanerre a Pandzsábnak nincs esélye. De mégis volt miért harcolni. A Royalsnak egy újabb győzelem (már ha lehet használni az újabb
szót három egymás utáni vereségük után) azt jelentette volna, hogy a rájátszást a dupla esélyt biztosító első elődöntőben kezdik, míg a Kings azért küzdött, hogy elkerüljék a csúfos Fakanalat, azaz az utolsó helyezettnek járó díjat
. Sőt, talán még azért is, mert egyik dobójuk, Harsal Patel még a lila sapkáért is versenyben volt: 20 kapuval a meccs előtt is (holtversenyben) a ranglista élén állt, és legközelebbi versenytársai közül csak legfeljebb 17–18 van azoknak, akiknek a csapata rájátszásba jutott.
A két együttes összeállítása is hozott izgalmakat. Az angol játékosok többsége a napokban elhagyta ugyanis az IPL-t, hogy a világbajnokságra készülő válogatottjukban játsszanak Pakisztán ellen, és ebben a kivándorlásban
érintett volt mindkét mai klubunk is. A Royalstól Jos Buttler utazott el, a Kings pedig Liam Livingstone-t vesztette el, aki amúgy egy kisebb térdsérüléssel is küzd, és azt otthon pihenteti. Nem utazott viszont el a Rádzsasztántól Tom Kohler-Cadmore, a Pandzsábtól pedig Sam Curran és Jonny Bairstow: előbbi azért, mert nem tagja a válogatottnak, utóbbi kettő pedig azért, mert még vártak egy kicsit, és majd hamarosan indulnak. A Buttlert helyettesítő Kohler-Cadmore egyébként, bár a világ számos Húsz20-as krikettligájában láttuk már, az IPL-ben még sosem játszott, ma volt az első alkalom. A Kingsnél Nathan Ellis volt egy új ember (ő még idén nem játszott), és visszatért a csapatba Harprít Brár is.
Mivel az RR az ütést választotta, így Kohler-Cadmore máris bemutatkozhatott, Jasaszví Dzsájszvál mellett nyitó ütősként. De nem sokáig volt mellette, ugyanis Dzsájszvál, bár egy négyessel kezdett, utána újabb futás megszerzése nélkül kiesett: Sam Curran későn begörbülő labdájába csak beleélezett, és az a kapujába csapódott. Utána Kohler-Cadmore is több lehetőséghez jutott, de nem volt túl meggyőző: a harmadik játszmában például volt ugyan egy hatosa, de amellett meg öt nullása is, és utána sem tudott nagyon begyorsítani. Az erőfölényben ugyan még nem esett ki, de a lassúságnak köszönhetően a csapat csak 38/1-en állt 6 játszma után, pedig a meccs előtt a szakértő a tévében rengeteg futást jósolt mára. Utána aztán tovább romlott a rózsaszínek helyzete: mind Kohler-Cadmore, mind eddig a pályán levő társa, Szandzsu Szaimszan éppen 18 ponttal kiesett – de azt azért megemlítjük, hogy Szaimszan, akinek ez már a 12. IPL-szezonja, és mindegyikben alapember volt, csak idén lépte át először az 500 futást összesítve. Nem említettük még, de ez a meccs érdekes módon a kelet-indiai Guváhátíban volt: ez azért érdekes, mert ebből a térségből nagyon kevés híres krikettező származik, de a Royals most beállt 4. rendű ütőse, Riján Parág éppen e közé a nagyon kevés közé tartozik. Parág a korábbi években nem nagyon tűnt ki semmivel, de idén rendkívül jól játszott, és már ő is az 500-at közelítette: és ezt a jó formáját ma is folytatta, hiszen innentől kezdve egészen az utolsó játszmáig bent maradt – igaz, csak 48 futást tudott ezalatt összegyűjteni. Ez viszont azt is jelzi, hogy a pontszerzés továbbra is lassan ment a csapatnak: és ez igaz volt a többi ütősre is, aki pályára lépett. Még Ravicsandran Asvin volt az, aki a 12. játszmában három határt ütött egymás után, de ettől az esettől eltekintve igen kevés négyest és hatost láthattunk ma. A hatodik rendtől lefelé már alig mutatott bárki is valamit: a csapat így igen gyenge, 144-es eredménnyel zárt. A bevezetőben említett Harsal Patel az utolsó néhány játszmában szerzett még két kaput, így összesítésben 22-re jött föl: vajon megelőzi még valaki a későbbiekben? És vajon gyűjt majd még hozzá az utolsó meccsén négy nap múlva a Sunrisers ellen?
A cél ugyan alacsony volt, de mint tudjuk: egy cél azért is lehet alacsony, mert nehéz a pálya, és ha így van, akkor nem olyan könnyű azt a kis célt sem lekergetni. Most is úgy tűnt, ez a helyzet: a Kings egyik nyitó ütőse, Prabhszimran Szinh is kiesett az első játszmában, és a másik nyitó, Bairstow is ugyanúgy szenvedett, mint az első félidőben honfitársa: végül ő is bőven 100-as arány alatt, bővel 20-nál kevesebb futással esett ki. De még így is tovább húzta, mint a nála amúgy jóval gyorsabb Rilee Rossouw és a kacsázó Sasánk Szinh: az erőfölény még úgy végződött 39/3-ra, hogy Bairstow még a pályán volt. Ő végül a 8. játszma végén esett ki, amikor az állás 48/4-re változott: bizony ez is elég gyengének tűnt. De aki megnézett már mondjuk egymillió krikettmeccset, az valószínűleg több százezer alkalommal láthatta, hogy a magas rend gyengélkedése után jön egy-egy kitartó társulás, akik megmentik a csapatot. És most is ez történt. Bár az 5. rendű Curran és a 6. rendű Dzsites Sarmá párja sem volt extragyors, de időről időre, pont a megfelelő ütemben hozták az újabb és újabb határokat, így a szükséges pontarány sosem emelkedett leküzdhetetlenül magasra. A 16. játszma előtt (amelyikben Sarmá kiesett) is csak 8,4 volt ez a szám, ami bőven elérhetőnek tűnt. A csapat ekkor még kiegészült a csereember Ásútos Sarmával, aki szintén ütött egy négyest és egy hatost, Curran pedig egészen 63-ig vitte: mindezeknek köszönhetően a kergetés 7 megmaradó labdával sikerült.
A Royals így továbbra is megragadt 16 ponton, ami egyelőre elég nekik a második helyhez, de már komoly esély csillant fel az üldözőik előtt, hogy beérjék őket. A Kings pedig ellépett arról a csúnya utolsó helyről, a Mumbai Indianst leszorítva oda: mindkettejüknek egy-egy mérkőzése van még hátra, így bármelyikük lehet még utolsó a végén.