Semmi sem jött össze a Sunrisersnek, döntőben a Knight Riders
2024. május 21. – Szerző: Krikettgalaxis
Már a csoportkörben sem ment a játék a Sunrisers Hyderabadnak a mostani első elődöntő helyszínén, Ahmadábádban – és ma sem, ugyanis minden ütősüket elvesztették az első félidőben, majd a viszonylag alacsony célt a Kolkata Knight Riders játszi könnyedséggel lekergette.
Kalkutta egyik jelképe, a hatalmas hávrái híd (illusztráció)A kép szerzője: Manuel Menal (Flickr), licenc: CC BY-SA 2.0
Talán a csoportkör két legjobban ütő együttese végzett a tabella első két helyén, következésképp ők játszhatták az IPL első elődöntőjét – amelynek helyszíne azonban az ahmadábádi Narendra Modí stadion volt, ahol nem feltétlenül a futástesztiválok szoktak jellemzők lenni. Kiváltképp akkor, ha valamelyik lassú, fekete talajú dobósávot alkalmazzák. Most ugyan nem ilyen volt a pálya, hanem kevert fekete–vörös, de ez sem garantálta, hogy ma is röpködni fognak a 200-as pontszámok.
A Kalkutta már régen bebiztosította helyét ebben az elődöntőben, aztán az utóbbi 10 napban nem is volt több meccsük, legalábbis olyan nem, amikor játszani is lehetett, és nem maradt el a játék az eső miatt. Egy ilyen hosszú kihagyást a Sunrisers is megtapasztalt a közelmúltban: nekik az szemmel láthatóan nem ártott meg, mert a folytatásban egy nagy célt lekergetve nyertek a Punjab Kings ellen.
Legutóbbi mérkőzéséhez képest egyik csapat sem változtatott az összeállításán: a Kalkutta esetén ez a legutóbbi meccs ez azt jelentette, ami a pénzfeldobás után, tehát a kezdőcsapatok bejelentése után véget ért. Akkor már Rahmánulláh Gurbáz volt a keretben nyitó ütősként az Angliába hazatért Phil Salt helyett, de pályára tehát még nem lépett az afgán. Különös csatát ígért még a három ausztrál világbajnok jelenléte, különösképpen a két gyors dobóé, a magas termetű és a szezon előtti árverésen rekordmagas áron elkelt Pat Cumminsé és a még magasabb termetű és még magasabb összegért megvett Mitchell Starcé.
Mivel a Sunrisers az ütést választotta, így az első játszmában máris összecsaphatott két világbajnok: Starc, a dobó, és Travis Head, az ütős. Természetesen minden indiai szurkolónak felrémlett a tavalyi vébédöntő, amikor ugyanebben a stadionban Head 137 futást szerzett, megszerezve ezzel a győzelmet Ausztráliának. De ezek a rémületes emlékképek a Haidarábád szurkolóinak most biztatást jelentettek, és csak a lilák rettegtek tőle – viszont igazán nem sokáig! A második labdának ugyanis Head melléütött, ezt pedig a kapuja bánta – ez volt sorozatban a második kacsája az előtte igen kiváló formában játszó ütősnek. Múltkor azonban Abhisek Sarmá kihúzta a csapatot a csávából – de ma ő sem segített: a második játszmában elkapták, így az SRH igen hamar egész komoly bajba került. Sőt, a harmadik játszmában Starc újabb kaput szerezhetett volna: Ráhul Tripáthí cipőjét eltalálta a labda, bár elsőre úgy nézett ki, beleért az ütővel, ezért a bíró nem adta meg az LKE-t, a KKR pedig nem kért videózást – pedig ha kértek volna, Tripáthí is ballaghatott volna le! Igaz, hogy látszólag sok múlt ezen, mert utána Tripáthí 55 futásig menetelt, de mivel az utána következő két ütős is még az erőfölény idején kiesett (mindketten Starc dobásaiból), ez az 55 már szinte mindegy is volt, olyan rossz helyzetbe kerültek a narancsok. Heinrich Klaasen még megpróbálta menteni a menthetőt, így 10 játszma elteltével sikerült följönniük egy nem is olyan rossz 92/4-re, de utána újabb összeomlási hullám jött: a 16. játszma végére 126/9-et mutatott az eredményjelző, a Kalkutta így már fél lábbal a döntőben érezhette magát. Igaz, hogy a 9. rendű Pat Cummins hősiesen helytállt még a végén, és begyűjtött 30 futást, de 3 dobással a vége előtt ő is kiesett, csapata pedig mindössze 160-as célt tudott felállítani.
Starc a szünetben vele készült rövid interjúban már megemlítette, hogy már az első félidőben megjelent a pályán a harmat – márpedig akkor a Knight Riders számára ez újabb lehetőségeket csillantott fel. Ezt pedig mindjárt valóra is váltották: Gurbáz és Sunil Narine 3 játszma alatt 44/0-ra hozta föl a csapatot, aztán, bár Gurbáz kiesett, az erőfölény végére már 63/1 volt az állás. Két dobással később Narine is búcsúzott, de innentől kezdve a két Ajjaré volt a terep: Venkates Ajjar és Srejasz Ajjar pedig kiválóan teljesített. Igaz, a 10. játszmában Klaasen, a kapus majdnem elkapta Srejaszt, de csapattársa, Tripáthí olyan lelkes volt, hogy ő is odaszaladt elkapni, és a két játékos összeütközött – aminek következtében a lehetőség elszállt. És az is igaz, hogy a 11. játszma elején Head egy könnyű elkapást is elrontott Srejasz ellen – ez aztán nem Head napja volt ma! De talán úgy gondolták, ha az ütés és az elkapás nem megy neki, akkor a dobás esetleg, így beküldték dobni – rossz ötlet volt. Az sem ment ma. Első játszmájából még csak 10 futást szereztek, de a másodikjában 4 dobásból 22-t (!), és többet azért nem, mert közben a lilák beértek a célba. Mindkét Ajjar 50-est teljesített közben.
A vasárnapi, csennai döntő első résztvevője tehát a Knight Riders lesz, teljesen megérdemelten – de a Sunrisersnek sem kell teljesen elszontyolodnia, hiszen a második elődöntőben újra próbálkozhatnak majd a Royals és a Royal Challengers közti végselejtező győztese ellen. Bár, ha a mai teljesítményüket figyelembe vesszük, mégis csak szontyolkodhatnak valamennyire.
