A részidős pörgetők döntőbe juttatták a Sunriserst
2024. május 24. – Szerző: Krikettgalaxis
Öt kaput és takarékos dobójátékot, ezáltal pedig győzelmet és döntőbe jutást hozott a Sunrisers Hyderabad kockázatos húzása az IPL mai elődöntőjében: olyan dobókkal hoztak le 9 játszmát a Rajasthan Royals ellen, akik eddig ritkábban mutatkoztak ebben a szerepkörben. Vasárnap tehát Kalkutta–Haidarábád találkozó dönt az aranyéremről!
Haidarábád jelképe, a 16. századi Csármínár (illusztráció)A kép szerzője: Hari Om Prakash (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 3.0
Az utolsó előtti mérkőzéséhez érkezett a 2024-es IPL: az első elődöntő vesztese, a Sunrisers és a végselejtezőt sikerrel vevő Royals csapott össze Csennaiban, ahol majd a döntő is lesz két nap múlva. Az előző meccseik eredménye alapján tehát a rózsaszínek voltak lélektani előnyben, ám ha a teljes, azt megelőző időszakot figyelembe vesszük, ez már kevésbé mondható el – már csak azért is, mert amikor a csoportkörben ez a két együttes találkozott, ugyan csak egy futással, de az SRH nyert.
A Royals ugyanazt a csapatot küldte ma pályára, akikkel megnyerték a végselejtezőt, míg a Haidarábádnál Dzsajdev Unádkat és Aiden Markram került be a legutóbbi összeállításhoz képest, méghozzá Vidzsajakánt Vijászkánt és Szanvír Szinh helyett.
A mai elődöntő egyik érdekességének ígérkezett, hogy egy olyan dobósávot választottak ki játékra, ami elég messze volt a pálya közepétől: az egyik oldalon 61, a másikon pedig 72 méterre volt a határ. Ez aztán már előzetesen megmozgatta a taktikatervezgető szurkolók agyát: tudni vélték, hogy a Sunrisers balkezes nyitó párja ellen a legjobb ötlet, ha a pavilon felőli végről a jobbra pörgető Ravicsandran Asvin dob majd, mert úgy nekik a láb oldal, amerre könnyebben ütnek az ő stílusa ellen, pont a hosszabbik irány – Trent Boultnak pedig a másik véget javasolták, mert az este feltámadó szél iránya általában olyan, hogy az ő gyors, görbülő dobásait onnan segíti legjobban.
És láss csodát: a Royals edzője vagy kapitánya (vagy közösen) ugyanígy gondolkodott, gondolkodtak. A pénzfeldobás során a dobással való kezdést választották, és valóban Boult és Ravicsandran nyitott Travis Head és Abhisek Sarmá ellen. Utóbbi rögtön el is kezdte, amire számíthattunk: 4 dobásból 12 futás – viszont utána (nem tudni, hogy a szélnek köszönhetően-e vagy nem) rosszul húzott bele Boult labdájába, és elkapták. Szerepét ezután rögtön át is vette Ráhul Tripáthí: a jobbkezes ütős villámsebességgel teljesített 37 futást (14 dobásból), de a 15-ödikből elkapták: egy kanalazást próbált meg, de Boult ezúttal egy lassabb labdát dobott, és ilyenkor a kanál nem tudja jól kihasználni a sebességet – meg is lett az eredménye. Markram volt a következő ütős – és Boult következő áldozata is egyben, méghozzá mindössze 1 pont megszerzése után: az erőfölény így 68/3-as, közepes eredménnyel végződött. Az eddig kevés labdához jutó Head ezek után egy kicsit még rákapcsolt, de két határmentes játszma végén, pont a félidő felénél őt is elkapták egy lassabb labda után: 99/4. Ekkor még két határ nélküli játszma következett, majd egy kis Aves Khán-bemutató: a 14. játszmában két újabb ütőst búcsúztatott – már csak Heinrich Klaasenben volt a narancsok reménye. És ő ennek megfelelően is teljesített: 33 dobásból ért el 50-est, amit Sáhbáz Ahmad még 18-cal kiegészített, így a csapat eredménye végül 175 futás lett. Ez se nem túl jó nem volt, se nem rossz.
A kergetés elején még semmit sem sejtettünk az SRH későbbi érdekes dobótaktikájából: Bhuvnesvar Kumár és Pat Cummins kezdett neki Jasaszví Dzsájszvál és Tom Kohler-Cadmore ellen. A két sebes dobó az első négy játszmában elég szépen lekorlátozta a Royals ütőseit, akik csak 24 futást gyűjtöttek, sőt, Kohler-Cadmore a végén egy labdát túl magasra ütött fel, így el is kapták – bár volt olyan szurkolói vélemény, hogy talán jobb lett volna elejteni az elkapást, mert az ütős olyan lassan haladt... Dzsájszvál az erőfölény végére még bedurvult, és egy 19-futásos játszmával 51/1-re hozta föl a csapatot. Aztán 7 játszma után jött a csavar: az SRH beküldte Sáhbáz Ahmadot, sőt, utána Abhisek Sarmát is! Bár Ahmad máskor is szokott dobni, de egyáltalán nem tartozik a fő dobóik közé, Sarmá meg még kevésbé, hiába tekintik őt inkább mindenesnek. De a húzás mindenképpen bejött: mindketten első jászmájukban kaput szereztek, sőt, Ahmad nem mást ejtett ki, mint Dzsájszvált, Sarmá pedig Szandzsu Szaimszant. De ez még semmi: ezek után ugyanők újabb és újabb határmentes játszmákat hoztak le, majd a 12. játszmában Ahmad még két ütőst kiejtett – a játszma végére 80/5 volt az állás, ahonnan már nagyon nehéznek tűnt a visszaút a Rádzsasztán számára. Utána még Markram is beszállt egy kicsit dobni (közepes sikerrel, kapu nélkül), majd Sarmá talán az utolsó előtti veszélyes embert, Shimron Hetmyert is kiejtette: így az utolsó 6 játszmában még 83 futást kellett volna összeszedniük a rózsaszíneknek, 4 megmaradt kapuval. Azt hisszük, nem csodálkozik senki, ha eláruljuk: ez nem sikerült – még úgy sem, hogy Dhruv Dzsurel hősiesen küzdve 50-est ért el: így is egyre és egyre távolodott a cél, és a végén a Royals nem is kevéssel, 36 futással kikapott.
A Kalkutta döntőbeli ellenfele így tehát a Sunrisers lesz: ilyen döntő még soha nem volt az IPL történetében!
