Izgalommentes döntő eredményeként, 10 év után bajnok a Kalkutta!
2024. május 26. – Szerző: Krikettgalaxis
Sokat elmond a 2024-es IPL mai döntőjéről, ha megnézzük: a Sunrisers Hyderabad az első félidőben csak 113 pontot teljesített, és legeredményesebb ütősük Pat Cummins volt... A Kolkata Knight Riders ezek után a vártnál sokkal könnyebben begyűjtötte története harmadik bajnoki címét.
Kalkutta egyik jelképe, a hatalmas hávrái híd (illusztráció)A kép szerzője: Manuel Menal (Flickr), licenc: CC BY-SA 2.0
Nem újság, ha azt mondjuk, hogy óriási várakozás előzte meg a 17. IPL-döntőt: minden évben világszerte százmilliók követik figyelemmel izgatottan, kié lesz a világ klubkrikettjének (jelenleg) legértékesebb trófeája. Ráadásul két olyan csapat jutott be a döntőbe, akik voltak ugyan már bajnokok, de elég régen: a Sunrisers 8, a Knight Riders pedig 10 évvel ezelőtt, így mindkettejüknél hosszú ínségnek vethetett véget egy mai győzelem. Ráadásul akkoriban csak 8 csapat küzdött a serlegért, most viszont tíz, így ezt megnyerni még nagyobb dicsőség, mint akkor!
Az SRH és a KKR közös múltját erős lila fölény jellemzi, de ha csak az idei szezont nézzük, akkor is ugyanez mondható el. A csoportkörben szűken ugyan, de a lilák nyertek, az első elődöntőt viszont már simán hozták a kalkuttaiak.
Egy nappal a döntő előtt a helyszínen, Csennaiban még esett az eső, és ahogy közeledett a meccs, a felhők továbbra sem oszlottak el, de legalább nem esett belőlük semmi. De, mint tavaly óta biztos sokan tudják, még ha az időjárás nem is lenne ma kegyes, a döntőre akkor is van tartalék nap, így nagyon nem kellett volna annyira kétségbe esni.
A döntő az egyetlen olyan meccs, amire biztosan mindkét résztvevő győzelem után érkezik. Így aztán ilyenkor kevésbé meglepő, ha nem változtatnak semmit az összeállításukon: így történt ez ma is (legfeljebb annyit, hogy a Sunrisersnél Sáhbáz Ahmad kezdett, és később Abdul Szamadot cserélték be, múltkor meg fordítva). Viszont érdemes megemlíteni, hogy mindkét csapatban volt egy-egy játékos, aki éppen ma ünnepelte a születésnapját: a narancsoknál a szezon egyik nagy felfedezettje, Nítís Kumár Reddí ma lett 21, a Kalkuttánál pedig a csapat talán legjobb formában levő mindenese, Sunil Narine 36 éves.
A Sunrisers, ahogy gyakran, ma is az ütést választotta, de a KKR kapitánya is elmondta, hogy ők úgyis dobni szerettek volna: mindkét csapat így volt eddig eredményesebb. A Knight Riders elsőként Mitchell Starcot hívta be dobni: azt a Starcot, akit sokan bíráltak az elején, mert hiába adtak ki érte annyi pénzt, nem hozta cserébe a teljesítményt. De ahogy teltek a meccsek, egyre jobb formába lendült, és bizony azt kell mondanunk: pont a döntőre játszott a legjobban! Az első játszmában például egy gyönyörű kidobással máris búcsúztatta Abhisek Sarmát, miközben a játszma során csak 3 pont született ellene. De hasonlóan folytatta Vaibhav Arorá is: a 2. játszma is 3 futást és egy kaput hozott: most meg Travis Head kacsázott – az utóbbi négy meccséből harmadszor! Az erőfölényben a haidarábádiaktól megszokott agresszív játék ma sehol sem volt, sőt, Starc egy újabb dobásából még Ráhul Tripáthít is elkapták, így 6 játszma után 40/3 volt az állás: már most nagy bajban érezhette magát a Sunrisers! Szenvedéseik pedig tovább folytatódtak: a 7. játszmában kiesett a születésnapos Kumár Reddí, a 8-adikban nem ütöttek határt, ahogy a tizedikben sem – így aztán a félidő felénél 61/4-et mutatott az eredményjelző. És ezek után sem változott semmi: újabb és újabb kapuk vesztek el, a 13. játszmában már a 9. rendű Pat Cummins is bejött – és csapatából holtversenyben a legtöbb határt ütve (3-at! Igen, ez volt a legtöbb!) 24 pontig menetelt: ezzel ő lett az SRH legeredményesebb mai ütőse! Ilyen helyzetben valószínűleg ami a legkevésbé hiányzik egy csapatnak, az egy szűz kapuval: hát nem megkapták Harsit Ránától? Végül 113 pontot tudtak valahogyan összekaparni a narancsok, de 9 labdával a vége előtt utolsó emberük is kiesett. Már most eldőlt a döntő? Egyébként ez a 113 lett az eddigi IPL-döntők legalacsonyabb pontszáma...
A második félidőben talán még Cumminsban lehetett valami reményük a haidarábádiaknak. Ő a második játszmában jött be, de Narine rögtön egy hatossal üdvözölte – a második dobásából viszont Cummins visszavágott: dobásába az ütős csak beelélezett, és elkapták. Innentől kezdve viszont elfogytak az izgalmak: Rahmánulláh Gurbáz és Venkates Ajjar társulása megmutatta, hogy nem a pályával van a baj, lehet itt ütni kérem szépen: már az erőfölényben 72/1-ig emelték a KKR-t, a 9. játszma második felére pedig már 102-n álltak. Ekkor még történt egy utolsó érdekesség, de az eredmény már nem múlt rajta: Gurbáz ellen egy Sáhbáz Ahmad-féle labdából LKE-t ítélt a bíró, amire a Kalkutta kikérte a videózást – majd a videóbíró közölte, hogy sajnos nem működik a rendszer, így érvényben marad az ítélet. Na azért ez nem vet valami jó fényt a rendezőkre, hogy pont egy döntőben nem megy a technika! De végülis mindegy is, innen már alig kellett valami: a 11. játszmában a Knight Riders beért a célba, és 10 év után újra bajnok lett!
A legtöbb futástért járó narancs sapka Virát Kohlíé lett, a lila sapkát pedig a Pandzsáb dobója, Harsal Patel nyerte el. Nítís Kumár Reddí a legjobb feltörekvő játékos díjával vigasztalódhatott, míg a torna legjobb játékosává a másik szülinapost, Sunil Narine-t választották.
Az IPL története tehát egy újabb évvel íródott tovább. Mielőtt a szezon elkezdődött volna, ahhoz, hogy valaki bekerülhessen az első 100-ba a lejátszott meccsek, a megszerzett futások vagy kiejtett ütősök ranglistáján, 76 meccs, 880 futás vagy 35 kapu kellett. Már ez is hatalmas teljesítmény, de most már még nehezebb dolga van annak, aki be akar kerülni ide: most már 79 mérkőzésen kell játszani, 974 futást kell összehozni vagy 37 kapuval kell rendelkezni. Ne legyintsünk tehát rá, ha valakinek az adatlapján például azt látjuk, hogy az IPL-ben 90-valahányadik!
