Halálmeccs a halálcsoportban

2024. június 3. – Szerző: Krikettgalaxis

Rendkívül alacsony pontszámokat hozott a világbajnokság D csoportjának első mérkőzése: az elsőként ütő Srí Lanka például csak 77 futást tudott begyűjteni, és nem mondhatjuk, hogy Dél-Afrika nagyon könnyen kergette volna le ezt. De azért lekergette.

A dél-afrikai kormány székhelye Pretoriában (illusztráció)

A kép szerzője: Hühnerauge (Flickr), licenc: CC BY 2.0

Egy világbajnokságon illendő dolog kinevezni az egyik csoportot halálcsoportnak. De most melyiket? Ahol India és Pakisztán szerepel? Vagy ahol Ausztrália és Anglia? Nos, idén a közvélemény jó része egyetért abban, hogy nem, nem ezek a halálcsoportok, hanem a D jelű, ahol öt jóval gyengébb(nek tűnő) válogatott harcol egymással: pont ezért, mert nincs köztük nagyon kiemelkedő, és megjósolhatatlan, hogy kik jutnak tovább. Itt van ugyanis az a Dél-Afrika, amelyik ugyan tele van világhírű játékosokkal, akik egyénileg még csak rossz formában sincsenek (ezt láthattuk az IPL-ben is), de bármilyen meglepő is, csapatként 2023 eleje óta 11 NH20-as meccsükből csak kettőt tudtak megnyerni. És itt van Srí Lanka is, akik egy évtizede még világbajnokok voltak, de azóta sehol semmi eredményt nem igazán tudtak felmutatni, és természetesen az akkori csapat már teljesen kicserélődött. A harmadik együttes Banglades, akik szintén gyengélkednek mostanában, nemrég még az amerikaiaktól is kikaptak egy sorozatban. Rajtuk kívül pedig két társult ICC-ország van a csoportban, de mindkettő elég erős ahhoz, hogy bárki ellen meglepetést okozhasson: Nepál és Hollandia. Így tehát aki itt ma kikap, máris nagyon nehéz helyzetben érezheti magát.

A helyszín, a New York közelében található Eisenhower park, amely mindössze néhány hónap alatt, májusra készült el, ugrást jelentett a sötétbe: nem igazán lehetett tudni, mi várható a talajtól. A sávot egyébként Floridában készítették, és onnan szállították ide. Vanindu Haszaranga, a Srí Lanka-i kapitány úgy becsülte, ütősbarát lesz a talaj, így amellett döntött, hogy ők üssenek először.

Az azonban hamar kiderült, hogy Haszaranga tévedett: már az elejétől kezdve igen sok pöttyös labdát láthattunk. Az első négyes ugyan megszületett már a 2. játszmában Kuszal Mendisz jóvoltából, de nem pont egy tudatos négyes volt – az első határ, amit úgy is sikerült megcsinálni, ahogy az ütős tervezte, csak az ötödik játszmában érkezett el: akkor, amikor Petum Nisszanka már nem is volt a pályán, mert a válogatottban még csak nemrég bemutatkozó Ottniel Baartman dobásából elkapták, méghozzá egy egyébként szűz játszmában! Aztán hiszik vagy nem, kedves olvasók, a harmadik határesemény a 13. játszmában történt: 47/6-os állás után! A Srí Lanka-i ütősök borzasztóan szenvedtek eddig is és ezután is, míg például Anrich Nortje 4 kaput szerzett a félidőben 1,75-ös (!) gazdálkodás mellett – merész, de jó döntés volt betenni a csapatba a számára nem valami fényesen sikerült IPL után! És ha Nortje és Baartman teljesítménye nem lett volna elég, hát Kagiso Rabada is ledobott egy szűz játszmát még a végefelé, így aztán Srí Lanka nem több mint 77 pontot tudott csak összeszedni! A végigjátszott játékrészeiket tekintve ez lett történetük leggyengébb eredménye férfi NH20-ban.

Egy ilyen alacsony pontszámot persze nem lehetett csupán a pályára fogni, de az tény, hogy szemmel láthatóan a dél-afrikai ütősök sem érezték rajta magukat túl kényelmesen. Ők is csak 27/2-vel tudták lehozni az erőfölényt, és ezalatt is volt egy szűz játszma (ezen a vébén nagyon sok szűz van!), amit egyébként Daszun Sánaka dobott. A Srí Lanka-iaknál azonban túl sok volt a pörgető dobó, a sáv pedig nem térített igazán, így aztán Dél-Afrika hamarosan ki tudott kecmeregni a kedvezőtlen állásból: bár például Tristan Stubbs csak 13 pontot szerzett 28 dobásból, de azért a többiek ennyire lassúak mégsem voltak. Amikor Heinrich Klaasen a 15. játszmában egymás után ütött egy 6-ost és egy 4-est, lényegében eldőlt a meccs: de azért így is 16.2 játszma kellett ahhoz, hogy meglegyen a kergetés.

A mérkőzésen összesen 127 nullás dobás volt, ami a világbajnokságok történetében rekord. Eddig 123 volt a legtöbb, ami érdekes módon kétszer is megtörtént: egyszer 2007-ben, egyszer pedig tegnap (sőt, magyar idő szerint ma)! Igaz, ha nem csak a vébéket tekintjük, akkor 148 a rekord ebben a formátumban, még 2008-ból...