Hollandia győzelme máris a szakadék szélére lökte Nepált
2024. június 4. – Szerző: Krikettgalaxis
A halálcsoport második mérkőzésével folytatódott a világbajnokság: a két teljesen ellentétes domborzatú ország összecsapása a síkvidékiek sikerét hozta, és tekintve, hogy a viszonylag kiegyenlített csoportban ők számítanak a két leggyengébbnek, így a hegyvidékiektől mostantól kezdve extra teljesítmény kellene, hogy továbbjuthassanak.
Holland tulipánok (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Nepál először (és eddig utoljára) 2014-ben járt világbajnokságon: akkor két győzelmet is arattak a csoportjukban (egyet ráadásul Afganisztán ellen!), de nem jutottak tovább. Azonban ez is elég volt ahhoz, hogy a krikett egy csapásra hihetetlen népszerűségre tegyen szert a Himalája lábánál és lejtőin élők körében: válogatottjukat azóta is rendkívül lelkes szurkolók sokasága kíséri el világszerte. Most, itt, a Dallas melletti stadionban is tolongtak a nepáli rajongók, akik egyértelmű fölényben voltak a hollandokkal szemben. Ami a két csapat közös múltját illeti: ott már nem látható ekkora nepáli fölény, sőt, semekkora sem, mert egy hajszálnyival Hollandia áll jobban: így aztán izgalmas, kiegyenlített mérkőzésre volt kilátás mára.
A kezdés előtt jó sok eső esett, és bár az időjárás megjavult, mire elérkezett a idő, azért fél órát így is halasztani kellett, hogy a pálya minél jobb állapotban legyen.
A hangulat kezdetben igen kiváló volt, de aztán a dobással kezdő holland játékosok hamar elrontották a többség örömét. Tim Pringle már a második, Logan van Beek pedig a negyedik játszmában lecsapott, a határok pedig, ha néha estek is, csak négyesek voltak, így aztán az erőfölény 29/2-re végződött egy olyan pályán, amiről előzetesen úgy tűnt, ott sok futás várható. A játék képe pedig ezek után sem változott túl sokat: csak Rohit Paudel, a kapitány volt az egyetlen, aki az ütősök részéről valami igazán hasznos eredményt tudott felmutatni: ő 35 futással zárt, de többek között Bas de Leede szűz játszmájának, valamint Pringle és Van Beek újabb két-két kapujának köszönhetően a félidő második felében sem ment jól a játék Nepálnak. Amikor 8 dobással a vége előtt 106/7-re álltak, még úgy érződött, talán a 120 még meglehet nekik, ehelyett azonban négy dobás alatt elvesztették utolsó három kapujukat is újabb futás megszerzése nélkül, vagyis elég lehangoló pontszámmal zártak.
Mint tudjuk, Nepál legjobb dobója, Szandíp Lámicsháne valamiiért nem kapott időben amerikai vízumot, így nem tudott eljönni a csapattal. De most kiderült: azért nélküle sem megy annyira rosszul a dobójáték az ázsiaiaknak! Karan Khatrí Ksetrí például csak 2 futást hagyott az ellenfélnek az első játszmában, majd a 10 évvel ezelőtti világbajnoki résztvevő csapatból egyetlenként megmaradt Szompál Kámí még ennél is eggyel kevesebbet a másodikban, ráadásul ő még Michael Levitett ki is ejtette. Aztán még az erőfölényben Dípendra Szinh Airínak is volt egy rendkívül takarékos játszmája – de Max O’Dowd és Vikramjit Singh társulását már csak akkor tudták feltörni a nepáli dobók, amikor a 9. játszma elején 43 ponttal álltak a hollandok: ez bizony későnek tűnt! De azért az is igaz, hogy a narancsok sem haladtak túl nagy sebességgel, így amikor a 13. játszmában egy szerencsés kifutással (a dobó belepiszkált az ütős által visszaütött labdába, ami így pont eltalálta az inaktív kaput) 71/3-ra változott az állás, még nem mondhattuk, hogy végérvényesen eldőlt a meccs. Sőt, még 18 játszma után sem halt meg teljesen a nepáli remény, mert még ekkor is 13 futás hiányzott a hollandoknak: nem nehéz, de azért ha eddig lassan ment nekik, miért ne mehetne lassan az utolsó 12 dobás során is? Azonban ez a kérdés gyorsan fölöslegessé vált: a még mindig a pályán levő nyitó ütős, O’Dowd ugyanis rögtön egy négyessel és egy hatossal folytatta, majd két dobás után De Leede még egy négyessel le is zárta a meccset. Tegyük hozzá: a félidő során 3 (!) elkapást is elejtettek a nepáliak, így aztán még bosszúsabbak is lehetnek annál, mintha egyszerűen csak a hollandok lettek volna túl jók.
