Kiegyenlített harc végén Skóciáé a két pont Namíbia ellen
2024. június 7. – Szerző: Krikettgalaxis
A második mai vébémeccs kissé háttérbe szorult az első miatt, pedig ez sem volt rossz – csak éppen két kisebb csapat szerepelt rajta. A győzelem végül Skóciáé lett, akik a végére begyorsítva bizosították be sikerüket Namíbia ellen, és a csoport élére ugrottak.
A 15. századi Kilchurn-vár romjai Skóciában (Earra-Ghàidheal agus Bhòid tanácsi terület) (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Érdekes módon a különböző formátumokban eddig egészen különbözőképpen alakult Skócia és Namíbia egymás elleni mérlege: ENN-ben a skótok voltak nagy fölényben (5–1), NH20-ban viszont mindhárom eddigi találkozójukat az afrikaiak nyerték. Legutóbb ilyen formátumban 2021-ben találkoztak: akkor Ruben Trumpelmann volt a nagy hős, aki az első játszmában 3 skót ütőst ejtett ki – és ne feledjük, az idei vébé első meccsén is az első két labdájából kaput szerzett. A mai találkozót annak ellenére Skócia várta kényelmesebb helyzetből, hogy Namíbiának már két pontja volt, nekik pedig csak egy: azért, mert azt az egy pontot Anglia ellen szerezték, míg Namíbia a maga kettőjét Omán ellen. A skótok tudták: ha ma és Omán ellen nyernek (ami nem éppen lehetetlen dolog), akkor akár egy Ausztrália elleni vereség is beleférhet nekik, és még úgy is továbbjuthatnak.
A mai összecsapásra, ahol egyébként Namíbia az ütést választotta, Skócia ugyanazt a 11 embert nevezte be, mint akikkel első meccsüket is játszották, Namíbiánál pedig annyi változás történt, hogy Michael van Lingen helyett Jean-Pierre Kotze jött be. Ezúttal azonban a skótoknál is majdnem volt egy Trumpelmann: Brad Wheal legalábbis kaput szerzett az első játszmában, még ha nem is kettőt vagy hármat, de Kotzét máris búcsúztatta. Amikor a másik nyitó ütős, Nikolaas Davin már éppen bele kezdett lendülni, és az 5. játszmát egy 4–4–0–4-es sorozattal kezdte, az ötödik dobásból már elkapták (pedig valljuk be: azt találta el legjobban az eddigiek közül). Utána Gerhard Erasmus próbálta meg folytatni a lendületes játékot: ő 3 dobás után már 11 ponton állt, és utána sem sokat lassított: jó, persze ezt az ütemet nem tudta tartani, de azért 30 dobás után csak elért egy 50-est. Namíbia problémája azonban az volt, hogy a példáját mások nem nagyon tudták követni: elsősorban a sebes dobók sokukon kifogtak. Még Zane Green volt az, aki 28 futást be tudott zsebelni, de azt sem valami gyorsan, így a csapat végeredménye 155 lett. Ez sem kevésnek nem tűnt ezen a pályán, sem soknak: igazán kiegyenlítettek voltak az esélyek.
Amint megtörtént az első féldiő utolsó dobása, egy kis zápor eredt el: intenzitását tekintve nem is volt annyira kicsi, de szerencsére az időtartama az igen, így nem kellett lerövidíteni a második játékrészt – bár az első pár dobás után kellett tartani egy kis szünetet, amíg fűrészport szórtak néhány benedvesedett részre a pályán. A dobást persze Trumpelmann kezdte, de ezúttal nem jött össze neki a bravúr, sőt, több széles extrát is ajándékozott az ellenfélnek. Az első kaput Tangeni Lungameni szerezte, ám ezt Michael Jones hamarosan megtorolta, és Lungameni következő játszmájában egymaga 14 futást ütött. Az erőfölény így 43/1-re végződött, a félidő felében pedig 69/3 volt az állás: az újabb két kaput Erasmus szerezte, aki így, 50-esét is figyelembe véve messze a mérkőzés legjobb játékosának érződött. Sőt, nem csak ez érződött, hanem az is, hogy Namíbia áll jobban: ez viszont hamarosan megváltozott. A 4. rendű Richie Berrington és a 6. rendű Michael Leask nem csak stabil, de gyors társulást is alkotott, és 42 dobásból 74 pontot gyűjtöttek be. A döntő játszma valószínűleg a 17. volt: ide a félidő elején rendkívül takarékosan dobó David Wiesét küldték be dobni a namíbiaiak, ám ezúttal az ütősök nyerték a párharcot – csak ebben a játszmában 19 futás született, így Skócia szükséges pontaránya 10-ről 7-re csökkent. Innen pedig már nem volt kérdés, hogy mi lesz az eredmény: 9 megmaradó dobással az európaiak diadalmaskodtak.
