Afganisztán a játék minden elemében felülmúlta Új-Zélandot

2024. június 8. – Szerző: Krikettgalaxis

Óriási vereséget mért a mai első esti meccsen Afganisztán a vébéket mindig titkos esélyesként kezdő, de az esélyeit soha be nem váltó Új-Zélandra: nyitó párjuk megint 100 fölött teljesített, dobóik pedig gyorsan letarolták az egész ütősrendet.

Jellegzetes tájkép Afganisztán nyugati részén (illusztráció)

A kép szerzője: Michael O’Connor, licenc: CC BY 2.0

Afganisztán erejét egyelőre nem lehetett igazán jól felmérni, mert egyetlen mérkőzésüket eddig csak az újonc Uganda ellen játszották: az, hogy őket nagy különbséggel, simán verték, még nem jelentett semmit. De azzal együtt tekintve őket, hogy a tavalyi ENN-vébén hogyan teljesítettek, sejthető volt, hogy egyáltalán nem rossz kis csapat jött össze Afganisztánban. Új-Zéland formájáról viszont még ennél is kevesebbet lehetett tudni, hiszen ők még csak most mutatkoztak be ezen a tornán – igaz, előtte azért nem túl kevés meccset játszottak, amúgy vegyes eredményekkel. Mostani helyszínünk a guyanai Providence krikettstadionja volt, ami híresen pörgetőbarát – márpedig az afgán csapat tele van világhírű lassú dobókkal, így az ázsiaiak mindenképpen nagy reményekkel várhatták a találkozót.

Új-Zéland egyébként nem játszott egyetlen bemelegítő meccset sem a helyszínen, főként azért, mert a csapat viszonylag későn jött össze, és akik a végén érkeztek, még küzdöttek a röpbajjal, vagyis a nagy időzónaeltolódás miatti kényelmetlen érzésekkel. Ami mai összeállításukat illeti: sérülése után visszatérhetett Finn Allen és Devon Conway is – hát be is tették őket a csapatba, de nem fért be például Tim Southee vagy Rachin Ravindra sem. Afganisztán a múltkori meccshez képest annyit változtatott, hogy a kézsérülést szenvedő Mudzsíb ur-Rahmánt kihagyták, és egy hasonlóan veszélyes pörgetőt, Núr Ahmadot tették be a helyére.

Új-Zéland a dobást választotta, így Afganisztán ugyanazt a nyitó párt küldhette máris pályára, akik Uganda ellen 150-es társulást alkottak: Rahmánulláh Gurbázt és Ibráhim Zadránt. Az erőfölényben ugyan most sem esett ki egyikük sem, de nem mondhatjuk, hogy olyan simán mentek volna a dolgaik, mint múltkor: most egy elkapást is elejtettek ellenük, legalább egy kifutási lehetőséget is elhibáztak az új-zélandiak, és még egy LKE-t is megadott a bíró Zadrán ellen, amit csak videózás után vont vissza. A félidő feléig a dobók sikeresen vissza tudták fogni a tárulást: ekkor még csak 55/0 volt az állás, ami a világbajnokságok történetében a legalacsonyabb pontszám azokat az eseteket tekintve, amikor az első 10 játszmában nem esett ki senki. Ráadásul ma például hatos sem született egy sem – de a 11. játszmától hirtelen fordulat állt be. Egyrészt megjött az első hatos, másrészt igen hamar három további is követte azt: 12 játszma után már 86/0 volt az állás, ami egészen máshogy festett! Aztán a 14. játszmára meglett a csapat százasa is: ez volt még csak a 3. eset a Húsz20-as vébéken, amikor egy társulás kétszer egymás után 100-ig jutott, és az első, amikor ezt egy nyitó pár tudta megtenni. 150-ig viszont ma nem jutottak el: szinte rögtön a 100 után Matt Henry labdája Zadrán ütőjéről a kapuba vágódott. Az új-zélandiak nem is csaptak valami nagy ünneplést, mert tudták: ez a kapu már egy kicsit későn jött. Igaz, aztán megint nyilvánvalóvá vált az afgán csapat nagy hiányossága: a túlzott támaszkodás a magas rendre, és a gyenge közepes rend. A harmadik helyen ütő Azmatulláh Omarzí még begyűjtött ugyan 13 dobásból 22 futást, de az utána következő ütősök már gyors egymásutánban búcsúztak, és bár Gurbáz végül 80-ig is eljutott, a csapat csak 159-cel tudta zárni a félidőt.

Ez a pontszám viszont akár elég is lehetett, feltéve, hogy a pörgetők valóban hozzák azt, amire az afgán szurkolók számítottak – gondolhattuk volna. Ehhez képest az első dobásból máris Fazalhak Fárúkí, a sebes dobó volt eredményes: Allen pont nélkül csörömbékelhetett le. A megilletődött játék aztán tovább folytatódott új-zélandi részről: határ náluk is kevés volt, az erőfölény végén csupán 33 ponttal rendelkeztek, Fárúkí viszont már egy 3-as zsákmánnyal! Eddig még csak egyetlen játszmányit próbálkoztak a lassú dobók, de az erőfölény leteltével eljött az ő idejük is: 6.1-ben így a két kapitány, Rásid Hán és Kane Williamson került szembe egymással – a csatát pedig Hán nyerte: 33/4. Aztán a 9. játszma még jobban sikerült neki: ott már nem csak az első, hanem az első két dobásból is újabb kapukat szerzett: Új-Zéland kártyavárként omlott össze, és amikor még a félidő közepe előtt egy másik pörgető, Mohammad Nabí a 7. ütősüket is kiejtette, lényegében lemondhattak a győzelemről. Kérdés volt azonban, hogy az NFA-jukból mennyit tudnak megmenteni a szigetországiak, hiszen ez (is) egy elég szoros csoportnak nézett ki, ahol akár még a nettó futási arány is dönthet a végén: nos, a válasz az lett, hogy nagyon keveset tudtak megmenteni, ugyanis a szenvedésük tovább folytatódott, és már a 16. játszmában kiesett az utolsó emberük is. Sokat elmond az eredményről, hogy 75 pontjukat egymaga Gurbáz felülmúlta a maga 80-ával...

Afganisztán ezzel a nagy győzelemmel megerősítette a helyét a tabella élén, és óriási lépést tett a továbbjutás felé. Új-Zélandnak most már a Karib-térség lesz a legnagyobb vetélytársa a csoportban.