Nem volt kérdés: a Karib-térség szétdobta Ugandát
2024. június 9. – Szerző: Krikettgalaxis
Uganda múltkor már megírta a történelmet azzal, hogy megszerezték első világbajnoki győzelmüket, de ma a Karib-térség ellen több örömük már nem lehetett. A dobás még csak-csak ment nekik az idő egy részében, de utána ütőseiket pillanatok alatt letarolták a hazaiak.
Barbadosi tájkép (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Nyitásként a Karib-térség, ha nem is túl könnyen, de legyőzte Pápua Új-Guineát. Utána Uganda is megtette ugyanezt. Mármost, ha ez azt jelenti, hogy Uganda jobb annál a Pápuánál, akiket a karibiak csak viszonylag nehezen gyűrtek le, akkor ez alapján ma egy igen szoros és érdekes meccs volt várható. Új-Zéland hatalmas Afganisztán elleni vereségének köszönhetően egy kicsit felborult a tabella, és lehet, hogy majd a végén is fel lesz borulva: mindenesetre a Karib-térség viszonylag kényelmesen érezhette magát, mert, bár még sok van hátra, de most úgy érződött, hogy ha a végén esetleg pontegyenlőségek lesznek, akkor ők kedvezőbb helyzetben lesznek majd, mint Új-Zéland. Ennek fenntartásához persze ma jó lett volna egy nagy arányú győzelem az újoncok ellen.
A találkozónak mindkét együttes változatlan összeállításban vágott neki. A karibiak az ütést választották, már csak azért is, mert ezen a guyanai pályán itt a vébén, az esti mérkőzéseken mindig a dobást választották a kapitányok, de mégis a célt felállító csapatok szoktak nyerni – kivéve viszont pont azt az esetet, amikor Uganda sikeres kergetést mutatott be a fent említett Pápua elleni meccsen.
Az ütősök fokozatosan melegedtek bele a meccsbe. Brandon King és Johnson Charles az első játszmában nem ütött határt, a másodikban egyet (de azt is öt pöttyös labda után), aztán viszont már jött három négyes, utána meg már egy hatos is. King viszonylag hamar kiesett, helyére pedig Nicholas Pooran érkezett: ebben az időszakban tipikus karibi krikettet láthattunk, nagy hatosokkal, de amellett sok nullással. Nagyjából az erőfölény végétől kezdve teljesen egyenletessé vált a játék: egy-egy társulás jópár játszmán át együtt volt, tartotta a körülbelül 8–9 közti játszmánkénti átlagot, de sem túl alacsony pontszámmal nem esett ki senki, sem túl sokat nem ért el senki: az első hat rendű ütős mind két számjegyű eredménnyel zárt, de ötvenese nem volt egyiküknek sem. A félidő felénél 85/2, 15 játszma után 124/3 volt az állás, a vége pedig 173/5 lett az eredmény. Az ugandai dobóknak voltak jobb időszakai, de ezt nem tudták igazán tartóssá tenni, és olyan sem volt köztük, aki legalább három kapuig eljutott volna, sőt, kettője is csak Brian Masabának volt.
A nagyobb izgalmak nélkül csordogáló első félidő után a másodikról még kevesebbet lehet írni. A lényeg, hogy a karibi ütősök lekaszálták az egész ütősrendet mindössze 12 játszma és összesen 39 megszerzett pont után. Szegény Roger Mukasa harmadik vébémeccsén a harmadik kacsáját szenvedte el, de rajta kívül még ketten is nullával estek ki – a többség pedig 5-nél kevesebb ponttal: csak Juma Miyagi volt az, aki 13-neskiig jutott el. Az első 5 játszmában pontosan játszmánként egy ütős esett ki, a hatodikban senki, viszont a hetedikben kettő, szóval ez a félidő is elég egyenletesen haladt ebből a szempontból is. A dobók közül Akeal Hosein emelkedett ki egyértelműen, aki ötös zsákmányt szerzett, és a gazdálkodása is alacsony volt. A Karib-térség így 134 futással nyert, ami a Húsz20-as világbajnokságok második legnagyobb arányú futásban mért sikere, Uganda 39-e viszont a valaha volt legkisebb pontszám lett, amit ilyen tornán bárki is elért.
Megvolt tehát a nagy NFA-növelő karibi győzelem, de még ez is csak a második helyhez elég egyelőre, mert Afganisztán nettó futási aránya még ennél is jobb jelenleg. Uganda jelenleg a harmadik, de ők már (egyedüliként a vébé 20-as mezőnyében) 3 meccsen vannak túl, már csak Új-Zéland ellen játszanak egyet, és részükről vége.
