A végén csúszott ki a győzelem Pakisztán kezéből a szuperrangadón
2024. június 10. – Szerző: Krikettgalaxis
Nagyon sokáig úgy nézett ki, egy India elleni győzelemmel feledteti az Egyesült Államok elleni botlást a pakisztáni válogatott, de a végén a nehéz talajon az indiai dobók megmentették maguknak a meccset. Pakisztán továbbjutásához most már csoda kellene.
A 18. századi Sanivár Várá nevű erődítmény Púnában (illusztráció)A kép szerzője: Sreein Sreedhar (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 4.0
Mit nekünk egy ausztrál-angol meccs, ha van India–Pakisztán is? Na jó, ha őszinték leszünk, ez a kettő párharc nagyjából egyenrangú, de a részt vevő országok lélekszámát tekintve bizonyosra vehető, hogy az ázsiai szuperrangadót sokkal többen követik nagyobb izgatottsággal, mint a nagyobb múltú másikat. Sajnos azonban India és Pakisztán között régóta olyan feszült a politikai helyzet, hogy ahhoz, hogy a két válogatott egymással találkozzon, valami ilyesmi alkalom kell, mint például ez a vilgbajnokság: csak úgy nem fognak egymás ellen felkészülési sorozatokat játszani. Bár ez persze abból a szempontból jó dolog, hogy ha emiatt egy kicsit ritkábban találkoznak, annál kevésbé unnak bele az emberek – na nem mintha amúgy olyan sokan beleunnának.
Azt azonban nem mondhatjuk, hogy a New York-i átlagpolgárokat is annyira lázba hozta volna ez a mai klasszikus. De azért szép számmal látogattak ki a stadionba az emberek, akik között feltűntek olyan hírességek is, mint például Szacsin Tendulkar, Juvrádzs Szinh vagy éppen az a Chris Gayle, aki fehér kabátjának egyik ujján az indiai, másik ujján a pakisztáni színeket viselte magán.
Az amúgy is meglevő feszültséget tovább fokozta az eső: emiatt már a pénzfeldobást is halasztani kellett. Amikor végre megtörténhetett, Pakisztán a dobást választotta. Náluk egy változtatás történt a múltkori meccshez képest: a múltkor sérülés miatt kimaradt Imád Vaszím most már itt tudott lenni, méghozzá Ázam Hán helyén. India változatlan összeállításban játszott a legutóbbihoz képest.
Aztán a pénzfeldobás után megint volt egy kis esőszünet, aztán az első játszma után megint – egyébként ebben az első játszmában Rohit Sarmá már egy hatost is ütött. A vébén amúgy elég sok biztonsági időtartalék van ilyen esetekre: 90 perc késésig nem történik játszmavesztés, és most majdnem ki is lett használva ez a 90 perc – de csak majdnem, így maradt a 20–20. Amikor folytatódott a játék, Pakisztánt máris nagy öröm érte: Naszím Sáh kicsit szélesebb, talán a talajon is egy pillanatra megragadó labdáját Virát Kohlí rosszul találta el, így az ütőst elkapták. A következő játszmában Sahín Sáh Afrídí is eredményes volt: ő Sarmát ejtette ki, és emellett még további négy 0-sat is dobott. Risabh Pant és a 4. rendben már behozott Aksar Patel társulásával azonban egy ideig már nem tudtak mit kezdeni: az erőfölény vége 50/2 lett, ami azt is mutatta: ez a pálya már nem az a pálya, amit néhány napja még annyi kritika ért – most azért lehetett rajta ütni rendesen. Legalábbis az elején. Miután a 8. játszmában Patel búcsúzott, már csak Pant volt az egyedüli, aki sikeresen tudott pontokat gyűjteni: mindenki más eszén túljártak a pakisztáni gyors dobók. Olyannyira, hogy India 100 pontja csak a 16. játszma végén lett meg, akkor, amikor már 7 kapujuk elveszett. És a pakisztáni mészárlásnak ezek után sem lett vége: egy teljes játszmával a vége előtt kiesett az utolsó indiai ütős is, a cél pedig mindössze 120 lett, vagyis éppen labdánként egy futás.
A kergetés ritkán látható módon két egymás utáni 3-pontossal kezdődött, és bár a határok nem igazán akartak jönni, de azért úgy tűnt: Mohammad Rizván és Bábar Ázam magabiztosan lépdel előre. Ám a 13-as szám nem hozta meg a szerencsét Ázamnak, ugyanis éppen ennyi pontja volt, amikor Dzsaszprít Bumráh kiejtette, és ugyanez történt meg a 3. rendű Uszmán Hánnal: neki is 13-ja volt, amikor búcsúzott. De ez már a félidő fele után történt: a lassú haladás eredményeképpen 10 játszma alatt csak 57 pontot tudtak összehozni az ütősök, de valljuk be: nem is nagyon kellett jobban sietniük. Nem kellett, de azért Fáhar Zamán megpróbálta: gyorsan beütött egy hatost meg egy négyest – aztán 13 ponttal ő is kiesett! De a 14. játszma végén így is 80/3 volt az állás, ami nagyon nagy valószínűségű pakisztáni sikert jósolt a végére. De ekkor megint megjött Bumráh. Első dobásából kidobta Rizvánt, majd ezt a játszmát igen takarékosan fejezte be – de hasonlóan jól dobta következő játszmáját Aksar Patel és Hárdik Pándjá is, még ha kapu nem is mindben született. Végül Bumráh újabb szupertakarékos és újabb kaput hozó játszmjának köszönhetően úgy alakultak a dolgok, hogy a 20. játszmában már 18 futás hiányzott Pakisztánnak: megfordult a meccs! És hiába volt Naszím Sáh két négyese is a végén, ez nem volt elég: India 6 futással diadalmaskodott.
A csoportban most már Indiának és az USA-nak is 4 pontja van, Pakisztánnak pedig legfeljebb lehet annyi, ha ezután mindkét meccsét megnyeri. Vagyis: India és az USA közül legalább az egyiknek muszáj lenne kétszer is kikapnia, ha Pakisztán tovább akar jutni, márpedig nehéz lenne elképzelni, hogy Kanada legyőzné Indiát, és az is könnyen lehetséges, hogy az amerikaiak legyőzik Írországot – azaz Pakisztán fél lábbal már a koporsóban van.
