Skócia magabiztos győzelemmel menetel a továbbjutás felé
2024. június 10. – Szerző: Krikettgalaxis
Hozta a (számukra) kötelezőt a skót válogatott: nagy, NFA-növelő győzelmet arattak a mai második vébémeccsen Omán ellen, így ha az ausztráloktól nem szenvednek majd túl nagy vereséget, akár a továbbjutásra is jó esélyük lehet. Omán viszont az első biztos kieső csapat lett.
Jellegzetes skót táj (An t-Eilean Sgitheanach) (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Antiguára érkezett a világbajnokság, és bár látszólag kis
csapatok küzdöttek meg ma ezen a kis szigeten, a tét nagy volt számukra. A skótok előtt az Anglia elleni esős meccsnek, valamint az angolok nem nagyon kicsi, Ausztrália elleni vereségének következtében ugyanis felcsillant a remény a továbbjutásra: ahhoz azonban először is ma (lehetőleg minél nagyobb arányban) le kellett győzniük Ománt. Azt az Ománt, amelyiknek viszont ez a mai volt az utolsó esélye: tudták, ha kikapnak, matematikailag is oda a továbbjutás.
A skótoknál egy kényszerű csere történt múltkorhoz képest: Brad Currie egy kisebb sérülést szedett össze, így helyette ma Safyaan Sharif játszott, míg Omán kettőt változtatott: ott Kasjap Pradzsápatí és Soeb Hán is kimaradt, akiket Naszím Husí és Rafiulláh pótolt.
A pálya igen ütősbarátnak nézett ki, csak az erős szél nehezíthette valamelyest a játékosok dolgát. Mindenesetre Omán az ütést választotta, de mint Richie Berington kapitány elmondta, ez a döntés a skótoknak is éppen megfelelt. A dobást Mark Watt kezdte, miután ellenőrizte híres puskáját
: ő ugyanis mindig ki szokta jegyzetelni előzetesen, hogy melyik ütősnek mik az erősségei és a gyengeségei. Úgy néz ki, ez működött is, mert Husí és Pratík Áthavale csak 3 futást szerzett ellene ebben a játszmában. Igaz, utána ezt Brad Wheal puskázás nélkül is még tovább javtotta (2 futás), majd Chris Sole jött, aki ellen Husí zúdított ugyan egy hatost, de utána elkapták. Ezek után Áthavale és a 3. rendű Ákib Éliász eltérő megközelítést alkalmazott: előbbi inkább ment a biztonságra, utóbbi inkább a gyorsaságra – ez most Áthavalének jött be jobban, mert Éliászt 6 dobásból megszerzett 16 futása után Sharif ki-LKE-zte, de Áthavale még sokáig bent maradt, és végül 50 fölé is eljutott. Az erőfölény végén 53/2 volt az állás, de a félidő felére ez 78/4-re változott, ami a skótok följövetelét jelentette. Ománnak azonban még egy fegyvere volt a tarsoláyban: Aján Khán, aki ugyan nagyon lassan kezdett, de aztán bejelentkezett néhány határral (az utolsó játszmában például kettővel is), így a csapat végül 150-ig fel tudott kapaszkodni.
Az első játszma a skót ütősöknél is nehéz belelendülést hozott (1 futás Bílál Hán ellen), de a másodiktól kezdve megláttuk, milyen lesz az egész félidő: itt Michael Jones két hatost ütött, és bár őt utána hamarosan elkapták, de George Munsey és Brandon McMullen folytatta a munkáját. Bár az erőfölény csak 50 futást hozott, ami nemhogy nem több, de még kevesebb is, mint Omán eredménye ugyanekkor, de 9 játszma után viszont már 100/2 volt az állás, vagyis pontosan feleannyi idő alatt pontosan ugyanannyi futás érkezett még. Munsey 200 fölötti aránnyal teljesített 41-et, mire kiesett, de McMullen is hasonlóan jó volt: ő ugyan éppen 200 alatt maradt, ami az ütési arányt illeti, viszont 61 futást gyűjtött be. A 4. és 5. rendű Berrington és Matthew Cross is hozzátett még nagyjából egy tucat igen gyors futást, így meglepően gyorsan, már a 14. játszma elején sikerült a kergetés. Ez nagyot lendített Skócia NFA-ján, ami jelenleg közel 4-gyel (!) több, mint az angoloké, így a végelszámoláskor akár még az ő javukra is billenhet a mérleg. De ne feledjük: Anglia még játszik Ománnal és Namíbiával, így nekik is jó esélyeik vannak a nettó futási arányuk feljavítására, míg Skócia Ausztráliával találkozik, és akkor egyáltalán nem garantált, hogy megmaradnak a mostani nagy pozitívban...
