Kanada ellen már nem maradt szégyenben Pakisztán

2024. június 11. – Szerző: Krikettgalaxis

A legutóbbi világbajnokság egyik döntőse, Pakisztán csak most, a harmadik meccsén tudta megszerezni első győzelmét, méghozzá Kanada ellen. Ez a siker már valószínűleg későn jött nekik, de egy pici esély azért van a továbbjutásukra. Kanadának még annál is kevesebb.

Ucs Saríf, Pakisztán egyik híres történelmi nevezetessége (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

Sportszakmai szempontból (ha máshogy nem is) az még beleférhet Pakisztánnak, hogy Indiától kikapnak, de az Amerika elleni holtverseny, majd szuperjátszmás vereség a szakadék szélére taszította őket. Ez a mai összecsapás az utolsó szalmaszál volt nekik, amibe még kapaszkodhattak, de messze nem lett volna elégséges nekik, ha most nyernek: még Írország ellen is sikerrel kellene venniük az akadályt, és több, tőlük független eredménynek is teljesülnie kellene majd még. Kanadával kapcsolatban kevésbé mentek a számolgatások: ők úgysem számítottak esélyesnek előzetesen sem, de azért számtanilag akár az is kijöhetett volna, hogy ők lesznek az egyik továbbjutó válogatott. Még úgy is, ha ma kikapnak, bár abban az esetben már tényleg valami soha nem látott csillagegyüttállás lenne szükséges számukra.

Sokat beszéltünk már erről a New York melletti pályáról, ahol ezt a mérkőzést is játszották: eddig egyik sáv, amit kipróbáltak, sem volt ütősbarát. Most egy olyat jelöltek ki erre a meccsre, amin még nem zajlott mérkőzés, így csak sejteni lehetett, hogy ez is hasonlít a többire, de tudni nem. Egy kevéske fű nőtt rajta, emiatt, és a délelőtti kezdés miatt a pénzfeldobást megnyerő Bábar Ázam a dobást választotta.

Mindkét együttes összeállításában egy-egy változtatás történt a legutóbbi mérkőzésükhöz képest. Pakisztánnál Szaím Ajúb vette át Iftihár Ahmed helyét, bár az ütősrendben nem az ő helyére jött, hanem nyitóba. Kanada úgy döntött, Dilpreet Bajwa helyett ma Ravinderpal Singhhel próbálkoznak, aki még nem játszott ezen a vébén.

A dobást (természetesen) Sahín Sáh Afrídí kezdte, ám őt (nem éppen természetesen) Aaron Johnson rögtön két négyessel tréfálta meg az első két labdából. A 2. és a 3. játszmában már csak 1 négyes esett, de így is 13 dobás alatt Kanada már 20 ponton állt. Az első kapu a 3. játszma végén veszett el: ekkor Mohammad Ámir bombája döntötte ki Navneet Dhaliwal középső karóját. A nagy ünneplés megmutatta, micsoda feszültség gyűlt össze eddig és oldódott fel most a pakisztáni játékosokban. Az erőfölény utolsó játszmájában Afrídí is lecsapott: ő Pargat Singhet ejtette ki, majd láttunk tőle egy széles dobás után 5 nullásat is, így 6 játszma után már sokkal szebben nézett ki Pakisztán szempontjából az állás: 30/2. Hamarosan Imád Vaszím kiváló mezőnymunkájának eredményeként Nicholas Kirton is búcsúzni kényszerült: az ütősök egy szimplával próbálkoztak, de Vaszím közvetlenül rádobta a labdát az inaktív kapura, így a közben visszaforduló ütős egy fél méterrel lemaradt. A 10. játszma pedig Hárisz Roufról szólt, aki három dobás alatt végzett két újabb ütőssel, így a félidő felére már 55/5 volt az állás. De az egyik nyitó ütős, Johnson még mindig a pályán volt, sőt, ez előtt is, ez után is néhány hatost is beütött, és a 13. játszmára elérte az 50-est is. Hamarosan azonban ő is kiesett, későbbi társai pedig hasonlóan folytatták, mint a korábbiak, és ők is igen alacsony pontszámokkal estek ki, így végül Kanadának még a 100 pont is alig lett meg a végére. Egészen pontosan 106-ot gyűjtöttek, vagyis Johnson egymaga majdnem a felét teljesítette ennek, sőt, extrák nélkül nézve bőven több mint a felét.

Mint említettük, ezúttal Szaím Ajúb volt az egyik pakisztáni nyitó ütős, vagyis most nem a megszokott Mohammad Rizván–Bábar Ázam pár kezdett. Ám a pontszerzés ennek a társulásnak is nagyon lassan ment – pedig Pakisztánnak most nem volt elég arra gondolnia, hogy csak a győzelem legyen meg, hanem nagyon fontos lett volna egy minél gyorsabb győzelem a jó NFA érdekében, hiszen a továbbjutás kizárólag NFA alapján lehet meg nekik a végén! Ajúb ugyan csak az 5. játszmában esett ki, de addigra mindössze hat pontocskát tudott begyűjteni – de Rizván sem sokkal többet, mert ő meg csak 9-et. De mint kiderült: ez volt a mélypont Pakisztán számára, innen már csak felfelé ívelt az ütési arányuk: második kapus társulásnak már kialakult a szokásos RizBar pár, ahogy sokan nevezni szokták őket, ez a pár pedig több mint 10 játszmán át együtt volt ma is, és 83 futásra, vagyis a győzelem küszöbéig föl is hozták a csapatukat. A 15. játszmában ugyan Dillon Heyliger Ázam kiejtésével megszerezte Kanada és saját maga második kapuját (mindkettőt a kapus, Shreyas Movva kapta el), ám a következő játszmát Rizván egy hatossal nyitotta, így már tényleg csak nagyon kevés hiányzott Pakisztánnak. Rizván hamarosan elérte a maga 50-esét is – igaz, nem kevesebb mint 52 dobásból, ami Pakisztán történetének leglassabb 50-ese lett NH20 formátumban! Most azonban ez belefért: a kergetés így is 17.3 játszma alatt befejeződött, és az ázsiaiak NFA-ja bőven pozitívba is fordult. Igaz, még mindig jóval az USA-é mögött van, de ha az amerikaiak még kikapnak Indiától és Írországtól, Pakisztán pedig legyőzi Írországot, akkor még megelőzhetik őket.