A C csoport az első, ahol minden eldőlt
2024. június 14. – Szerző: Krikettgalaxis
A papírformának megfelelően Afganisztán sima sikert aratott Pápua Új-Guinea fölött, ami egyrészt az ő továbbjutásukat is jelentette, másrészt többek között Új-Zéland búcsúját is.
A Band-e Amir tórendszer egyik része (Afganisztán első nemzeti parkja) (illusztráció)A kép szerzője: Carl Montgomery (Flickr), licenc: CC BY 2.0
Pápua Új-Guinea elszalasztotta a legnagyobb lehetőséget, amikor megszerezhették volna történetük első világbajnoki győzelmét: ez az Uganda elleni mérkőzés volt. A torna előtt úgy érezhették: ha az nem jön össze, akkor esetleg Afganisztán lehet a másik, akit megszorongathatnak – de az afgánok formáját elnézve erre most már vajmi kevés esély mutatkozott. Ők ugyanis eddigi mindkét ellenfelükön átgázoltak – pedig köztük volt Új-Zéland is! Az esélyek tehát mindenképpen Afganisztán mellett szóltak, márpedig tudni lehetett: ha ez valóban teljesül is, akkor a C csoport lesz az első, ahol végleg eldől a két továbbjutó és a három kieső sorsa: a Karib-térség és Afganisztán lesz ott a Szupernyolcasban, Uganda, Pápua Új-Guinea és Új-Zéland pedig búcsúzik. Így aztán nem meglepő, hogy ma az új-zélandi szurkolók is a pápuákat támogatták – igaz, olyan hatalmas tömegben ők sem érkeztek meg ma a trinidadi Brian Lara stadion lelátóira. Külön apró érdekesség volt, hogy mindkét válogatott edzői stábjában fel volt lelhető egy-egy korábbi kiváló játékos, aki Trinidadról származott: Afganisztán dobótanácsadója, Dwayne Bravo, illetve a pápuák egyik specialista edzője, Phil Simmons.
A dobást választó Afganisztán nem változtatott a legutóbbi összeállításán, míg ellenfelüknél egy módosítás történt: ott Semo Kamea játszott ma Charles Amini helyett.
Első dobóként a világbajnokság eddigi legtöbb (9) kapuját szerző Fazalhak Fárúkí próbálkozott, de azon kívül, hogy takarékos volt, más eredményt nem ért el az első játszmában. Nem úgy a harmadikban, amikor megint ő jött: akkor két első labdájának mindegyikébe beleélezett egy-egy pápuai ütős, és mindkettőt elkapta a kapus – de ez már azok után történt, hogy az előző játszmában Assad Valát kifutották, mivel egy tripla harmadik futásának a végén hiába nyújtotta túl az ütőjét a vonalon, az nem ért le a földre! Még az erőfölényben Navín ul-Hak is feliratkozott a kapuszerzők listájára, ráadásul kétszeresen is, így 6 játszma után 30/5 volt az állás: Új-Zéland csodavárása valószínűleg mostanra már teljesen véget ért. És a folytatás is hasonló volt: láttunk három (!) újabb kifutást, egy szűz játszmát Azmatulláh Omarzí részéről és többek között még egy Fárúkí-kaput, amivel a dobó már 4-re növelte az előnyét a ranglistán az üldözőivel szemben. De mégsem lehetnek maradéktalanul elégedettek az afgán dobók: összesen ugyanis 25 extra pontot ajándékoztak az ellenfélnek. Érdekesség, hogy az ütősök közül csak egy volt, aki ezt a 25-öt meg tudta előzni: a 7. rendű Kiplin Doriga, méghozzá 27-tel. Pápua Új-Guinea összesen pedig a 100-at sem érte el, így várható volt, hogy Afganisztánnak nem kell majd nagyon megszakadnia a folytatásban.
Ráadásul ők is rögtön visszakaptak valamennyit az ajándékba adott extrákból: az első játszmában két széles dobás volt, egyből pedig 5 TÉM született. A 2. játszmában Ibráhim Zadrán kétszer is kiesett: először ugyan visza kellett vonni a döntést a videózás után (a labda a láb-karó vonalán kívül pattant, így nem lett LKE), másodszor viszont egyértelmű volt: ekkor Seao Kamea talált be a kapujába. Utána Rahmánulláh Gurbáz próbálkozott meg azzal, hogy visszavegye a vébé futásranglistájának nemrég elvesztett első helyét: ez sikerült is neki, de 11 pont után az ő kapuját is eltalálták – ezúttal Alei Nao. Az erőfölény így is 39/2-re végződött, Gulbadín Naib (aki azonban csak egy elejtett elkapásnak köszönhetően maradt még a pályán) pedig már 15 pontnál állt, amit aztán gyorsan tovább is gyarapított: meg sem állt 49-ig. Ugyan az ütősök nem siették el a dolgokat, de így is kényelmesen, már a 16. játszmában beértek a célba – és mint a bevezetőben írtuk, ezzel minden kérdés eldőlt ebben a csoportban.
