Ideges, de sikeres pakisztáni búcsú

2024. június 16. – Szerző: Krikettgalaxis

Mindenki tudja, hogy a pakisztáni játékosok technikája világszinten is kiemelkedő, de régóta nem működik olajozottan a gépezetük – valószínűleg lélektani problémák miatt. A mai vébémeccsen is ez érződött: ugyan legyőzték az íreket, de így is idegeskedő játékkal telt a vége.

A lahori Bádsáhi-mecset (illusztráció)

A kép szerzője: Muhammadhasnainnaeem (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 4.0

Végre világbajnoki krikett Floridában! Csak éppen egy kicsit későn. Négy mérkőzést terveztek ide, a lauderhilli Central Broward stadionba, de az első három a nagy esőzések miatt teljesen elmaradt – és bizony lehetséges, hogy Pakisztán emiatt nem jutott tovább a csoportból. Hiszen ha az elmaradt USA–Írország meccsen az írek nyertek volna, akkor ennek a mai találkozónak Pakisztán és szintén Írország között még lett volna tétje: akár Írország is továbbjuthatott volna egy nagyon nagy mai győzelemmel, de Pakisztán is, már egy kis arányú sikerrel is. Így viszont ez mind csak mi lett volna ha típusú elmélkedés, aminek a gyakorlatban kevés értelme van. Romantikus alkatoknak persze jó dolog, és romantikusnak lenni nem szégyen.

Bár a Nap nem sütött a mai kezdéskor sem, de legalább szárazság volt. Legalábbis olyan értelemben, hogy nem esett az eső: azért a pályán lehetett érezni, hogy sok vizet tartalmaz. Így egyértelmű volt Pakisztán számára, hogy amikor megnyerték a pénzfeldobást, a dobással való kezdést választották. Mindkét együttes egy-egy változtatást eszközölt, méghozzá mindketten a dobófronton: Pakisztánnál Naszím Sáh helyett Abbász Afrídí érkezett, míg az íreknél Craig Young helyett Ben White.

Az első játszmát természetesen Sahín Sáh Afrídí dobta, és máris két ütőst kiejtett benne – és ehhez is hozzátehetnénk, hogy természetesen, hiszen ő mégiscsak arról híres, hogy gyakran eredményes a nyitójátszmában. Az első kapu egy szép kidobás volt Andy Balbirnie ellen, a másodiknál pedig Lorcan Tucker élezte a kapushoz a labdát. Aztán ugyanezt megtette Paul Stirling is a következő játszmában Mohammad Ámirral szemben, majd Afrídí újabb kapuja következett, ezúttal egy LKE, amivel Harry Tectort kacsázta ki. De még Ámir is begyűjtött egy újabb skalpot az erőfölényben: 6 játszma után 32/5 volt az állás, az ír összeomlás pedig a hetedikben folytatódott tovább, amikor Curtis Camphert is elkapták. Eddig tehát sem egyénileg, sem társulásban nem akadt egyetlen stabil sem, de ezek után végre mégis igen: Gareth Delany és Mark Adair mentették meg Írországot a nagy szégyentől azzal, hogy egy 44 futásos párt alkotva, három Delany-hatossal a 12. játszmára legalább 76 pontig felemelték a csapatot. A 14. játszmában a nagy öreg, a visszavonult, majd visszatért Imád Vaszím is két kaput szerzett még, 80/9-re módosítva az állást: ekkor úgy tűnt, nagyon rövid lehet ez a félidő. Ám az utolsó társulás, Josh Little és Ben White mégis kihúzta a 20 játszma legvégéig, és bár például White csak 5 pontot szerzett 20 dobásból, de így is legalább a 100, sőt, a 106 meglett Írországnak.

A második félidő napsütésben kezdődött, Mohammad Rizván és Szaím Ajúb nyitó párosával. Olyan nagyon nem kellett sietniük, hát szép ráérősen haladtak, és valószínűleg nem bánták, hogy sok volt a nullás, mert közé beesett pár határocska is időnként. A négy játszma utáni 23/0 pont megfelelhetett nekik, ám az már kevésbé, hogy a következő labdából a kapus elkapta Ajúbot. Rizván utána még ütött egy szerencsés négyest, ami csak úgy lett négyes, hogy a mezőnyből túldobták a labdát, meg utána egy rendeset is szerzett, de aztán Barry McCarthy ellen megpróbálkozott egy hatossal, ami majdnem sikerült is, de a határ közelében egy mezőnyjátékos felugrott, és sikerült elkapnia. 8 játszma után így is 52/2 volt az állás, ami még mindig bőven Pakisztánnak jósolt sikert – ám ekkor Campher is és McCarthy is gyorsan újabb két–két ütőst kiejtett: a 62/6 az mindjárt máshogy nézett ki! A pakisztániak szerencséjére viszont ott volt még a pályán Bábar Ázam, akinek a rutinja most aranyat ért: valószínűleg most nem fogják szidni a szurkolók azért, amiért szokták: hogy a biztonság érdekében máskor is túl lassan halad (szerintük). Most erre nagy szükség volt, meg arra is, hogy Abbász Afrídí jól ki tudta őt egészíteni: a 17 játszma utáni 93/6 máris sokkal megnyugtatóbb volt. White utána még kiejtette Afrídít, így megint nőtt egy kicsit a feszültség, de a másik Afrídí, a most bejövő Sahín Sáh ezt most jól tudta viselni, és két hatosával bebiztosította a pakisztáni győzelmet.

Nem volt könnyű, de meglett tehát a szép búcsú az ázsiaiaktól, míg Írországnak lesz min elgondolkodnia. Nem is a maiak miatt, inkább a Kanada elleni vereség lehetett nekik igazán fájó.