Tekintélyt parancsoló karibi győzelem az utolsó csoportmeccsen
2024. június 18. – Szerző: Krikettgalaxis
Véget ért a világbajnokság első szakasza: a négy csoportban lezárultak a küzdelmek, most már a Szupernyolcas jön. Az utolsó, tét nélküli meccsen a házigazda Karib-térség egy Afganisztán elleni nagy győzelemmel mutatta meg: jobb lesz, ha mindenki fél tőlük. Volt ma egy 36 futásos játszma is, de nem 6 hatosból.
A Saint Lucia-i Piton-hegyek (illusztráció)A kép szerzője: Rennboot (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 3.0
Mielőtt elkezdődött a vébé, de már tudni lehetett a mérkőzések időpontját, sokan sejtették, hogy ez a találkozó lehet az, amelyik majd eldönti, hogy ki lesz a másik továbbjutó a C csoportból Új-Zéland mellett. A sors azonban másképp hozta: mind a Karib-térség, mind Afganisztán korábban legyőzte Új-Zélandot, így ők ketten már biztos továbbjutóként, Új-Zéland pedig a továbbjutás esélye nélkül nézett a mai összecsapás elébe. Ráadásul, mivel a Szupernyolcas beosztását már előre meghatározták (valószínűleg azért, hogy a szurkolók könnyebben megtervezhessék előre az utázásukat), így az sem számított, hogy ki lesz a csoportelső és ki a második: vagyis mondhatjuk, hogy ez a meccs teljesen tét nélkül zajlott. Persze azért mindkét együttes szerette volna megmutatni, hogy nem véletlenül jutott tovább – a Karib-térséget pedig a hazai pálya is kötelezte, hogy minél több energiát beleadjanak ma is.
Afganisztán ugyanazt a 11-et küldte pályára ma is, mint legutóbb, a karibiak viszont kettőt változtattak, főként taktikai okokból, de azért is, mert Romario Shepherd egy rövid időre elhagyta a csapat táborát, hogy jelen lehessen második gyermeke megszületésénél. Őt most Obed McCoy pótolta, míg a másik csere az volt, hogy Roston Chase helyére Shai Hope érkezett.
Afganisztán a dobást választotta, és elsőnek a torna eddigi legtöbb kapuját szerző Fazalhak Fárúkít küldték be: ő azonban ezúttal 13 futást hagyott az ellenfélnek az első játszmában. Utána Azmatulláh Omarzí is 8-at, de ő legalább kiejtette Brandon Kinget. Ezek után egy újabb 15-futásos Fárúkí-játszma következett, de ha ezt rémálomként élték meg az afgánok, hát mit szóljanak a 4. játszmához? Akkor ugyanis megint Omarzí dobott, méghozzá végig Nicholas Pooran ellen: Pooran egy hatossal kezdett, egy négyessel folytatta – igen ám, de ott a dobó túllépett, úgyhogy szabadütés jött, az pedig széles lett és kiment a pályáról. A szabadütés megmaradt, de itt végre egy jól sikerült jorkiból Omarzínak sikerült megakadályoznia a pontszerzést. Utána viszont 4 TÉM, majd egy 4–6–6-os sorozat következett: ez bizony 36 futás egy játszma alatt! Ezzel utolérték Juvrádzs Szinh híres hatszor hatját, ami a 2007-es vébén történt... Az erőfölény végül 92/1-re végződött: ez pedig a Húsz20-as vilgábajnokságok történetének valaha volt legjobb erőfölénye lett! Hét jászma után 96 ponton állt a Karib-térség: ez már most több volt, mint amit eddig ezen a világbajnokságon bármelyik csapat 20 játszma alatt elért Afganisztán ellen. Johnson Charles, a másik nyitó ütős csak akkor esett ki, amikor a csapat már 100 fölött járt, Pooran viszont még menetelt tovább: bár az erőfölény után egy kicsit lassított, de a végére megint begyorsított, és például az utolsó 3 játszmában egyebek mellett újabb 5 hatost ütött, így végül 98 futással zárt. Összesítésben a Karib-térség 218-at gyűjtött össze, ami messze a legmagasabb pontszám ezen a világbajnokságon, és a legtöbb, amit a karibiak egy vébén valaha is elértek, sőt, ha összeadjuk az erőfölény és a haláljátszmák (17–20) eredményét, az 152: egy férfi NH20-as meccsnek ezekben az időszakaiban még soha senki nem gyűjtött be ennyi pontot (nem csak vébén, hanem bármikor) – legalábbis azokat a meccseket tekintve, ahol rendelkezésre áll ilyen jellegű adat. Egy szó, mint száz: Afganisztánnak fel volt adva a lecke!
De azok száma, akik a szünetben még bíztak az afgán győzelemben, valószínűleg jócskán megcsappant a kergetés első játszmája után: ez ugyanis egy szűz lett kapuval, Akeal Hosein jóvoltából, ráadásul az a kapu az pont Rahmánulláh Gurbázé volt, aki pedig a 2024-es vébé eddigi legtöbb futását szerezte. Az első határ csak a 3. jászmában jött, de utána lassacskán beindulni látszott az afgán motor: főként Ibráhim Zadránnak köszönhetően, aki az erőfölény végére már 36 ponton állt. Ekkor még az sem nézett ki rosszul a vendégek részéről, hogy csak 1 vesztett kapujuk volt, de ez hamar megváltozott: előbb Gudakesh Motie balkezes pörgetéséből jött egy LKE, majd a 8. játszmában McCoy mindkét Zadránt, Ibráhimot és az újként bejövő Nadzsíbulláhot is kiejtette: mindkétszer Charles hajtotta végre az elkapást valahol a mélységben vagy a mélységből érkezve. Sőt, még a félidő fele előtt McCoy már a harmadik kapuját is megszerezte: most Mohammad Nabí ütötte rá a labdáját a saját kapujára. 66/5-ről már nem sok esély volt, hogy Afganisztán visszaharcol, de azért Karím Dzsanat és Omarzí természetesen megpróbálta: két hatos lett az eredménye a következő játszmában, de a 13-adikban mindketten kiestek. Most már Rásid Hán volt az utolsó ember, akitől még valami várható volt ütésben is, de ő is csak 18 futást tudott összeütni, és ő is kiesett a 17. játszmában – méghozzá utolsóként, mert közben mindenki más is búcsúzott. A Karib-térség súlyos, 104 futásos vereséget mért tehát az afgánokra, ami azért egy tét nélküli meccsen sem szép az ellenfél szemszögéből nézve...
