Kezd véget érni az amerikai álom?
2024. június 19. – Szerző: Krikettgalaxis
Az addig álomszerű volt, ahogyan az amerikai válogatott továbbjutott a világbajnokság csoportköréből, ám most a Szupernyolcasban egy kijózanító vereséget szenvedtek Dél-Afrikától. Na persze nem olyan súlyosat, és még továbbjuthatnak így is, de az önbizalmuknak biztosan nem tett jót.
Fokváros látképe (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
A Nemzetközi Krikett-tanács természetesen a világbajnokság előtt meghatározta a mérkőzések pontos időpontjait, és azt is, hogy melyik csoport továbbjutói hol és mikor játszanak majd a Szupernyolcasban. Nem csináltak titkot abból sem, hogy az A csoportból Pakisztánt várták továbbjutónak, ezért ezt a mai meccset úgy időzítették, hogy Pakisztánban, ahol a legnagyobb érdeklődést várták, estére essen az időpont. A terveket azonban felborította az amerikai csapat, akik kiszorították Pakisztánt a továbbjutó helyről, így nekik most egy délelőtti kezdésű találkozó jutott – és már nem is hazai pályán, ugyanis innentől kezdve már csak a társházigazda Karib-térségben rendeznek minden összecsapást. Ez persze azzal is járt, hogy új típusú talajhoz és egyéb körülményekhez kellett alkalmazkodniuk az amerikaiaknak: most sokkal több futás volt várható, mint mondjuk a New York melletti pályán, ahol korábban többször is játszottak. Ami Dél-Afrikát illeti, ők eddig 100%-osak voltak, de több meccsük csak kevésen múlt, hogy nem fordítva alakult – nekik viszont most kedvező lehetett, hogy játékosaik az elmúlt években többet járták a világot, és így jobban tudnak alkalmazkodni bármilyen helyzethez.
Dél-Afrika egyet cserélt a múltkori csapatához képest: most a sebes dobó, Ottniel Baartman helyett egy lassú dobó, Keshav Maharaj érkezett, és az amerikaiak is a pörgetőfronton erősítettek: náluk Shadley van Schalkwyk helyét vette át Nosthush Kenjige.
A kezdésre a korábbi záporok már elvonultak, és bár foltokban felhőket is lehetett látni, azért inkább a napsütés (és a fülledt meleg) jellemezte a helyszínt. Az USA a dobást választotta, és az elmúlt hetekben igazi sztárrá vált Saurabh Netravalkar, aki amúgy civilben programozó, ma is jól kezdett: az 1. játszmában csak 3 futást tudtak szerezni ellene, a harmadikban meg 4-et, és akkor Reeza Hendrickst ki is ejtette, ugyanis az ütős az egyik labdáját felütötte magasra az égbe, így volt lehetőség elkapni. Ám a jó amerikai kezdést rögvest lenullázta Jasdeep Singh borzalmas – vagy másképp nézve: Quinton de Kock (és egy kicsit Aiden Markram) kiváló játszmája: ekkor 28 futás született, például annak is köszönhetően, hogy egy De Kock-hatos során a dobó még a vonalon is túllépett. És úgy látszik, De Kocknak elfelejtettek szólni, hogy a meccs előtt honfitársa, a szakértőként nyilatkozó Shaun Pollock alacsony pontszámokat jósolt mára – ugyanis 26 dobás után már 50 fölött járt, 39 után pedig már 74-nél, sőt, Markram is majdnem teljesített egy 50-est. Aztán 126/1 után (vagyis amikor már kicsit késő volt az USA-nak) jött néhány kapu: a 13. játszmában Harmeet Singh De Kockot és a frissen bejövő David Millert is kiejtette, majd Netravalkar is végzett Markrammal, de ott volt még Heinrich Klaasen és Tristan Stubbs is, ők pedig szintén összehoztak egy 50 fölötti társulást. Bár a 200 végül nem lett meg Dél-Afrikának, azért a 194 igen, és ez is jó eredménynek tűnt – még akkor is, ha amúgy a vébé nyitómeccsén az USA egy pontosan ekkora célt kergetett le sikerrel. Ugyanis az a kergetés csak
Kanada ellen volt, de a dél-afrikai dobók azért más súlycsoport.
Azonban ez, amit itt egy mondattal korábban írtunk, a második félidő elején még nem látszott meg. 3 játszma után már 28/0 volt az állás, főként Steven Taylornak köszönhetően, aki 13 labdából már 24-nél járt, miközben társa, Andries Gous még csak 5-ből 2-nél. Később mégis Gous lett a sikeresebb, ugyanis a 3. játszmában Taylor kiesett, és bár két labdával később majdnem Goust is elkapta a dobó, Kagiso Rabada, de csak majdnem – az ütős pedig utána igen sokáig bent tudott maradni. Csakhogy rajta kívül más nem: Nitish Kumar például egy hatos után esett ki, a már említett Kanada elleni kergetés hőse, Aaron Jones pedig csalódást keltve 5 dobás után kacsázott – pedig ő karibi családból származik, így nyilván sok helyi szurkoló várta izgatottan, ma mit fog mutatni. Ebben az időszakban 4 olyan játszma is volt egymás után, amikor senki nem tudott határt ütni, és bár utána a 10. játszmában még jött egy hatos, de jött egy újabb kapu is (Corey Anderson), így a félidő felénél 73/4 volt az állás, vagyis a szükséges pontarány már most bőven 12 fölött járt. 14 játszma után ez a mutató már a 15-öt is meghaladta, aztán igaz, hogy ideiglenesen csökkent egy kicsit (a még mindig pályán levő Gous 4–2–6–6-os sorozatának eredményeképpen), de aztán megint csak növekedésnek indult. Végül Gous 80-neskivel zárt, és a 7. rendű Harmeet Singh is begyűjtött 38 futást 22 labdából, de mindez nem volt elég, Dél-Afrika 18 futással jobbnak bizonyult.
