Dél-Afrika: megint egy szoros meccs, de megint egy győzelem
2024. június 21. – Szerző: Krikettgalaxis
Érdekes csapat ez a Dél-Afrika: a gyengébbnek látszó válogatottakat is csak nehezen gyűrte le (de legyűrte), most pedig a világbajnoki címvédő Anglia ellen tette meg ugyanezt. Akárhogy is: továbbra is száz százalékosak, és nagyon közel kerültek az elődöntőhöz.
Részlet Durban tengerpartjából (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
A Szupernyolcast egy-egy győzelemmel kezdő, ezért a továbbjutásra legesélyesebb két válogatott találkozott ma: az angol és a dél-afrikai. Egymás elleni NH20-as mérlegük eddig teljesen kiegyenlített volt, a világbajnokságok történetében azonban Dél-Afrika volt fölényben Angliával szemben. Most azonban nem lehetett megjósolni, kinek áll a zászló: bár Dél-Afrika 100%-os volt eddig, de legtöbb meccsét csak nagy nehezen húzta be, és bár Anglia nehezen jutott el idáig, de a legutóbbi mérkőzésein már igen jól játszott. Azonban a továbbjutásról most még nem döntött ez a meccs: a győztes csak kedvező helyzetbe került, de még nem volt kijelenthető, hogy bejutott volna az elődöntőbe.
Sajnos a várható izgalmak ellenére nem tolongott rengeteg néző a lelátókon: de tekintve, hogy délelőtti, hétköznapi meccsről van szó egy kis szigeten (Saint Lucia), ahol a hazai csapat nem is játszik, talán ez mégsem olyan nagy szégyen. Ráadásul a helyi gazdasági problémák miatt rengetegen meg sem engedhették maguknak a drága belépők megvásárlását, arra pedig nem lehetett számítani, hogy majd angol meg dél-afrikai szurkolók ezrei jönnek ide a Föld másik feléről...
A dobást választó Anglia ezúttal ugyanazzal a csapattal állt ki, mint múltkor, Dél-Afrika pedig csak annyit változtatott a legutóbbi összeállításán, hogy egy pörgető, Tabraiz Shamsi helyére visszatért a sebes dobó, Ottniel Baartman.
Dél-Afrikánál szokás szerint Reeza Hendricks és Quinton de Kock nyitott – utóbbi már sok borsot tört az angolok orra alá korábban, és múltkori formája alapján ez ismét várható volt. Az viszont kevésbé, hogy Hendricks ennyire lassan kezd: az első 6 dobásból például csak 2 pontot gyűjtött be, és bár az erőfölény végéig még nem esett ki, de akkor is csak 11-gyel rendelkezett 16 labdából – miközben De Kock már 49-nél (!) járt. Ez a jó eredmény leginkább Jofra Archer egy gyatra játszmájának volt köszönhető, amikor Dél-Afrika 21 futással lett gazdagabb. Az erőfölény után ez a társulás kibírta ugyan egészen a 10. játszma második feléig, de a játékuk lelassult, és alig-alig jöttek már tőlük a határok. Végül De Kock a 12. játszmában, 38 dobásból elért 65 ponttal esett ki: a kapusnak pedig éppen a másik kapus, Jos Buttler igen látványos, egykezes elkapása lett a végzete. Ugyancsak Buttler végzett hamarosan Heinrich Klaasennel is, méghozzá egy kifutás során, amikor az angol kapus az inaktív kapura dobta rá a labdát sikeresen. Dél-Afrika még több kaput elvesztett elég olcsón a végefelé, de David Miller azért hozott még nekik egy gyors 43-at, aminek köszönhetően összesítésben 163-as eredményt tudtak felmutatni. Közepes. Elég is lehet meg kevés is. A dobók közül sem emelhető ki senki: bár Archer három kaput szerzett, de elég pazarló volt, és a három kapu közül kettő csak a legvégén jött.
A második félidőre a félelmetes Buttler–Phil Salt páros állt ki először ütni, ám ma nem voltak olyan ijesztők, mint például múltkor. Salt, aki tegnapelőtt 87-ig vitte, ma 11-nél kiesett, méghozzá egy szép Hendricks-elkapásból. De nem sokáig maradt bent Buttler sem, és az őket követő két következő rendű ütős sem, annak ellenére, hogy Jonny Bairstow-t a 4. játszma elején csúnyán elejtették. Az erőfölény végén 41/1 volt az állás, de 10 játszma után 60/3, ami már sokkal kevésbé volt hízelgő az angolokra nézve. Amikor pedig 14 játszma után, 36 dobásból hiányzott 77 pont az angol győzelemhez, már egyre több európai szurkoló eshetett kétségbe – igen ám, de ezek után előbb Kagiso Rabada dobott egy igen pazarló játszmát, amelyből Harry Brook és Liam Livingstone 18 futást kaszált be, majd Baartmannak is jött egy még ennél is rosszabb játszmája, ahol ugyanez a két ütős újabb 21 pontot gyűjtött. Most már 18-ból hiányzott 25: teljesen megfordultak az esélyek! Viszont nem volt még vége, a történetben most jött egy újabb csavar. Előbb Rabada javított az előzőjén, kiejtve Livingstone-t, közben csak 4 futást hagyva az ellenfélnek, majd Marco Jansen is ledobott egy takarékos játszmát – végül pedig Anrich Nortje adta meg a kegyelemdöfést azzal, hogy az utolsó játszmát Brook kiejtésével kezdte, majd a következő öt dobásából is csak összesen csak 6 pontot engedélyezett. Megint egy szűk, ezúttal 7 futásos dél-afrikai győzelem, de a lényeg nekik a 2 pont!
A lefújás után a meccs emberének választott De Kock elmondott egy érdekességet: ő, mivel sokat játszott a karibi ligában, a CPL-ben, ismerte ezt a pályát, és tudta, hogy egész máshogy viselkedik nappal, mint éjszaka – ő pedig ezt a tudását használta ki, miközben mások többen abba a hibába estek, hogy azt hitték, most is olyan lesz a talaj, mint a korábbi vébémeccseken, amiket pedig éjjel játszottak itt.
