Jócskán javított az NFA-ján a Karib-térség a házigazdák csatáján
2024. június 22. – Szerző: Krikettgalaxis
Még könnyen előfordulhat, hogy a Szupernyolcas 2. csoportjában három válogatott végez majd négy ponttal, és a nettó futási arány dönt a továbbjutókról. Ebből a szempontból pedig a Karib-térség került lépéselőnybe, akik az esti meccsen nagyjából fél félidő alatt lekergették az USA alacsony célját.
Barbadosi tájkép (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Kézenfekvő lett volna, hogy a két, földrajzilag viszonylag közeli válogatott, a karibi és az amerikai sokat játsszon egymással, de valahogy eddig erre nem került sor egyszer sem: NH20-ban most csaptak össze először a történelemben, méghozzá mindjárt annak a világbajnokságnak a Szupernyolcasában, amelynek ez a két térség a két rendezője (bár ezt a szakaszt már csak a Karib-térségben játsszák). Mindketten vereséggel kezdték ezt a csoportot, így nagyon nagy szükségük volt a két pontra, bár matematikailag még a mai vesztesnek sem kellett lemondania a továbbjutásról.
A helyszínen, Barbadosban volt egy kis zápor a kezdés előtt egy-két órával, de azon nem múlt semmi – és azon is csak pár perc csúszás múlt, hogy a tervezett pénzfeldobáskor megint elkezdett csöpögni az eső. A szurkolók szép számmal tódultak a stadionba: amikor a hazai csapat játszik, akkor ez még egy ilyen kisebb szigeten sem meglepő! A Karib-térség himnuszát
egyébként a trinidadi híresség, David Rudder adta elő, vagyis lényegében maga a szerző! Tőle származik ugyanis 1987-ből az a kalipszó, amelyet – módosított szöveggel – később megtettek a karibi krikettválogatott hivatalos dalává.
A karibiaknál két változtatás történt az előző meccsük óta: Romario Shepherd és a múltkor megsérült (és mostantól az egész tornát kihagyni kényszerülő) Brandon King helyét Shai Hope és Obed McCoy vette át. Az USA csapatánál is több csere volt: ott Shayan Jahangir és Jasdeep Singh helyére érkezett Milind Kumar és Shadley van Schalkwyk.
A Karib-térség a dobást választotta, és eleinte jól működtek abban, hogy lassú haladásra kényszerítsék az amerikai gépezetet. Az első határ például, hiába az ütősbarát talaj, csak a 2. játszma végén született, akkor, amikorra az egyik nyitó, Steven Taylor már nem is volt a pályán. A másik nyitó, Andries Gous és Nitish Kumar azonban lassacskán beindult, és egy 16 futást hozó 6. játszmával egészen 48/1-ig emelték fel csapatukat az erőfölény végére – hozzátéve, hogy ugyanebben a játszmában Goust egyszer elejtették a mezőnyben. A lendület viszont rögtön ezek után megtört, és többé igazán már vissza sem jött. A 7. játszmában Kumar, a következőben pedig Gous búcsúzott: ők ketten még elérték a 20 pontot, de utánuk már senki! Az is sokat elmond, hogy 7.2 után a következő határesemény 12.6-ban volt, és az is, hogy az USA végül a 20 játszmáját sem tudta teljesen végigjátszani, mert az utolsó előtti(nek tervezett) dobásból kiesett az utolsó ütősük is – mindössze 130 összesített pont után. A dobók közül Roston Chase emelendő ki, aki a közepes rendben három igen fontos kaput szerzett (közülük kettőt két egymás utáni labdából a 14. játszmában), és összességében 4,75-tel gazdálkodott.
King hiányában ma a karibiak Johnson Charles mellett Hope-pal nyitottak, és ezt soha nem fogják megbánni. A rövid ideig tartó lassú kezdés után máris rátaláltak a játékukra, főleg Hope, aki az erőfölényben egymaga majdnem annyi futást (42-t) szerzett, mint az első félidőben ugyanebben az időszakban az egész amerikai csapat (48-at). Igaz, Charles ennél jóval lassabb volt, így talán még egy kis megkönnyebbülést is jelentett számukra, amikor a 7. játszmában egy Harmeet Singh-dobásból elkapták. Az utána jövő Nicholas Pooran ugyanis fel tudta venni azt a ritmust, amit eddig Hope is mutatott: ők ketten pedig villámsebességgel teljesítették az ekkor még hiányzó 62 futást. Két olyan játszmájuk is volt például, amikor 3 hatost ütöttek (4-et Hope, 2-t Pooran), így a célt már 11 játszma alatt elérték.
Mármost, ez az eredmény Dél-Afrikának nem jött valami jól. Ha ők ugyanis bármilyen apró vereséget is szenvednek majd a végén a karibiaktól, akkor, feltéve, hogy az angolok is könnyedén legyőzik az USA-t, búcsúznak! Az amerikaiak viszont erről hallani sem akarnak, hiszen elvileg még van esélyük nekik is a továbbjutásra: ehhez viszont az kellene, hogy nagyon elverjék Angliát, miközben Dél-Afrika is nagy arányban győzi le a Karib-térséget.
