Hol könnyebben, hol nehezebben, de a nőknél India háromszor legyőzte Dél-Afrikát
2024. június 23. – Szerző: Krikettgalaxis
Folytatódott a 2022–2025-ös ICC-bajnokság, ahol India számára nincs tét, Dél-Afrika meg már majdnem kijutott a vébére, de azért néhány jó meccsre így is volt kilátás. Végül India bizonyult jobbnak mindhárom alkalommal, bár egyszer csak éppenhogy.
A Tádzs Mahal (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Az első összecsapáson mindkét együttesben volt egy-egy új bemutatkozó: Indiánál Ásá Sobhaná, míg Dél-Afrikánál Annerie Dercksen: NH20-ban már mindkettejüket láttuk, de ENN-ben most először. Viszont a vendégeknél többen is betegség miatt hiányoztak: talán valami kisebb járvány lehet a csapaton belül? Mindenesetre akik elérhetők voltak, ők is egy igen ütőképes 11-et alkottak – ám Szmriti Mandháná így is kifogott rajtuk. Az ütéssel kezdő India ugyan folyamatosan vesztette el az ütőseit (Dercksen is megszerezte az első ENN-kapuját már a 12. játszmában), de Mandháná, aki nyitó ütős volt, egészen a 47. játszmáig bent tudott maradni a pályán, ami alatt 117 futást szerzett. Természetesen a nagyjából félig megtelt Csinnászvámí stadion közönsége nagyon megünnepelte őt: nem csak azért, mert általánosságban szeretik az indiai válogatottat, de azért is, mert Mandháná a helyi WPL-klub, a Royal Challengers Bengaluru kapitánya is! Az első félidőben India neki köszönhetően 266-os célt állított fel, de a kergetés során Dél-Afrika ennek a közelébe sem jutott. Legjobb ütősük, Suné Luus is csak 33 futást gyűjtött, és ahhoz is 58 labda kellett neki – miközben az indiai dobók közül Dípti Sarmá 2 kaput szerzett 6 játszmán át tartó 1,66-os (!) gazdálkodással, míg az újonc Sobhaná négy kapuval zárt (igaz, ebből három sorvégi ütős volt). India összességében nagy, 143 futásos győzelmet aratott.
A második találkozó egész más játékot, de szintén indiai győzelmet hozott. Ma is volt egy-egy újoncunk, méghozzá a hasonló családnevű Arundhati Reddí és Meike De Ridder, ám a meccs a legkevésbé sem róluk szólt. Hanem az ütősökről. Az ütésre kényszerülő Indiánál ugyanis Szmriti Mandháná 136, Harmanprít Kaur pedig 103 futást gyűjtött be, az öt pályára lépett ütős pedig összesen 8 hatost szerzett, így India 325 ponttal zárt: a 8 hatos is indiai rekord ebben a formátumban, illetve hazai pályán a 325 is – ehhez Dél-Afrikának rekordnagy kergetésre lett volna szüksége! Amúgy érdekes volt, mennyire hullámzott az első félidő: a második 15 játszmában több mint 2-szer annyi futás jött össze, mint az első 15-ben, és az utolsó 10-ben majdnem kétszer annyi, mint az azt megelőző 10-ben! Természetesen a nehéz cél ellenére Dél-Afrika a második félidőben nem adta fel a harcot. Náluk is született két százas: az egyiket a nyitó Laure Wolvaardt szerezte, aki még csak ki sem esett az 50 játszma alatt, közben pedig egyébként az első dél-afrikai nővé vált, aki ENN-ben összesítve elérte a 4000 futást. A másik százas pedig Marizanne Kappé volt: főként nekik köszönhetően az utolsó játszma előtt már csak 11 futás hiányzott a vendéggyőzelemhez, sőt, mivel utána két dobásból 5 pontot szereztek, már csak 6 kellett volna 4-ből – ám ekkor a dobó, Púdzsá Vasztrákar pillanatai következtek: ő gyorsan szerzett két kaput, utána pedig már csak egy mellé extrára futotta az afrikaiaktól, így India, ha nem is könnyen, de nyert. És még egy érdekességet érdemes megemlíteni: Mandháná még életében egyetlen dobást sem hajtott végre nemzetközi pályafutása alatt, most viszont két játszma erejéig ő is beszállt dobni. És mindjárt a második labdájából ki is ejtette Suné Luust!
A harmadik meccs már közel sem hozott ennyi érdekességet, mint az előzők. A nagyjából 15 000 néző azt láthatta, hogy a Laura Wolvaardt–Tazmin Brits nyitó pár megint elhúz, méghozzá majdnem 20 játszma alatt nagyjából 100 pontra, de utána mindketten gyors egymásutánban kiestek, a többiek pedig már nem tudtak semmi érdemlegeset felmutatni. Volt egy mini-összeomlás a 40. játszma után is, amikor hárman estek ki nagyon rövid időn belül, közülük ketten Dípti Sarmá áldozataiként – aki ráadásul rendkívül takarékos (2,7) is volt a maga 10 játszmája alatt. Mandháná ismét megpróbálkozott egy játszmával, de az elég rosszul sikerült, így ő inkább maradt az eredeti szakmájánál, az ütésnél: miután Dél-Afrika csak egy 216-os célt tudott felállítani, Mandháná nyitóként a maga 90-jével ennek egyedül majdnem a felét lehozta. És mivel az utána következők is szépen gyártották a pontokat, hárman is 20 fölé jutottak, közülük Kaur kapitány pedig a 40-et is átlépte, könnyedén, majdnem 10 játszmával a vége előtt sikerült a kergetés. Mandháná a három meccsen összesen 343 (!) futást gyűjtött, ami a hárommeccses női ENN-sorozatokat tekintve világrekord. Érdekesség, hogy az előző rekordot, a 335-öt éppen mai ellenfele, Laura Wolvaardt állította fel, igazán nem is olyan régen...
India és Dél-Afrika női ENN-mérlege ezek után úgy áll, hogy 31 találkozóból 18 végződött indiai győzelemmel, 12 dél-afrikaival, egy alkalommal pedig nem született eredmény. Az ICC-bajnokság tabelláján Dél-Afrika továbbra is a harmadik, India pedig jóval kevesebb lejátszott meccs után a negyedik helyre jött föl, de számukra, mivel ők lesznek a 2025-ös világbajnokság házigazdái, mindegy, hogy hányadik helyen végeznek, úgyis kijutnak.
