Banglades kezében Ausztrália sorsa

2024. június 24. – Szerző: Krikettgalaxis

A mai első vébémeccsen az ausztrálok kikaptak Indiától is, így jelentősen lecsökkentek az esélyeik a továbbjutásra. Csak akkor juthatnak be az elődöntőbe, ha a következő találkozón Banglades legyőzi Afganisztánt, de nem túl nagy különbséggel... India ellenben már biztos csoportelső.

Újdelhi egyik nevezetessége, a hatalmas India-kapu (illusztráció)Újdelhi egyik nevezetessége, a hatalmas India-kapu (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

2023. november 19. Az alkalom, amelyet India szurkolói a legszívesebben elfelejtetnének, ha a múltat megváltoztatni már nem tudják: az ENN-világbajnokság döntőjében ugyanis ekkor kaptak ki az ausztráloktól. Most, ha nem is egy döntőben, de alkalmuk volt visszavágni, sőt, adott esetben egy sikeres visszavágás akár még az ausztrálok kiesését is jelenthette volna – az indiai szurkolók közül a kárörvendők bizonyára így külön boldogok lettek volna. Az ausztrálok viszont reménykedtek benne, hogy megismétlik az akkori sikerüket, bár a továbbjutásuk még akkor sem lett volna biztos: egy nagy afgán győzelem Banglades ellen még úgy is kiejthette volna őket, ha ők itt ma nyernek. Egy szó, mint száz: borzasztó fontos meccs következett!

A mérkőzésre Saint Lucia szigetén került sor, ahova úgy jósolták, akár az eső is megérkezhet majd. Egyelőre a kezdéskor eső nem, de szél annál inkább volt: a hatalmas ausztrál zászlót egy széllökés majdnem el is vitte a himnuszok előtt. Sajnos a lelátók ezúttal sem teltek meg nézőkkel (tudjuk, hétköznap délelőtt, kicsi sziget, drága belépő...), de akik kijöttek, közülük jóval több tűnt indiai szurkolónak, mint ausztrálnak.

India változatlan csapattal állt ki ma is, míg dobást választó ellenfelük visszacserélte a múltkor a csapatba betett pörgető dobót, Ashton Agart a gyors Mitchell Starcra.

Ez a csere nem biztos, hogy jó ötlet volt. Nem tudjuk, Agar mire ment volna, de Starc nem sokra. Vagyis: sok futásra. A második játszmában Josh Hazlewood ugyan kiejtette a vébén így már másodszor kacsázó Virát Kohlít, de a másik nyitó, Rohit Sarmá kifogott a dobókon: a 3. játszmában Starc ellen egymaga 29 (!) futást ütött, ami így Starc hosszú pályafutásának eddigi legrosszabb NH20-as játszmája lett. Utána Hazlewood megint lehozott egy jó játszmát, de aztán Sarmá megint egy hatossal jött: ez lett neki a 200. hatosa ebben a formátumban (világrekord!), és egyúttal ő lett az első indiai ütős is, aki egy NH20-as erőfölényben 5 hatost szerzett. Viszont ekkor eleredt a már régóta sejtett eső – igaz, csak pár perc szünetet okozott, de a pálya így is egy kicsit felvizesedett. Sarmá aztán utána sem állt meg, az erőfölény végére már csak neki 51 pont állt a neve mellett: ez ugyan nem rekord (csak vébén háromszor is volt már ennél több), de szép. Sőt, utána hamarosan már a 8. hatosát ütötte, amivel megdöntötte a Juvrádzs Szinh által 2007-ben felállított világbajnoki rekordot (nem csak India színeiben tekintve). 8.4 játszma után India már 100 pontnál járt (ami a vébéken nekik a leggyorsabb csapatszázasuk lett), és még egy kis egyéni extrát jelent az is, szintén Sarmá részéről, hogy mai (egyébként mindössze 41 dobásból!) elért 92 futásával a világranglistán is följött az első helyre, immáron 20 futással megelőzve az eddig 4145-tel vezető Bábar Ázamot! Egy ilyen teljesítmény mellett szinte elhalványul a csapat többi tagjának eredménye, pedig ott is voltak szép számok: elsősorban Szúrjakumár Jádavtól, aki 16 labdából gyűjtött be 31 pontot. Apró vigasz lehet az amúgy pazarló Starc számára, hogy végül ő ejtette ki Sarmát, méghozzá egy szép jorki dobással, ami betalált a kapujába, majd Jádavval is ő végzett. Végül India 205 futást tudott begyűjteni – de hogy ennek ellenére is írjunk egy kis dicséretet az ausztrál dobókról, pontosabban egyikükről: ilyen eredmény mellett Hazlewood 3,5-ös gazdálkodása 4 játszma alatt maga a csoda! Még akkor is, ha ő pont arról a sávvégről dobott, ahonnan jobbkezes ütősök ellen őt segítette a szél.

Ezek után nem sok értelme volt, de a rend kedvéért a szakértők kiszámolták, milyen gyorsan kellene ezt lekergetnie Ausztráliának, hogy NFA-ban megelőzzék Indiát, és biztos legyen a továbbjutásuk: 15.3 játszma jött ki. Azért ennek a valószínűsége nem sokkal volt több a nullánál. De azért... de azért ott volt például a csapatban Travis Head, a tavalyi döntő hatalmas hőse, aki ráadásul az IPL-ből kifejezetten jól ismerhette az indiai dobókat (na jó, ez mondjuk a többi ausztrálra is igaz). Head azonban még 3 játszma után is 0 futással állt – igaz, nagyrészt azért, mert szinte végig társai néztek szembe a dobásokkal. Előbb David Warner, aki aztán még az első játszmában kiesett, aztán Mitchell Marsh, akivel viszont Head egy igen jó társulást hozott össze. Az erőfölény például 65/1-re végződött, és még a 8 játszma után látott 83/1 is azt éreztette: bizony nem úszott el az esély az ausztrál győzelemre! A fordulópontot végül a 9. játszma hozta meg, amikor Aksar Patel egy irgalmatlanul látványos, ugrós-egykezes elkapással búcsúztatta Marsht. Az őt követő ütősök már nem voltak képesek sem gyors, sem hosszan tartó játékra, csak Head maradt a helyén sokáig... A 14. játszmától viszonylag sűrű kapuvesztések kezdődtek, a cél pedig egyre távolabbivá vált az ausztrálok számára. Végül a 17. játszmában Dzsaszprít Bumráh dobásából a 72 ponton álló Headet is elkapták, így lényegében az összes ausztrál remény elszállt. És valóban: India innen már könnyedén behúzta a meccset, és 24 futással győzött.

A teszt és az ENN világbajnokának tehát veszélybe került a triplázása. Ha este Afganisztán felülmúlja Bangladest, Ausztrália búcsúzhat. Ugyancsak kiesnek, ha Banglades nagy különbséggel veri az afgánokat, mondjuk 160 futást szerezve az első félidőben, és 62 futásos különbséggel nyerve. Az viszont biztos, hogy az egyik elődöntőben India és Anglia találkozik majd.


Alapból nem látható kép
×