Újabb egyoldalú elődöntőn derült ki: nem lesz címvédés a vébén

2024. június 27. – Szerző: Krikettgalaxis

Elsősorban kiváló lassú dobóinak köszönhetően a vártnál sokkal simábban ütötte ki India a világbajnokság második elődöntőjében Angliát, így most már biztos, hogy a történelem során először valaki veretlenül fog vébét nyerni: vagy Dél-Afrika, vagy India.

A Cshatrapati Sivádzsí pályaudvar 19. századi, különleges épülete Mumbaiban (illusztráció)

A kép szerzője: Anoop Ravi (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 3.0

Ha esetleg sok szurkoló csalódott volt, amiért az első elődöntő elképesztően egyoldalúra és emiatt izgalommentesre sikeredett, hát ők most különösen fenhették a fogukat a mai találkozóra, ahol szinte garantált volt, hogy nem ismétlődnek meg a Dél-Afrika–Afganisztán meccs eseményei. Mert itt aztán tényleg a világ legjobbjai találkoztak, nem egy szerencsés nagy és egy hős kis csapat. India veretlenül, végig meggyőző játékkal jutott el idáig, és bár Anglia továbbjutása nehézkesebb volt a csoportból, de ahogy telt az idő, egyre jobban belelendültek, és mostanában már igazán címvédőhöz méltó játékot láthattunk tőlük.

Ami a körülményeket illette: na az izgalmas volt. A tegnapi (magyar idő szerint ma hajnali) elődöntőre még beterveztek egy tartalék napot, ha esetleg az időjárás miatt nem lehetett volna megtartani, de erre a mostanira már nem, mert annyira közel a szombati döntő, hogy ha pótnapra került volna sor, akkor utána nehéz lett volna a győztes csapatnak átutaznia Barbadosra, a döntő helyszínére, és felkészülni a végső megmérettetésre. Csakhogy az előző meccset pont nem fenyegette a rossz idő, a mait meg pont igen. Olyannyira, hogy már a pénzfeldobást is el kellett halasztani az eső miatt – viszont, mivel helyi idő szerint ez egy délelőtt kezdődő mérkőzés volt, így ha pótnapot nem is, de rengeteg plusz időt beterveztek: egészen 250 percet. De az is igaz, hogy ezúttal a megszokott szabállyal ellentétben nem lett volna elég az eredményhirdetéshez az, hogy 5–5 játszma meglegyen mindkét játékrészből: ezúttal 10–10 játszma volt a minimum. Ha ennyi sem lett volna meg, akkor automatikusan India jutott volna tovább, mivel ők megnyerték a maguk Szupernyolcas-csoportját.

Amikor végre, több mint egy óra csúszással megtörtént a pénzfeldobás, Anglia a dobást választotta, de India is elégedett volt azzal, hogy ők üthettek először. Érdekes módon az angol kapitány, Jos Buttler épp azt emelte ki, hogy az esős idő miatt előny lehet az elsőként való dobás, míg indiai megfelelője, Rohit Sarmá azt említette, hogy szerinte éppen hogy száraz a pálya (mivel le volt takarva – a szerkesztő), így azt várta tőle, hogy majd egyre lassabb és lassabb lesz, ahogy múlik az idő. A legutóbbi összeállításán egyik csapat sem változtatott. Liam Livingstone fekete karszalagban lépett pályára, nemrég elhunyt nagyapját gyászolva.

A lelátók ezúttal, a guyanai stadionban sem teltek meg nézőkkel – megint a hétköznap délelőtt és a hazai csapat hiánya miatt. Bááár, a hétköznap nem lehet nagyon kifogás, a guyanaiak ugyanis – állítólag – ilyenkor híresek a Főnök, rosszul érzem magam – de majd találkozunk a krikettpályán típusú hozzáállásukról – szóval a fő baj az, hogy két olyan ország játszott ma, amelyek a Föld túloldalán vannak, és nem sok saját szurkolójuk utazott el a helyszínre. Aki eljött, az is szinte mind indiai szurkoló volt – bár például Reece Topley édesapja is megérkezett ide Angliából.

Az indiai nyitó pár szokás szerint Sarmá és Virát Kohlí volt. Ütőjátékuk közepes sebességgel indult, de a 3. játszmában a társulásnak máris vége szakadt: Topley-papa nem hiába utazott annyit, ugyanis máris láthatta, amint fia betalál Kohlí kapujába. Az újként bejövő Risabh Pant sem hozott sok pontot a konyhára, de Sarmá stabil volt, így az erőfölény végére 46/2 lett az állás, a 8. játszmáéra pedig 65/2. Ekkor azonban újra megérkezett az eső, és bár a szünet több mint egy óráig tartott miatta, de a rengeteg extra idő miatt még most sem veszett el egy játszma sem. A folytatásban Sarmá és Szúrjakumár Jádav egyre veszélyesebben kezdett játszani, előbbi hamarosan megszerezte mai második, a vébéken összesítve 50. hatosát, ma pedig egyben 50. futását is, így 13 játszma után 110/2-t mutatott az eredményjelző. Ám a következő játszmában Adil Rashid egy csalóka pörgetésével kiejtette Sarmát, innentől kezdve pedig látványosan visszalassult az indiai haladás. A 18. játszmában Hárdik Pándjá még sikerrel összehozott egymás után két hatost, de rögtön utána meg Anglia részéről Chris Jordan hozott össze két kaput. Az utolsó két játszmában 24 újabb futás jött össze Indiának, így 171 ponttal zárták a félidőt: ez pont olyan átlagosnak tűnt, az esélyek 50–50% körül érződtek.

A második félidőben Phil Salt mellett főleg Buttler nagyon jól indult: amikor 3 játszma után már 26/0 volt az állás, egyre több indiai szurkolóban rémlhetett fel a két csapat legutóbbi mérkőzése: a 2022-es vébéelődöntő, amikor India kísértetiesen hasonló, 168-as pontszámot ért el az első félidőben, majd Buttlerék (igaz, akkor nem Salt, hanem Alex Hales) kapuvesztés nélkül (!) lekergették a célt. Ám ha ez fel is rémlett sokakban, most rögtön kiderült, hogy túl korán rémlett: a következő játszma elején a már 23-on álló Buttler India első pörgetett labdájából elrontott egy fordított söprést, amit a kapus elkapott: az indiai szurkolók megkönnyebbültek – most már 10 kapuval biztos nem nyer Anglia. Dzsaszprít Bumráh pedig az 5. játszmában arról is gondoskodott, hogy 9-cel se nyerjenek, sőt, Patel még az erőfölényben egy újabb kaput is szerzett: 6 játszma után 39/3 volt az állás. Aztán ahogy telt-múlt az idő, az eredmény hasonlóan változott tovább: a meccsben maradáshoz elégtelen sebességű angol előrehaladással és folyamatosan újabb kapuk elvesztésével. Patel is szerzett egy harmadik kaput, Kuldíp Jádav is hármat, így a végén már csak az volt a kérdés, hogy végig lesz-e játszva a 20 játszma, vagy előbb elfogy az utolsó ütős is. Végül igen hamar, már a 17. játszmában elfogyott, így a várakozásokkal ellentétben ez is egy elég egyoldalú elődöntőre sikeredett: Anglia még a 100 pontot is alig lépte át.

Szombaton tehát Dél-Afrika és India között dől el a 2024-es világbajnoki cím sorsa, vagyis a győztes biztosan veretlenül lesz világbajnok, ami még soha nem fordult elő eddig! Ami pedig az angolokat illeti: nálunk elképzelhető, hogy többeket is ma láttunk utoljára akár világbajnokságon, akár a válogatottban játszani – Moeen Aliról például nagyon valószínű, hogy közéjük tartozik.