Élre állt az LPL-ben a Kolamba
2024. július 6. – Szerző: Krikettgalaxis
Jó szokás szerint megint egy szoros, izgalmas mérkőzéssel folytatódott a Srí Lanka-i liga: a Colombo Strikers 200-as céljától a Kandy Falcons hol távolinak tűnt, hol közel kapaszkodott hozzá, de a legvégén egy hajszállal lemaradtak, így a fővárosiak átvették a vezetést a tabellán.
A Srí Lanka-i főváros, Kolamba látképe a Lótusz-toronnyal (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Most még közel vagyunk az LPL indulásához, kevés pontja van mindenkinek, így nem annyira meglepő, hogy gyorsan váltják egymást a tabella élén a klubok. Legutóbb például a Jápanaja vette át a vezetést, de most, tekintve, hogy két kétpontos együttes csapott össze, jó esély volt rá, hogy újra megváltozik az éllovas kiléte. A mai találkozó megint egy ismétlés volt: ez a két csapat, a Strikers és a Falcons négy napja már megvívott egymással: akkor előbbiek egy közel 200-as célt állítottak fel, a kergetők pedig egy összeomlás miatt meg sem közelítették azt.
Ezen a felhős napon a pénzfeldobást (amit egyébként meg kellett ismételni, mert a felügyelő, Vendel Lebróji nem volt elégedett Vanindu Haszaranga első mozdulatával) a Kandi nyerte, akik a dobást választották. Náluk egyébként két csere történt a legutóbbi fellépésük óta: Kaszun Radzsita és Ága Szalmán kimaradt, de bekerült Csaturanga da Szilvá és a bangladesi Sariful Iszlám. A fővárosiak (mint a kapitány elmondta: a körülményekhez és az ellenfélhez alkalmazkodva) még többet cseréltek: ott Sevón Denijal, Mohammad Vaszím és Binura Pranándu helyére Endzsaló Perérá, az Iszlámhoz hasonlóan szintén bangladesi Tászkin Áhmed és az abszolút újonc, 19 éves dobó, Garuka Szankét érkezett.
A dobást Anydzseló Mattijúsz nyitotta, aki ebben az idényben még egyszer sem dobott – de végül most is csak ezt az egyetlen játszmát. A játék olyan átlagosan indult, de a 3. játszma második felében már messze nem volt átlagos: ekkor Rahmánulláh Gurbáz három hatost ütött egymás után, sőt, a következő játszma meg egy Endzsaló Perérá-hatossal indult: a fővárosi csapat máris átlépte az 50-et. Utána viszont Gurbáz nem a legtökéletesebben talált egy labdát, túl magasra ütötte fel azt, így a mélységi középpályán elkapták. Az utána következő Glenn Phillips lassan indult ugyan, de egyrészt az erőfölény így is 68/1-re végződött, ami elég jó eredmény volt a Kolambától, másrészt meg Phillips később begyorsított, és még tovább javította a csapat helyzetét. A félidő feléig még az eddig elég hasznos Perérá is kiesett, majd egy apró lassulás jött az ütőjátékban: 10 játszma után 94/2 állt az eredményjelzőn. Innentől viszont egyre több kaput vesztettek a kolambaiak: először a 12. játszmában, de aztán a 15-ödiktől kezdve lényegében minden játszmában egy-egy újabbat. Na jó, magában a 15-ödikben éppenséggel kettőt (Vanindu Haszaranga jóvoltából), a 16-odikan meg egyet sem, de utána már tényleg igaz volt az egy-egy. Phillips egészen 70-ig elmenetelt, de a többi ütős jóval kevesebb pontot gyűjtött be – igaz, Sádáb Hán a maga 23-át 190 fölötti átlaggal, míg Csámika Karunáratna a maga 13-át 260-as aránnyal, így semmi csoda nincs abban, hogy a Stikers ismét megközelítette a 200-at: egészen pontosan 199-et értek el. És ha Daszun Sánaka nem dobott volna egy pompás, takarékos játszmát a legvégén, bőven több is lehetett volna!
Egy ekkora kergetéshez persze nagy agresszivitásra volt szükség. Dinés Csandimál meg is próbálta, két hatosa is volt a legelején, de a többi 7 dobásból nem szerzett pontot, így az ütési aránya mégsem lett túl nagy. Ahogyan Andre Fletcheré sem, aki pedig 47-ig is eljutott. Hamar bemutatkozott a nagyközönségnek az újonc Sankét is, de nem valami pozitívan: mindjárt az elején elejtett egy elkapást. Dobóként aztán egy egész jó játszmája volt (4 futás ellene): kiderült, hogy egy mostanában megfigyelhető Srí Lanka-i divat szerint ő is egy kicsit oldalsó mozdulattal dob – még ha nem is annyira oldalsóval, mint mondjuk csapattársa, Matísa Patirana. Aztán a későbbi játszmái már nem sikerültek ilyen takarékosra (sőt...), de valljuk be, ezen a pályán néhány kivétellel a tapasztaltabb dobók is sokat szenvedtek. De mint írtuk, az elején az ütősök nem haladtak túl gyorsan: 8 játszma után például még csak 59/1-en álltak. Ebben a játszmában egyébként történt egy igen érdekes jelenet: először úgy tűnt, Karunáratna végrehajtotta az év elkapását, végül a videóbíró segítségével kiderült, hogy nem is érvényes. A mezőnyjátékos ugyanis jó messziről futott a labda irányába, ahol vetődött egy óriásit, és eközben kinyújtott jobb kezébe beleragadt a labda – ám kiderült, hogy ezek után, amikor a labdával a kezében még csúszott a lendülettől a földön, akkor volt olyan pillanat, amikor a labda leért a földre, a bíró szerint pedig ekkor még nem volt abban az állapotban, hogy teljes ura legyen a saját mozgásának, ami az elkapás feltétele lett volna... Így az ütős, Mohammad Hárisz maradt a pályán. És ha már maradt, utána át is kapcsolt abba az agresszív módba, amire ilyenkor kell, és végül 32 dobásból elért 56 ponttal esett csak ki később. Amikor a 15. játszmában Kamindu Mendisz is bemutatott egy 6–4–6–4-et, már egészen úgy tűnt, meglehet a kergetés, de a 17. játszma megint visszafordította az esélyeket: ekkor Matísa Patirana 3 ütőst is kiejtett, sőt, ugyanő a 19. játszmát pedig lehozta 3 futással, így megint a Kolamba vált esélyessé. Ezt az esélyt pedig be is váltották: ha szűken is, csak 2 futással, de végül sikerült nyerniük, és a tabella élére állniuk. Bár tegyük hozzá: Mattijúsz utolsó játszmabeli 6–4–6-jának köszönhetően az utolsó dobásból még megfordulhatott volna az állás, így a Falcons szurkolóinak igazán bosszantó lehetett a vége.
