Bajnokveréssel indított a Washington

2024. július 7. – Szerző: Krikettgalaxis

Lejátszotta első mérkőzését a papíron nagyon megerősödött kerettel felálló Washington Freedom is az MLC-ben, és kiderült, hogy nem csak papíron erősek: az (amúgy DLS-t is igénybe vevő) összecsapáson néhány megingás ellenére legyőzték a bajnok és eddig idén is jól kezdő MI New Yorkot.

A Kapitólium, a washingtoni törvényhozás székhelye (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

Érdekes módon a hatcsapatos MLC-ben a harmadik mérkőzésen nem pont az a két csapat lépett pályára, amelyik az első kettőből kimaradt: elsőre azt hihettük volna, hogy ez azért van, mert két helyszínen zajlik a liga, és így kell a legkevesebbet utazgatni, ha az első szakaszban 3 csapat Dallas környékén, 3 pedig Morrisville környékén rendezi be a főhadiszállását: így viszont a két harmadik nem egy helyen van, ezért nem tudtak most még egymással találkozni. Aztán megnézve a további programot, máris felborult ez az elmélet – de mindegy, a szervezők biztos tudják, mi miért van így. Ezúttal tehát az első meccsét simán megnyerő New York már a második összecsapásán lépett fel, míg a fővárosiak az elsőjükön.

Az itteni (morrisville-i) első meccsen a dobóké volt a főszerep: ha eltalálták a megfelelő területeket, a pálya jó pattanással, sőt, még egy kis térítéssel is segítette őket – márpedig ha végignéztünk a névsorokon, számos elképesztően jó dobójátékost láttunk itt ma is. A Washington tavalyhoz képest jócskán megerősödött egy ausztrál különítmény (Travis Head, Steven Smith és Glenn Maxwell) megérkezésével, de az sem tett nekik éppenséggel rosszat, hogy idén már az új-zélandi sebességkirály dobó, Lockie Ferguson is náluk játszik. És amúgy az edzőjük is új volt idén, méghozzá ő is ausztrál: nem más, mint a híres Ricky Ponting. A New Yorknál annyi változás volt a nyitómeccshez képest, hogy Steven Taylor helyett behozták Nosthush Kenjigét.

Az ütésre kényszerülő MI három amerikai ütőssel kezdett a rend tetején. Közülük éppenséggel a (ma még) viszonylag ismeretlen (bár múltkor már bemutatkozó) Ruben Clinton jutott a legmesszebbre, aki ma már az első játszmában is szerzett egy hatost. A másik kettő, Monank Patel és Shayan Jahangir kevés ponttal, már az erőfölényben búcsúzott: utánuk már szükség volt egy elsöprőbb ütőjátékosra – hát jött is Nicholas Pooran. De míg a többiek inkább azt bizonyították, hogy a pálya dobóbarát, Pooran meg pont azt, hogy annyira mégsem: ő viszonylagos könnyedséggel ütötte a határokat egymás után. Az erőfölény 39/2-re végződött, ami nem tűnt túl magas pontszámnak, és a folytatás is hasonló ütemben zajlott. Sok kapu veszett el az első félidőben, közben pedig a 44-ig jutó Pooran és a 7. rendben bejövő, mostanában már-már mindenessé fejlődött Rásid Hán kivételével (aki ezúttal 15 dobásból 31 futást hozott, közte 3 egymás utáni hatost) nem sokat hoztak a konyhára az ütősök. Ebben elég nagy szerepe volt a már korábban is jól játszó, de a világbajnokságon a figyelem középpontjába kerülő Saurabh Netravalkarnak, aki 6,0-s gazdálkodás mellett szállított három kaput. A New York végül 154 ponttal zárta a félidőt, ami ezen a pályán nem tűnt nagyon rossznak, de azért még nem érezhették magukat biztonságban sem.

Aki követte az IPL-t, jó eséllyel Abhisek Sarmát és Travis Headet nevezte volna meg a torna legveszélyesebb nyitó párjának. Sarmá néhány órával ez előtt az MLC-meccs előtt a Föld túloldalán, Zimbabwében játszott az indiai válogatott színeiben – kacsával kiesve! Head viszont itt volt a Washington csapatában – és mindjárt a második félidő első dobása során veszélybe került, hogy ő is kacsázik! De ekkor még, hiába a DFR, a bíró szava miatt megúszott egy LKE-t. Nem úgy a második játszmában egy elkapást: akkor Pooran, a kapus, egy szép vetődés során, egy kézzel elkapta az élezését – ha nem is nulla, de 1 ponttal ballaghatott le az ausztrál sztár. Ráadásul ez a játszma, amit amúgy Ehszán Ádil dobott, még szűz is lett, sőt, a harmadik is majdnem (akkor azért Smith szerzett egy árva futást Trent Boult ellen): a 18 dobás utáni 4/1 nem sok jót ígért a Freedomnak. Aztán, bár a 4. játszmában már jött két Smith-határ, az ötödikben megint egy sem. A fordulópontot végül a 6. hozta meg, amikor Anrich Nortje ellen Smith egymaga 21 futást gyűjtött be (és még egy széles extra is volt), a 7.4-ig pedig újabb 12 pontot szedett össze a csapat. De miért érdekes ez a 7.4? Akkor ugyanis már villámlani is kezdett, és látszott, hogy pillanatokon belül elkezdhet ömölni az eső: a játékosok levonultak a pályáról, és jöttek be helyettük a ponyvák. És valóban el is eredt: emiatt pedig később sem lehetett folytatni a játékot. A DL-eljárással kiszámolt cél 52-re jött ki, és mivel a Washington 55-ön állt, így őket hozták ki győztesnek!

A tabellán egyelőre továbbra is az MI áll az élen, de eggyel többet játszva, mint a többiek. A WF a harmadik helyen jelent meg.