MLC: vajon kitől vette el a győzelmet az eső?
2024. július 9. – Szerző: Krikettgalaxis
Eredmény nélkül, pontosztozkodással végződött a mai MLC-összecsapás, de nehéz megmondani, hogy ez kinek fájhat jobban. A Texas Super Kings ugyanis 200 fölötti célt állított fel, a Washington Freedom viszont irtózatos sebességgel kezdett bele a kergetésbe: bárki nyerhetett volna. De végül senki.
Eső (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Az a két csapat, amelyik az idei MLC-ben már két mérkőzést játszott, egy-egy győzelemmel és vereséggel állt. Vajon a mai találkozó után négyre emelkedik az ilyen klubok száma? Ha a Texas nyer, akkor igen, mivelhogy nekik eddig egy vereségük, a Washingtonnak pedig egy sikere volt: ebben az esetben nagyon besűrűsödött volna a tabella. De ha a fővárosiak vennék sikerrel az akadályt, egyedüli 4-pontosként biztosan az első helyre ugrottak volna fel. Egyelőre ez volt a tétje a mai meccsnek, nem több, hiszen még nagyon a bajnokság elején járunk.
A Super Kings ezúttal idegenben, a morrisville-i pályán lépett fel, ahol a környéken az időjárás szinte ugyanolyan volt, mint ma Magyarország nagy részén: 34 fokos hőség, elszórtan kisebb záporokkal, zivatarokkal. A változatlan összeállításban pályára lépő Freedom a dobást választotta, az ütésre kényszerülő szuperkirályoknál viszont volt egy változás: ők Gerald Coetzee helyett ma a sokkal rutinosabb Dwayne Bravóval próbálkoztak: igen, a 40 éves karibi mindenes itt még aktív!
Az ütésnek Devon Conway és Faf du Plessis állt neki: utóbbitól már nagyon várták a szurkolók, hogy egyszer végre mutasson valami kiemelkedőt, mert eddig bizony (tavaly) nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket: 2023-an az egész idényben, plusz az idei első meccsen mindössze 60 futást tudott nagy nehezen felhalmozni. Most viszont mintha kicserélték volna vagy megfiatalodott volna: csak az erőfölény végén már 41 futása volt (a csapatnak meg 67-je, kapuvesztés nélkül), a félidő felére pedig már most elérte azt a bizonyos 60-at, amennyije eddig összesen volt! A Texas ekkor 103/0-ra állt, a következő dobásból pedig Conway egy újabb hatost ütött: nagy mészárlás volt kilátásban – igaz, a következő dobásból végre megszületett a Washington első kapuja, amikor Saurabh Netravalkar dobásából Conwayt a mélységben elkapták. Ez az esemény egy kicsit visszavetette a sárgák lendületét, és 3 játszmán át egy új határt sem ütöttek, sőt, az új ember, Aaron Hardie is máris kiesett közben, de aztán Marcus Stoinis is beköszönt 5 határral, és Du Plessis is visszatalált az erőfölénybeli formájára: a 18. játszma végére meglett neki a százas, ami egyébként az idei MLC-ben az első volt bárkitől is. Igaz, hogy ezek után rögtön elkapták, de a kötelességét már megtette, így az utolsó játszmában már csak az volt a kérdés, vajon a 200 meglesz-e a Super Kingsnek. Végül a játszma legnagyobb érdekessége mégsem az lett, hogy sikerült elérniük a 200-at (sőt, a 203-at), hanem az, hogy az első érvényes dobásából Mahtár Ahmed egy igen látványos elkapást mutatott be (a pálya szélén elkapta, de mivel a lendület közben kivitte őt a pályáról, még a kilépés előtt feldobta a labdát, majd visszatért a pályára és újra elkapta), a következő dobásból viszont Justin Dill egy milliószor könnyebb elkapást hibázott el... Ilyen bolond dolog ez a mezőnyjáték.
A hatalmas cél kergetéséhez a Freedom az ausztrál kettőssel, Travis Headdel és Steven Smithszel fogott hozzá. És ha vannak valakik, akik hozzászoktak már a rájuk nehezedő nyomáshoz, akkor az ausztrálok azok: ők aztán igazán nem ijednek meg egy ekkora céltól. Az első négy játszmán úgy osztoztak meg, hogy mindegyikük 12 dobással került szembe, ezalatt pedig Head 32, Smith pedig 26 futást kaszált be! Csakhogy ekkor elkezdett esni az eső, így amikor elindult a következő játszma, egy dobás után (ami egyébként annyira széles lett, hogy nem is szélesnek, hanem rossznak minősítették) meg is kellett szakítani a játékot. Az előrejelzések csak futózáporokat jósoltak, így jó esély volt, hogy hamarosan folytatni lehet, de végül hiába állt el valóban hamar, a pálya vízelvezetése nem tartozott éppen a világ élvonalába, ezért megmaradtak rajta a tócsák: a pályát így nem sikerült játékra alkalmas állapotra visszaállítani, a meccset le kellett fújni. Hát igen, Amerika ide, sok pénz oda, még van mit fejleszteni az infrastruktúrában... És mivel még nem telt le az 5 játszma, így eredményt sem lehetett ma hirdetni: mindenki egy pontot kapott. Időarányosan a Washington állt jobban, tehát talán inkább nekik lehet rosszabb, hogy így alakult, de kérdés, hogy tudták-e volna tovább is tartani ezt a sebességet, vagy mondjuk egy-két gyors kapuvesztés után összeomlottak volna? Kár, hogy nem derült ki.
