Dél-Afrikai ütősök szállították a Seattle első pontjait
2024. július 10. – Szerző: Krikettgalaxis
Második meccsét már sikerült megnyernie a tavalyi döntős Seattle Orcasnak, méghozzá a Los Angeles Knight Riders ellen. Érdekesség, hogy (extrák nélküli) pontszámuk közel 95%-át dél-afrikai játékosaik gyűjtötték be, amiből egyébként Ryan Rickelton 103 futással vette ki a részét.
Egy kardszárnyú delfin (illusztráció)A kép szerzője: orcas & humpbacks (Flickr), licenc: CC BY 2.0
Egyetlen csapat árválkodott nulla ponttal az MLC tabelláján, méghozzá pont az az Orcas, akik tavaly még a döntőbe is bejutottak – igaz, most még csak egy meccsük volt, míg a legtöbbeknek már kettő. Például ellenfelük, a Los Angeles is már két találkozón volt túl: először legyőzték a Texast, majd kikaptak a San Franciscótól.
Mára az LAKR egy változtatást hajtott végre a múltkori vesztes csapatán: Derone Davis volt a kimaradó ember, Széf Badar pedig a bekerülő. A Seattle viszont kettőt is módosított: ott Aaron Jones és Michael Bracewell helyett Hammád Ázam és az MLC-újonc Ryan Rickelton játszott: utóbbi az év elején az SA20-ban nagyon jó formában ütött, így itt is sokat vártak tőle.
A delfinek a dobást választották, így ütni Jason Roy és Sunil Narine érkezett. Utóbbi amerikai vesszőfutása pedig tovább folytatódott: a kiváló IPL után itt most a harmadik meccse is rosszul sikerült, hiszen a 4. játszmában, amikor még csak 5 pontja volt, máris elkapták a mélységi hármason. Ugyanekkor Roy azonban már 16 futással rendelkezett, amit az erőfölény végéig 27-re gyarapított (ekkor az állás 40/1 volt), majd a 12. játszmában egy hatossal elérte az 50 pontot is. De azért ez jelzi, hogy az előrehaladási sebessége neki sem volt túl nagy, ahogy egyébként a többieké sem: csak (az éppenséggel dél-afrkai) David Miller tudott begyorsítani a végére: bár ő 16 dobás után még csak 20 ponton állt, de utána a 20. játszma 6 dobásából újabb 24-et hozott össze! Ekkor ugyanis egy 4–2–4–6–4–4-es sorozatot láttunk tőle (a történetesen dél-afrikai) Nandre Burger dobásaiból: ezzel a nagyon átlag alattinak tűnő 144-ről hirtelen 168-ra emelte a csapatát, ami már egész máshogy nézett ki!
A kergetés nagyon érdekesen alakult. Itt Rickelton és a pakisztáni Númán Ánvar kezdett ütésben, de utóbbi egy Spencer Johnson-bombából már a 3. játszmában elvesztette a középső karóját, így helyére bejöhetett a Rickeltonhoz hasonlóan szintén dél-afrikai Quinton de Kock. Ők aztán megvetették a lábukat a pályán, és senki sem tudta őket elmozdítani: a dobók csak próbálkoztak, próbálkoztak, de semmi. Az erőfölény 51/1-re végződött, a 9. játszmában pedig Rickelton máris 50-esig jutott: igaz, hogy ő kicsit előbb kezdte a pontgyűjtést, de azért így is érdekes, hogy társának ekkor még csak 8 futása volt. Ez a felbillent arány egy kicsit kiegyenlítődöttebbé vált ugyan a folytatásban, de messze-messze nem 1:1 lett: konkrétan Rickelton kétszer annyi futást gyűjtött be kevesebb mint másfélszer annyi dobásból. Ez az egyik dolog, amiért érdekesnek neveztük a második félidőt, a másik pedig az eredményből olvasható le: a kergetés 1 vesztett kapuval 19.5 játszma alatt sikerült! Ez azért furcsa, nem? Hiszen az, hogy ilyen sokáig tartott, azt jelentette, hogy lassú volt a haladás. Ilyenkor viszont az ütősök agresszív módba szoktak kapcsolni, hogy gyorsabban haladjanak, ami jópár kapuvesztést szokott magával hozni. Hát most nem így lett: De Kock 51-neskivel, Rickelton pedig 103-neskivel zárta a mérkőzést.
Győzelmével a Seattle elkerült ugyan az utolsó helyről, de csak éppen hogy: jelenleg az ötödikek, ami még mindig nem ér továbbjutást. Bár még korai a továbbjutáson gondolkodni, hiszen annyira az elején járunk...
