Már a második napon közel értünk a teszt végéhez
2024. július 11. – Szerző: Krikettgalaxis
Igen közel jár Anglia ahhoz, hogy akár már holnap kora délután is játékrészes győzelmet arasson a Karib-térség fölött a most zajló teszten, ugyanis a második napon még úgy is 171 pontos előnyben vannak, hogy a karibiaknak már csak 4 kapuja van meg, és nincs több játékrészük.
A westminsteri apátság Londonban (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
A második nap 68 pontos angol előnnyel indult, ráadásul nekik még 7 kapunyi lehetőségük volt ezt az előnyt tovább is bővíteni. Az időjárás igen szép volt, így ehhez a körülmények is adottak voltak.
A mai napon minden játékos mezének hátára a számukat és nevüket pirossal írták föl: ennek oka, hogy ma tartják azt az éves figyelemfelhívó és jótékonysági napot, amellyel a Ruth Strauss Alapítványt támogatják. 2018-ban Andrew Straussnak, az angol válogatott korábbi kapitányának Ruth nevű felesége tüdőrákban elhunyt: az asszony még csak 46 éves volt, és egy 10 és egy 13 éves gyermeket hagyott maga után. Az ő emlékére hozta létre Strauss ezt az alapítványt, amelynek célja, hogy támogatást nyújtson azoknak a családoknak, ahol valamelyik családtagnál gyógyíthatatlan rákot mutatnak ki. A nyitáskor mindenki egy piros sapkát is felvett, és ezeket a piros sapkákat később elárverezik: a befolyt összeget is ez az alapítvány kapja majd meg.
Ami viszont a játékot illeti: az úgy folytatódott, ahogy tegnap abbamaradt, vagyis magabiztos angol ütőjátékkal. Harry Brook, mindössze 13. tesztmeccsén már a 12. (!) 50-esét szerezte meg hamarosan, miközben a karibi dobók látható terv nélkül hajigálták (kis túlzással) összevissza a labdákat – viszont pont miután meglett ez az 50-es, felütött egy labdát úgy, hogy a kapusnak szinte meg se kellett mozdulnia, belehullott a kezébe... Az 55. játszma újabb 50-est és újabb kiesést hozott: csakhogy az 50-es Joe Rooté volt, a kieső játékos viszont Ben Stokes, akinek a kapujába Gudakesh Motie pörgette bele a labdát – elképzelhető, hogy egy lábnyomon változtatott irányt a labda, mert eddig a talaj nem igazán térített ekkorát. Így aztán bemutatkozhatott az újonc Jamie Smith is, aki, a tegnapi karibi újonchoz, Mikyle Louis-hoz hasonlóan első pontjait szintén határeseményből szerezte (ami azért nem annyira teszthez illő dolog). A 67. játszmában Root is kiesett: Motie őt is kidobta, de ezúttal nem valami kitérülős, inkább egy gyorsabb labdával, ami elsuhant az ütő külső éle mellett. Rövidesen elérkezett az ebéd: az állás ekkor 293/6 volt, vagyis 172 futásnyi angol előny.
A következő menet első említésre méltó eseménye a 76. játszmában történt: ez pedig egy sérülés volt. Shamar Joseph, a gyors dobó (ahogy egyébként egyszer már tegnap este is) a földre került, és a bal combját nyújtogatta. Lehet, hogy csak görcs, de emiatt még a játszmáját sem tudta befejezni, és levonult a pályáról. Helyette a kapitány, a nem éppen specialista dobó, Kraigg Brathwaite szállt be, és ha már kipróbálta magát, hát a következő játszmákra is bent maradt. Aztán amint letelt a 80 játszma, a karibiak azonnal kikérték az új labdát, és Brathwaite vissza is adta a lehetőséget a sebes dobóknak. És milyen jól is döntöttek: az új labdával a 12. dobás meghozta a várva várt következő kaput: Jayden Seales fél-röpte dobását Chris Woakes egy kicsit könnyelműen úgy ütötte el, hogy a labda pont a határon álló mezőnyjátékos kezeibe érkezett meg. Sőt, a tegnapi nap központi figurája, a 7 kaput szerző Gus Atkinson, aki most jött be Woakes helyére, szintén búcsúzott a következő játszmában, méghozzá mindjárt az első labdából, amivel szembe nézett, miután élezését a kapus jobbra vetődve, két kézzel elkapta. A másik debütáns, Smith viszont jól játszotta meg az új labdát is, és rövidesen 50-esig jutott, sőt, végül 70-nel esett ki a 90. játszmában: ez a játszma hozta el egyébként mindkét utolsó kaput, mert előbb a 17 dobás után is pont nélkül álló Shoaib Bashirt futották ki Miklye Louis egy gyilkos közvetlen rádobásával, majd, még mielőtt a közönség és az ellenfél által is szép fogadtatásban részesített Jimmy Anderson labdába érhetett volna, Smitht is elkapták. Anderson ütőspályafutása valószínűleg ebben a másodpercben ért véget: és nem mellesleg azzal, hogy most 114. alkalommal nem esett ki, messze vezeti ezt a különös világranglistát! Amúgy Anglia most 371 pontot ért el, ami 250 futásnyi előnyt jelent. A játékrész végén, egy kicsit előrehozva, megtartották a teaszünetet is.
A harmadik játékrészre Shamar Joseph már kicsit rendbe jött, így szükség esetén beállhatott volna ütni. De az még messze volt, egyelőre Brathwaite és Louis jött be, dobásban pedig természetesen Anderson nyitott. Ő az első 4 játszmájából 3-at szűzre hozott, az ötödikben pedig (majdnem) mindenki nagy örömére belebombázott Brathwaite kapujába. A következő kapu viszont Ben Stokes számára maradhatott örök emlék: megszerezte 200. tesztkapuját, amivel ő lett a világon a harmadik mindenes Garfield Sobers és Jacques Kallis után, aki 6000 futással és 200 kapuval rendelkezik ebben a formátumban! Ezek után az, hogy hamarosan a 201-edik is meglett neki, egyénileg már keveset számított, de a meccs szempontjából igen lényeges volt: ekkor ugyanis az a Louis esett ki, aki eddig 49 labdán át, még ha kevés pontot is gyűjtve, de magabiztosan állt a lábán. A nap hátralevő részében újabb 3 ütős esett ki igen kevés ponttal: ezek közül kettőt Atkinson ejtett ki (akinek így tehát már csak egy hiányzik a 10-es zsákmányhoz!), egyet pedig Anderson. Időközben csak annyi apróságot érdemes megemlíteni, hogy Joshua Da Silva megszerezte 1000. tesztfutását, Anderson pedig eldobta 40 000. (igen, negyvenezredik!) tesztlabdáját... A nap végére 79/6 lett az állás, ami 171 pontos előnyt jelent Anglia számára: valószínűleg holnap hamar véget ér az egész meccs.
A búcsúzó Anderson viszont most már nem érheti utol a történelmi világranglistán második helyen álló Shane Warne-t, ugyanis utóbbinak 708 kapuja van, Andersonnak viszont 703, és már csak legfeljebb 4-et gyűjthet be. Viszont máshogy még alkothat emlékezeteset. Amikor a pénzfeldobás volt, sokan csalódottak voltak amiatt, hogy Anglia nem az ütést választotta, mert így nem fordulhat majd elő, hogy éppen egy Anderson-labdával fogják megnyerni a mérkőzést a negyedik játékrészben. Így viszont, hogy a karibiak ilyen rosszul állnak, akár a 3. játékrészben is meglehet az angol győzelem, és akkor mégis megtörténhet, hogy tényleg az ő dobásával fognak nyerni!
