Maradt hibátlan az eddigi egyetlen hibátlan klub az MLC-ben
2024. július 12. – Szerző: Krikettgalaxis
Ma is a dél-afrikai játékosok vitték a hátukon a Seattle Orcast, de a többiek hozzájárulása olyan kevés volt, hogy összességében nem volt elég a csapat teljesítménye ahhoz, hogy felülmúlják a Wasginhton Freedomot: így az Orcas maradt utolsó, a Freedom pedig mostantól az első a tabellán.
A Kapitólium, a washingtoni törvényhozás székhelye (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Veretlen az utolsó ellen: ha már előrehaladottabb állapotban lett volna a bajnokság, ezek alapján egyértelmű eredményt várhattunk volna, de azért így az elején ilyen elhamarkodottan nem szabadott ítélkezni. A veretlennek nevezett Washington is csak úgy veretlen, hogy két meccséből egyet megnyert, egy pedig eső miatt eredmény nélkül végződött, a Seattle pedig úgy utolsó, hogy egy ponttal volt kevesebbje, mint a listavezetőnek – vagy éppen mint a mai ellenfelüknek.
Mai helyszínünk a Dallas melletti Grand Prairie volt, ahol a pénzfeldobást a Washington nyerte, és a dobást választották. Míg ellenfelük ugyanazzal a 11-gyel próbálkozott, amivel múltkor nyerni tudtak, addig a fővárosiaknál három csere is volt az esős meccshez képest: most nem játszott Andries Gous, Justin Dill és Akeal Hosein, viszont Rachin Ravindra, Lahiru Milanta és Ian Holland igen.
A legutóbb százast elérő, most pedig éppen 28. születésnapját ünneplő Ryan Rickelton természetesen ma is nyitott az Orcasnál, mellette pedig az a Númán Ánvar, aki múltkor elég hamar kiesett Rickelton mellől. Nem volt ez másképp most sem, ugyanis a pakisztáni már a 2. játszma végén búcsúzott, de az viszont másképp volt, ahogy Rickelton haladt. Ma az első három játszma teljesen határ nélkül telt el, a negyedikben ütötte az elsőt Quinton de Kock, ahogy később a másodikat és a harmadikat is – majd Rickelton szerzett határ nélkül, 11 labdából elért 4 ponttal esett ki az erőfölény végén, amikor Lockie Ferguson labdáját nem tudta eléggé megemelni, mert megcsavarodott az ütő a kezében, és így elkapás lett a vége. A következő játszma még aggasztóbban alakult a Seattle számára: megint nem jött egy határ sem, ráadásul Ferguson újabb kaput szerzett: De Kock egy húzással próbálkozott, de a labda nem volt elég rövid ahhoz, hogy olyan magasra pattanjon, és így eltalálta a kéz-karó tetejét. Az állás 8 játszma után így 44/3 volt. A helyzeten Heinrich Klaasen próbált meg (sikerrel) menteni valamennyit a zöldek számára: ő végül 30 dobás után 51 futással esett ki, de az utána jövő ütősök mind-mind hamar kipotyogtak. Ferguson még újabb két kaput gyűjtött be, Saurabh Netravalkar pedig összesen 3-at, az ütősök közül pedig mindössze Cameron Gannontól futotta egyetlen határra (igaz, az 6-os volt), így a Seattle csupán 124 pontot tudott elérni ebben a félidőben.
Mondanunk sem kell, hogy egy ilyen cél egy átlagos csapat ellen sem valami kecsegtető, de egy olyan ellen, ahol ott van mindjárt nyitónak Travis Head és Steven Smith? Hm. Na de egy olyan csapat számára, ahol viszont ott van dobónak Imád Vaszím? Ő ugyanis szűzre dobta az első játszmát, és közben Headet ki is ejtette, amikor az ütős rosszul nyesett bele a labdába, és elkapták. Sőt, még az erőfölényben Smith kéz-karóját is leszedte Cameron Gannon, a kettő között pedig a harmadik rendű, amúgy jól induló, több határt is szerző Ravindra ütött föl túl magasra egy labdát, hogy aztán abból is elkapás legyen. De a 47/3-ra végződő erőfölény, ha máskor nem is lett volna nagyon kiváló, itt még mindig elégnek érződött a WF számára az alacsony cél miatt. Viszont aztán mégis izgalmasabbá kezdett válni a meccs, mert a következő játszmában Vaszím egy látványos, egykezes elkapással kiejtette Mahtár Ahmedet is, majd két határ nélküli játszma, utána meg még egy kapu következett: Glenn Maxwell kiesése után a félidő felére 68/5 lett az állás. De most következett a meglepetés: eddig az ausztrál világsztárok és az új-zélandi, talán leendő világsztár Ravindra hamar kiesett ugyan, de most jött két viszonylag ismeretlen, még csak válogatottsággal sem rendelkező ütős: a Srí Lanka-i Lahiru Milanta és a dél-afrikai Obus Pienaar, ők pedig visszahozták a meccsbe a Washingtont! Ők ugyanis szépen, gyakran csak egyesével-kettesével lépegetve, időnként egy-egy négyest is beékelve haladgattak előre, miközben a dobók nem bírtak velük: végül mindketten 30 fölötti pontszámot értek el, és a 19. játszmában bevitték a csapatot a célba!
Ezzel a sikerével a Freedom vált az egyetlen 5-pontos csapattá, és föllépett az első helyre, miközben az Orcas maradt az utolsó – de a szoros mezőny miatt még nem ég a ház a fejük fölött.
