Zimbabwe meghúzta az alvó oroszlán bajszát, mire az felébredt

2024. július 14. – Szerző: Krikettgalaxis

Öt NH20-at játszott egymással a házigazda Zimbabwe és a friss világbajnok, de ide most megfiatalított, kicserélődött csapattal érkező India. Az elsőt kisebb meglepetésre Zimbabwe nyerte, de utána négyszer India szántott végig az afrikaiakon.

A Tádzs Mahal (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

Bár Zimbabwének is nagyon fontos volt ez a sorozat, hiszen azok után, hogy még kijutniuk sem sikerült a világbajnokságra, kellett volna felmutatniuk valamit, amivel vissza tudják hozni az önbizalmukat és a szurkolók bizalmát – de szegény afrikaiakról jóval kevesebb szó esett a sorozatot megelőzően, hiszen a világbajnok India jóval többeket foglalkoztatott. Vajon mennyire lesz sima az átmenet a régi válogatottból a megújultba? Bár itt még erre nem kaphattunk választ, hiszen eléggé élesen elkülönült a mostani csapat a vébégyőztestől, és nyilván később, élesebb helyzetben majd annak és ennek a keverékéből fognak meríteni, de azért támpontokat adhat az is, ha most megfigyeltük, hogy ez a 15 ember itt hogyan teljesít. A leköszönt Ráhul Dravir helyett egyébként most V. V. Sz. Laksman tartott az indiai csapattal vezetőedzőként, de az ő megbízatása csak ideiglenes volt. A csapatkapitány, pályafutása során először, Subman Gil lett.

Apró érdekesség, hogy az indiai mezeken (legalábbis az első mérkőzésen biztosan) csak egyetlen csillag szerepelt, holott már több napja kétszeres világbajnokok!

Azonban ezen az első meccsen az egycsillagos indiaiak nem sok jót ígérően teljesítettek, és Zimbabwe máris meglepetésgyőzelmet aratott! India három NH20-as újoncot avatott ma: Abhisek Sarmá, Riján Parág és tesztben már látott Dhruv Dzsurel mellett azonban a többiek jó része sem rendelkezett túl sok válogatottsági rutinnal. A dobók még egész elfogadhatóan játszottak, sőt, Ravi Bisnoí kifejezetten jól is, hiszen neki 2 szűz játszmája és 4 kapuja is volt, és Vásingtan Szundar is lehozta a meccset 2,75-ös (!) gazdálkodás mellett két kapuval. Így Zimbabwe ütősei közül senkinek sem lett meg a 30 futás, a csapat pedig 115-tel zárt. A hideg zuhany azonban a második félidőben jött Indiának. Először Abhisek Sarmát vesztették el nulla ponttal, de utána az összes reménységük leszerepelt. Parág kettő, Rinkú Szinh szintén nulla, Dzsurel pedig 6 pont után esett ki, a valamivel a válogatottban is tapasztaltabb ütősök körül pedig Riturádzs Gájkvár csak 7-et tudott elérni. Zimbabwénél minden dobó, aki próbálkozott, legalább 1 ütőst kiejtett, sőt, Tendai Chatara és Sikandar Raza hármat-hármat is, így, bármilyen hihetetlen is, de Indiának még a 20 játszmát sem sikerült végigütnie, és 13 futással kikaptak.

Láttunk már olyan világsztárt, nem is egyet, aki kacsával indította nemzetközi pályafutását. Vajnon Abhisek Sarmára is ez a jövő vár? A kacsa megvan, a világsztárság pedig már az idei IPL-ben felderengett – a második mérkőzésen pedig a derengésnél egy apró fokkal élesebbé vált. Most India nyitott ütéssel, és bár Gil hamar kiesett, és Sarmá sem kezdett nagyon gyorsan (24 labda után 28 futása volt), de aztán elképesztő változáson ment keresztül, és a következő 23 labdájából újabb 72 pontot szerezve 100-ig jött föl! A lassú kezdés ellenére így is ez lett India történetének harmadik leggyorsabb NH20-as százasa... Az, hogy Gájkvár még szerzett emellé 77-et, Rinkú Szinh pedig 48-at, már szinte említésre sem méltó. A mai indiai újonc, Száín Szudarsan sorra sem került. A cél végül 235 lett, és tekintve, hogy Zimbabwe csak egyszer kergetett le története során 200-nál magasabb célt, a feladat lehetetlennek ígérkezett. És nem is történt csoda: Wesley Madhevere 43, Luke Jongwe 33 és Brian Bennett igen gyors 26 pontján kívül nem sokat tudtak felmutatni, és 100 futással kikaptak. Éppen egy Sarmányival. Bisnoí megint igen pompásan dobott: 2 kapu és 2,75-ös gazdálkodás volt a mérlege.

A harmadik találkozó ismét indiai győzelmet hozott, de kevésbé nagy arányút. A vendégekhez most érkezett meg a világbajnokságról több ember, így eléggé kicserélődött a csapat az előzőhöz képest, de Zimbabwe is módosított két helyen. Az indiaiaknál például most már itt volt Jasaszví Dzsájszvál, aki 36 futást hozott is rögtön, de azért a 66-ig jutó Gil és az 50-es előtt egy hajszállal kieső Gájkvár nála is jobb volt. India csak 182 futást tudott begyűjteni így is, ám ez a szám jóval kevesebb is lehetett volna, ha Zimbabwe jobban összpontosít a mezőnyjátékban: egész sok elejtett elkapásuk volt, köztük könnyűnek ígérkezők is... Ezzel szemben például a második félidőben Ravi Bisnoí még egy olyat is elkapott egy nagy ugrással, amit nem sokan lettek volna képesek. A sokszor szenvedős zimbabwei ütőjátékba ma Dion Myers hozott egy kis fényt: bár ő is lassan indult, de a végére nagyon belejött, és például az utolsó 30 vele szembeni dobásból 49 pontot gyűjtött, összességében pedig 65-öt, és tekintve, hogy még csak 22 éves, ő lehet a zimbabwei krikett jövőjének egyik nagy reménysége. De a meccset is így elvesztették 23 futással.

A negyedik összecsapáson még egy indiai újoncot láttunk: Tusár Despánde, a 29 éves közepes sebességű dobó volt ma először válogatott, köszönhetően a sikeres tavaszi IPL-szereplésének. De hiába kezdett India a dobással, és alkalmazta hamar például őt is, meg bárki mást, Zimbabwe az elején nagyon kitartó volt, és csak a 9. játszmában vesztették el az első kapujukat: ezt egyébként Abhisek Sarmá szerezte, így neki ez lett az első kapuja válogatott színekben. Később Sikandar Raza egy gyors 46-tal segítette Zimbabwét, de mint oly sokszor, ezúttal sem kapott túl sok támogatást csapattársaitól, így a csapat csak 152-t tudott összegyűjteni. A félidő során elég pazarló Despánde egyébként a végén vigasztalódhatott annyival, hogy a 19. játszmában neki is meglett az első kapuja, és éppen Razát ejtette ki. A kergetésről pedig igazán nem sokat lehet írni: a két nyitó, Jasaszví Dzsájszvál és Subman Gil kapuvesztés nélkül, 28 megmaradó dobással bevitte Indiát a célba. Az egyetlen kérdés az volt, hogy a kettejük közül jóval gyorsabban haladó Dzsájszválnak vajon meglesz-e a 100-as a végére: nem lett meg, mert csak 93-ig jutott, mire véget ért a meccs.

Az utolsó, ötödik alkalommal volt ugyan egy rövid időszak a második félidőben, amikor Zimbabwének állt a zászló, de ez nem tartott sokáig, és ismét magabiztos indiai siker született. A legnagyobb statisztikai érdekesség mindjárt a meccs legelején történt: ekkor az első két dobásból Dzsájszvál rögtön két hatost ütött. Ilyen, azokat a férfi NH20-akat tekintve, amiről elérhető a dobásról dobásra részletezett adat, még csak egyszer történt! De a megcsúfolt dobó, Sikandar Raza rögtön bosszút állt, és még az első játszmában ki is ejtette Dzsájszvált. Később a legtöbb indiai ütős nem tündökölt: Szandzsu Szaimszan 58 pontja is 45 dobásból született, a gyors Sivam Dube pedig 12-ből elért 26 után kiesett. A összesen teljesített 167 futás ezúttal nem volt túl meggyőző, sőt, a második félidő erőfölénye után, amikor Zimbabwe 47/2-re állt, még kevésnek is tűnhetett. De aztán az indiai dobók visszahozták a csapatot a meccsbe, sőt, a végére teljesen lekonyították a zimbabwei esélyeket, és nem is kicsi, 42 futásos vendéggyőzelmet hoztak.

India tehát 1–4-re nyerte ezt a sorozatot, ami kettejük örökmérlegét 10–3-ra változtatta meg a javukra.