Nagyon jön föl a Colombo Strikers

2024. július 15. – Szerző: Krikettgalaxis

Újabb könnyed sikert aratott a Colombo Strikers, ezúttal a kísérletezgető Galle Marvels ellen, és ha holnap a lilák megnyerik az utolsó mérkőzésüket is, elsők lesznek az alapszakaszban. A Gálla viszont már mindenképpen az első elődöntőre készülhet.

A Srí Lanka-i főváros, Kolamba látképe a Lótusz-toronnyal (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

Utolsó előtti LPL-csoportmeccs: a Colombo Strikers igen furcsa helyzetben. Egy igen súlyos vereség esetén (illetve ha holnap is jócskán kikapnak) akár az utolsó helyre is visszaeshetnek, de két győzelem esetén még elsők is lehetnek. Ilyen ez, amikor csak 5 csapat van! Eközben a Gállának akár egy kisebb vereség is belefért volna ma, úgy is biztos lett volna, hogy az első két hely valamelyikén végeznek, ezáltal a legkedvezőbb ágra, az első elődöntőbe jutnak be.

Így aztán a Marvelsnek volt lehetősége egy újonccal is bátran kísérletezni: beküldték a pályára a 21 éves ütőst, Szadísa Rádzsapaksát, de megadták a lehetőséget Dzsefri Vendarszinak is, aki a korábbi években már játszott az LPL-ben, de idén még nem. Ők ketten Prabhát Dzsajaszúrija és Kavindu Nadísán helyét vették át, miközben a Kolamba nem változtatott a tegnapi győztes keretén.

A mérkőzés egyébként mintegy 25 perc csúszással indult, mert a délutáni meccs is késett a kezdetben vizes pálya miatt. Most már nem volt számottevően vizes a pálya, de volt egy kis esély újabb esőre, ezért nem meglepő, hogy a Strikers a dobást választotta.

Az első félidő eleje viszonylag lassú játékkal telt, az első két játszma sok nullás után egy-egy négyessel zárult. Bár Nirósan Dikvella nem igazán az óvatossága miatt szerzett kevés pontot, hanem hiába próbálkozott, feltűnően sokszor melléütött. Bezzeg amikor a 2.3-ban beleért Binura Pranándu labdájába, akkor meg elkapták. Tim Seifert viszont már jobban játszott, így hiába esett ki hamar még Alex Hales is, és mutatkozhatott be talán kissé idő előtt az újonc Rádzsapaksa, Seifert 200-as aránnyal elért 18 pontjának köszönhetően az erőfölényt két rossz játszma ellenére is már 37/2-vel zárták. Csakhogy ezek után mind Dunit Vellálagé, mind Sádáb Hán nagyon takarékosan dobott: amikor a következő négy játszmában egy árva négyes sikerült Rádzsapaksának, akkor a következő dobásból LKE-vel kiesett, és jöhetett be helyette névrokona, Bhánuka Rádzsapaksa. Volt mit megmentenie a helyzeten, ugyanis a 10 játszma utáni 55/3 már egyáltalán nem volt valami kecsegtető a gállaiak számára. És mentett is egy kicsit, főleg a 12. játszmában, amikor Vellálagét egy 4–6–6-tal ajándékozta meg, majd a következőben Iszita Vidzsészundara ellen is beütött két maximumot. Ekkor már úgy tűnt, talán fordul a meccs képe, és följön a Marvels, de Vidzsészundara kapuja a legjobbkor jött a Kolambának: ezek után a többi ütős már jóval kevesebb veszélyt jelentett. Igaz, Seifert még ott volt, 29 ponttal, és végül 44-ig is elvitte, de nem valami meggyőző gyorsasággal, a végén pedig két játszma alatt 5 ütősük esett ki a zöldeknek, így csak 138 futást tudtak összeszedni. Sádáb Hánnak megint majdnem összejött egy mesterhármas, de most sem, és Patirana három kapuja sem három, csak 4 egymás utáni labdából sikerült – de talán ez volt most nekik a legkevésbé fontos.

Egy ekkora cél után nem kellett nagyon rohannia a fővárosiaknak, ám azért mégsem sétáltak lassú tempóban. A sok széles extrát, amit kaptak az elején, örömmel vették, viszont bőven kiegészítették a saját pontjaikkal is, és nem valószínű, hogy teljes kétségbe estek volna Endzsaló Perérá és Rahmánulláh Gurbáz erőfölénybeli kiesése miatt – tekintve, hogy az első 6 játszmában így is már 60 futásuk volt. A Gállánál viszont kiszámolták: nekik elég, ha 12 játszma hosszáig elnyújtják ezt a kergetést, és akkor az NFA-juk már nem romolhat le annyira, hogy a végén ne legyenek benne az első kettőben – ez a 12 játszma pedig egyre közeledett. Ráadásul Dzsefri Vendarszi és Mahís Tíksana addig a 12-es határig egészen szép, takarékos játszmákat hozott le: a Strikers mindössze 91 ponton állt ekkor. Persze a mai győzelmüket ez is szinte biztossá tette, így valószínűleg mindkét csapat örömmel elfogadta az állást. Természetesen a végét még le kellett játszani: ezt az utolsó szakaszt pedig két érdekes dolog jellemezte. Az egyik, hogy a 14. játszma megkezdése előtt egy rövid időre megszakadt a játék, mert egy kutya betévedt a pályára, a másik pedig az, hogy Mohammad Vaszím a következő játszma elején 50-est ért el. Több izgalom aztán nem maradt a végére, a Kolamba valóban beért a célba 10 dobással a vége előtt, de ez mindkét együttesnek jó volt így.