Óriási hullámvasút végén a San Franciscóé a győzelem

2024. július 16. – Szerző: Krikettgalaxis

Olyat gyakran látunk, hogy egy krikettmeccsen ide-oda hullámzanak az esélyek, de ekkora ingadozásokat, mint a San Francisco Unicorns és a Seattle Orcas mai meccsén, azért nem mindennap. Mindkét csapatnak jó esélye volt nyerni egy-egy időszakban, ez végül az egyszarvúknak sikerült.

Egy egyszarvú ábrázolása a 13. századból (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

Egy kicsit egyenlőtlenül oszlik el a meccsek sorrendje az MLC-ben is: már két csapat is volt, akik 5-öt játszottak, de két olyan is, akik még csak 3-at – és most nem az elmaradt mérkőzések miatt, mert azokat is lejátszottnak számoltuk. Ma végre egy kicsit kiegyenlítődhettek a dolgok, ugyanis éppen ez a két hárommeccses gárda csapott össze: az Unicorns és az Orcas. Bár előbbi a 4., utóbbi pedig a 6. helyen szerénykedett a kezdés előtt, de biztosak lehettek benne: aki itt ma nyer, mindenképpen a 3. helyre lép előre. Ez létfontosságú két pont lett volna mindkettejük számára.

A Seattle már 4 nappal ezelőtt játszott utoljára: ahhoz az összeállításhoz képest kettőt cseréltek mára. Kimaradt az akkor játszók közül Númán Ánvar és Subham Randzsane, viszont visszatért Aaron Jones és idén először lehetőséget kapott Sehán Dzsajaszúrija. Az egyszarvúk még ennél is régebben, 5 napja léptek pályára utoljára, és ők is kettőt cseréltek: kihagyták Brody Couchot és Abrár Ahmedet, akik helyett Carmi le Roux és Pat Cummins játszott. Igen, Cummins, az ausztrál világsztár végre megérkezett: bár már a szezon előtt tele voltak vele a hírek, hogy négy évre elkötelezte magát a San Francisco mellett, de pályára még csak most lépett először.

A pénzfeldobást megnyerő Orcas a dobást választotta. A nagy hullámzás egyelőre egy kicsi fodrozódással indult az első félidő elején. Ez abban nyilvánult meg, hogy Imád Vaszím két elég jó, takarékos játszmát is lehozott, az egyikben pedig a mezőny talán legagresszívebb ütősét, Jake Fraser-McGurköt is búcsúztatta egy kidobással. Ezek után viszont Matthew Short és Finn Allen gondoskodott egy hatalmas hullámhegyről a San Francisco nézőpontjából: még 9 játszma sem telt le, amikor társulásuk már 75, a csapat pedig 95 ponton állt – ekkor bőven úgy tűnt, akár a 200 is meglehet nekik a végére. Azonban ekkor megint jött Vaszím, és egy jó kis szaladás után elkapta a saját maga által ütött, Allen által egy elrontott fejszés söprésből a levegőbe kerülő labdát. Short még rúgott egy utolsót a következő játszmában egy 6-ossal (amivel egyébként az 50 pontot is átlépte), így a félidő felére 106/2 volt az állás, de utána minden megváltozott. A 11. játszma első dobásából Short is befejezte mára, az őt követő ütősök pedig mintha egy másik világból jöttek volna: öt játszmán át egyetlen határt sem ütöttek, és utána is csak elég keveset, és a kiesések is besűrűsödtek: Cameron Gannon három kapuval fejezte be a játékrészt. Az ütősök közül csak Sanjay Krishnamurthi mutatott némi veszélyt a végén, de az ő 30 futása is csak ahhoz volt elegendő, hogy az SFU 165-tel végezzen. Hol van ez a 200-hoz képest...?

A nemrég még a San Franciscót toronymagas esélyesnek láttató győzelmivalószínűség-mutató a szünetben nagyjából 50–50% körül állt, de nem sokkal a kergetés kezdete után máris kilengett az ellenkező irányban, és nem is kicsit: Ryan Rickelton és Sehán Dzsajaszúrija ugyanis 54/0-val hozták le az erőfölényt! Pat Cummins is bemutatkozott, de első dobásából Rickelton máris egy hatossal üdvözölte, és még további 8 futás is esett ebben a játszmában, szóval egyelőre még nem váltotta meg a világot ő sem. A nyitó pár kiváló játéka viszont csak a 9. játszma közepéig folytatódott, amikor végül a 6-odiknak kísérletező dobónak, Liam Plunkettnek sikerült megtörnie a párt: dobása kikerülte Rickelton ütőjének külső élét, de elegendő begörbülés volt benne, hogy aztán eltalálja a kaput. Innentől pedig valami hasonlót láttunk a Seattle részéről, mint amit az első félidőben az Unicornstól, amikor felbomlott a legjobb társulásuk: egy egész jelentős lassulást, ami talán összeomlásnak is nevezhető, ha nem is a klasszikus fajtából. A 10 játszma utáni 81/2 még a zöldek számára nézett ki jól, de aztán ahogy telt az idő, úgy fogytak az ütőseik, a szükséges pontarány viszont éppenséggel nem fogyott, hanem dagadt: sem Quinton de Kock, sem Heinrich Klaasen, sem az egy-két fokkal kevésbé ismert alacsonyabb rendű ütőseik nem tudták őket megmenteni. Az utolsó két játszma előtt még 34, az utolsó előtt pedig 28 futás kellett volna nekik a győzelemhez, ami aztán nem lett meg: 23 futással a San Francisco győzött.

Így aztán az egyszarvúk följöttek a harmadik helyre, a kardszárnyú delfinek viszont lassan egyre nagyobb bajba kerülnek, mert továbbra is utolsók – igaz, még sűrű a mezőny, és kevés pont választja el őket a továbbjutó helyektől.