Anglia jó kedvvel várhatja a női vébét, Új-Zéland kevésbé
2024. július 17. – Szerző: Krikettgalaxis
Súlyos, 5–0-s vereséget mért az angol női válogatott hazai pályán az új-zélandiakra egy felkészülési sorozaton. Az októberi világbajnokságig mindkét csapatnak már csak egy hasonló sorozata van hátra.
Az angolok büszkesége, a Big Ben (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Az első találkozó máris rémálomszerűen alakult a vendégek számára. Elsősorban azért, mert az angol ütőjáték ellenállhatatlan volt: Anglia 197 futást gyűjtött be az első játékrészben, ami Új-Zéland ellen a valaha volt legtöbb, illetve ellenféltől függetlenül hazai pályán a második legtöbb számukra. Elsősorban Danni Wyatt volt elemében, aki 51 labdából 76 pontot kaszált be, de nem volt rossz például Nat Sciver sem, aki még ennél is gyorsabban haladt, igaz, 47-nél kiesett. Az új-zélandiak helyzetét súlyosbította, hogy elég hamar egy fölösleges kifutást hoztak össze maguknak, igaz, aztán innen még elég jól fel tudtak állni, főként Suzie Batesnek köszönhetően, aki 43-ig jutott. De a lejjebbi rend már kevésbé volt eredményes: a kísérletezésképpen 4 pörgetőt alkalmazó angolok 7 ütőst is kiejtettek lassú labdákkal, miközben azért a gyorsak is kettőt. Végül Új-Zéland csak 138-ig jutott el, ami elég súlyos, 59 futásos vereséget jelentett.
A második mérkőzés az eső miatt igen rövidre sikerült: ilyenkor gyakori, hogy akár a gyengébb csapat is nagyobb eséllyel indul, de Új-Zéland ezt az alkalmat sem tudta kihasználni. Már a kezdést is el kellett halasztani, és csak 9–9 játszmára volt idő, és valóban: ahogy az lenni szokott, ilyen rövid idő alatt is 6 angol ütős kiesett az első félidőben. Igaz, közben Maia Bouchier 15 dobásból 23, Alice Capsey pedig ugyanennyiből 28 futást ütött, és Heather Knight számára is emlékezetes lehet, hogy ő meg összesítésben (ebben a formátumban) elérte a 2000 futást. Így aztán Anglia 89 ponttal végzett, vagyis Új-Zélandnak 10-es játszmánkénti eredményre lett volna szüksége. Ettől azonban jócskán elmaradtak, így a cél egyre csak távolodott... Emiatt már az sem sokat számított, hogy 6.4 után ismét megjött az eső, és már nem lehetett folytatni a játékot: a DL-eljárás alapján kijött, hogy a körülményekhez képest nem is kicsi, 23 futásos vereség lett a részük. A végén, amikor a tévének nyilatkoztak a játékosok, ezt az eseményt is esernyők alatt vitték véghez.
A harmadik meccs már jóval szorosabb volt, Új-Zéland közel járt a győzelemhez, de végül nem lett meg nekik most sem. Ennek két fő oka volt: az első, hogy csak három ütősük volt, aki jó eredményt ért el, az összes többi nagyon könnyedén megadta magát. Suzie Bates 38, Amelia Kerr 23, míg Sophie Devine 58 futást ért el, ráadásul utóbbi az első félidő három utolsó dobását mind négyesre ütötte, így 129-ről hirtelen 141-re ugrott a csapat, ami már egy kis reményt támasztott számukra. Ám napjaink legjobb formában levő angol dobója, Sophie Ecclestone ma is ellenállhatatlan volt: 4 kaput is szerzett, amivel most már 33-ra nyúlt az elképesztő sorozata: ennyi egymás utáni játékrészben szerzett már kaput a válogatottban! (Igaz, amikor egy újságíró ezt megemlítette neki, azt mondta, őt nem a statisztika vezérli.) A kergetés eléggé átlagos sebességgel sikerült az angoloknak. Az első labdából Maia Bouchier máris kacsázott, és később ugyanerre a sorsra jutott Nat Sciver is, viszont Alice Capsey kiemelkedett a mezőnyből, és a 3. rendben bejőve 67-neskiig vitte, mindössze 4 megmaradó labdával megnyerve a mérkőzést. Érdemes megjegyezni, hogy Új-Zéland több elkapást is elrontott ebben a játékrészben: ha azok nem lettek volna, akár fordítva is alakulhatott volna az eredmény!
A negyedik mérkőzésen viszont már újra esély sem volt, hogy más eredmény szülessen, mint Anglia sikere. Ecclestone sorozata most sem szakadt meg, de ma nem róla szólt a nap, hanem honfitársáról, Sarah Glennről, aki ezúttal négy ütőst ejtett ki, és mivel általában az összes angol dobó jól is gazdálkodott, így megint nem láthattunk kiemelkedő ütőjátékot a vendégektől. Még a 7. rendű Isabella Gaze tudott összeütni 25 pontot, de más senki nem jutott el eddig. A 104-es cél pedig gyerekjátéknak tűnt a hazaiak számára: amikor 5 játszma után Danni Wyatt és Sophia Dunkley már 54/0-n állt, azt lehetett gondolni, akár még mind a 10 kapu is megmaradhat. Végül ennyire azért nem sikerült nekik szépen, mert a 6–8. játszmákban gyorsan elvesztettek három kaput is, de összességében nem forgott veszélyben az angol siker, ami végül 11.3 játszma alatt érkezett el. Apró érdekesség, hogy míg Új-Zéland ütött egy darab hatost a meccsen (személy szerint Gaze), addig a teljes angol csapat egyet sem.
Az ötödik összecsapás ismét (az egyébként 200. női NH20-as mérkőzését játszó) Anglia erejét mutatta meg: azok után, hogy a 13. játszmában még 87/6-ra is álltak, vissza tudtak kapaszkodni egész magasra, és be tudták húzni ezt a meccset is. Pedig Új-Zéland jól kezdett most a dobásban: Fran Jonas – első nőként a Lord’s pályán – négyes zsákmányt is elért, köztük például Danni Wyattot az egész meccs első labdájából kiejtve (ezen a pályán így Wyatt lett az első nő, akivel ez megtörtént), de a Heather Knight és Charlotte Dean alkotta hetedik kapus társulás majdnem csapatrekordot jelentő 57 közös futása 155-ig tudta felhozni a házigazdákat. A második félidő pedig ismét felhívta a figyelmet az új-zélandi ütőjáték hiányosságaira, hiszen most is alig volt, aki egyáltalán 20 pontot tudott gyűjteni, csak Amelia Kerr 43-ja nézett ki szépen az eredménylapon. Sophie Ecclestone többször említett sorozata ezúttal ugyan megszakadt, mert ma kivételesen kapu nélkül maradt, de ott volt például a felhőkarcoló
Lauren Bell, aki viszont 3 ütőst is kiejtett, miközben ellene és a másik két sebes dobó ellen is borzasztó sok nullás született. Így Új-Zéland 20 futással kikapott, és 5–0-ra elvesztette a sorozatot is.
A két együttes női NH20-as örökmérlege ezek után úgy alakul, hogy 40 találkozóból 32-szer született angol, 8-szor pedig új-zélandi siker.
