Létfontosságú Los Angeles-i győzelem az utolsó morrisville-i találkozón
2024. július 18. – Szerző: Krikettgalaxis
Két, az MLC tabellájának alsó részében tanyázó együttes, a Los Angeles Knight Riders és a Seattle Orcas csapott össze a mai mérkőzésen, ahol összesen két játékos volt igazán jó a 22-ből. Végül a lilák megszerezték a nagyon fontos két pontot, az Orcas viszont egyre jobban aggódhat.
Los Angeles látképe (illusztráció)A kép szerzője: Nserrano (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 3.0
Az utolsó idei MLC-mérkőzést játszották Morrisville-ben, így nem meglepő, hogy a közönség ismét szép számban töltötte meg a lelátókat – bár egy ilyen sok izgalmat ígérő meccsre ez amúgy is természetesnek vehető. De miért is ígért sok izgalmat a 4. és a 6. helyezett összecsapása? Pont ezért, mert ilyen rosszul álltak a tabellán! Szinte mindkét együttesnél egy ilyen most vagy soha
-hangulat uralkodott, hiszen idén minden csapat 7 meccset játszik a csoportkörben, és az LAKR-nek ez már a hatodik volt, az Orcasnak meg hiába volt még hátra eggyel többje, nekik meg a pontszámuk volt kevesebb eggyel. Ami viszont jó hír lehetett mindkét együttesnek, az az MI New York szerda hajnali (ottani idő szerint még keddi) súlyos veresége, amivel a kékek NFA-ja a legalacsonyabbra süllyedt az összes klub közül: ez még jól jöhet mai résztvevőink számára is a jövőben!
A pénzfeldobás során a kardszárnyú delfinek az ütést választották annak ellenére, hogy a múltban sokkal gyakrabban szokott nyerni ezen a pályán a kergető csapat. Mindkét együttes egy-egy vereség után érkezett meg, így nem is csoda, hogy sokat változtattak az akkori összeállításukon – a Seattle konkrétan négyet: náluk kimaradt Hammád Ázam, Imád Vaszím, Nandre Burger és Zamán Hán, helyettük pedig Michael Bracewell és három MLC-újonc, Lungi Ngidi, Keemo Paul és a legtöbbek számára ismeretlen, dohai születésű, de amerikainak számító balkezes lassú dobó, Ali Sheikh próbálkozhatott. A Los Angeles kettőt cserélt: ott Szákib ál-Hászán és Shadley van Schalkwyk helyét vette át Corné Dry és az amerikai ligában szintén ma debütáló afgán Vakár Szalámhíl.
Az egész mérkőzésről azt lehet összefoglalóan elmondani, hogy rendkívül távol állt az egyenletestől
, vonatkoztassuk bármire is ezt a szót. Erre a legelső példa az, hogy míg az első két játszmában egy extra mellett csak 4 futást tudtak szerezni az ütősök, addig a harmadikban Ryan Rickelton egy 2–6–6–4-es sorozatot is bemutatott. A negyedik viszont megint a dobóknak, a Knight Ridersnek sikerült jól, akkor ugyanis megint nem volt határ, volt viszont két kapu: Sehán Dzsajaszúrija kettő, míg Quinton de Kock nulla ponttal búcsúzott, utóbbi ráadásul egy olyan kifutásnak volt köszönhető, ahol az ütős, amikor futás közben látta, hogy veszélyben van, de egy előrevetődéssel még talán beérhetett volna a vonala mögé, nem is igazán próbálta meg teljes szívből azt a vetődést... A következő szakaszban Rickelton úgy folytatta, ahogy kezdte: sokáig alig valami, aztán egyszer csak egy 6–6–4–4 a 9. játszmában – amúgy szegény újonc Szalámhíl ellen. Ennek köszönhetően 10 játszma után 74/2 volt a Seattle állása, ami még magában hordozta egy tisztes végeredmény lehetőségét, ám ez annyira mégsem teljesült: Heinrich Klaasen meglepően lassan növelte a pontszámát, majd miután a 12. játszma végén őt is kifutották (az inaktív végen tartózkodott, de a visszaütött labdába a dobó, Sunil Narine belepiszkált, és pont eltalálta Klaasen kapuját), Rickeltonon kívül a többiek igen gyatra játékkal rukkoltak elő. Míg Rickelton 52 dobásból 89 futást szedett össze, addig az alacsonyabb rendűek között Klaasen után már senki nem volt, aki akár csak 10-et is. Így az Orcas átlag alattinak érződő, 142-es eredménnyel zárt.
De azért az LAKR kergetése sem indult tükörsimán. Lungi Ngidi, aki sérülés miatt az egész tavaszi IPL-t ki kényszerült hagyni, megmutatta, hogy mostanra már minden rendben van vele, és a 3. játszmában egy ördögi ívű bombával döntötte le Narine kapuját, így ennek a játszmának a végére például még csak 18/1-en állt a Los Angeles. Utána viszont Jason Roy és Unmukt Csand beindította a hadjáratot: az erőfölény végéig 5 újabb határt ütöttek, így 6 játszma után már 47/1 volt az állás, a félidő felénél meg már 71/2. Igaz, hogy ezek után a Seattle folyamatosan le-lecsipegetett egy-egy újabb ütőst a pályáról, de elsősorban Csand, másodsorban három másik ütős újabb hatosainak köszönhetően a Knight Riders egyre jobban és jobban felzárkózott. Csand 62 futás után kiesett ugyan a 17. játszmában, de a szükséges pontarány még ekkor is 7 alatt volt – a hátralevő játékosok pedig már nem hibáztak túl sokat, így 5 megmaradó dobással letudták a kergetést. Érdekesség, hogy a mérkőzés legjobbjának Rickeltont választották, aki pedig a vesztes csapat tagja volt.
