A Marvels az idei első döntős az LPL-ben

2024. július 18. – Szerző: Krikettgalaxis

Lejátszották az első elődöntőt a Srí Lanka-i bajnokságban: itt pedig az alapszakasz győztese, a Galle Marvels nagyobb megerőltetés nélkül múlta felül a második helyezett Jaffna Kingst – ám utóbbiak hamarosan újra próbálkozhatnak egyszer.

A gállai erőd légi felvételen (illusztráció)

A kép szerzője: Rovin Shanila (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 4.0

Megérkeztünk tehát az LPL végjátékához, azon belül is az első elődöntőhöz. Ennek a lebonyolítási rendszernek, amit számos másik krikettligában is láthatunk, megvan az az előnye, hogy igazságos: aki volt olyan jó az alapszakaszban, hogy befutott az első két hely valamelyikére, annak két esély jár a döntőbe jutásra. De ugyanennek megvan az a hátránya is, hogy emiatt ez a mérkőzés kevésbé tartogat izgalmakat, hiszen aki veszít, még az sem búcsúzik el rögtön a küzdelmektől. Most a Galle Marvelsnek és a Jaffna Kingsnek adatott meg ez a lehetőség – pontosabban ők harcolták ki maguknak. Különösen a történelem miatt lehetett érdekes ez a mai találkozó: az első és a második LPL-idénynek is ez a párosítás volt ugyanis a döntője. Idén amúgy két találkozójukból egyet az egyik, egyet a másik nyert, mindkét alkalommal éppen 5 kapuval.

A pályát keményre hengerelték, de voltak rajta egyenetlenségek, így kiszámíthatatlan volt, hogy hogyan fog viselkedni. Talán ezért is választotta a Gálla a dobást – bár mondjuk az ellenfél is elmondta, hogy nekik pont jó, hogy ütéssel kezdenek. A Marvelsnél a legutóbbi mérkőzésükhöz képest kettőt változtattak: Szadísa Rádzsapaksa és Dzsefri Vendarszi helyére visszatért Prabhát Dzsajaszúrija és Kavindu Nadísán, míg a Kingsnél kétszer ennyi csere történt: ott Vidzsajakánt Vijászkánt, Pramód Madusán, Ésán Málinga és Jason Behrendorff maradt ki, és újra bekerült a csapatba Azmatulláh Omarzí, Vanudzsa Szahan, Tabraiz Shamsi és Aszita Pranándu.

Az elején viszonylag lassan indult be a Jápanaja pontgyűjtése, sőt, Dwaine Pretorius már a 3. játszmában egy LKE-vel kiejtette a torna eddig holtversenyben legtöbb futást szerző ütősét, Petum Nisszankát – ám ez a lassúság egy csapásra véget ért az 5. játszmában, amikor Rilee Rossouw három hatost is kiröpített a pályáról. Mindent összevetve a 49/1-es erőfölény se túl jó, se túl rossz nem volt egyik csapatnak sem. Rossouw menetelése azonban 40 pont után véget ért a 8. játszma elején, igaz, ekkor érkezett meg a pályára a torna holtversenyben másik legtöbb futással rendelkező játékosa, Aviska Pranándu, aki a még mindig a pályán levő másik nyitó ütőssel, Kuszal Mendisszel újra egy tartós és viszonylag eredményes párt alkotott. Mindketten majdnem 50-esig vitték, de végül ez csak Pranándunak sikerült: Mendisz 46-tal búcsúzott, míg Pranándu 52-ig vitte – igaz, a 18. játszmában rezgett számára a léc, mert először egy élezését elejtették a mezőnyben, utána viszont rögvest egy 6-ossal és egy 4-essel meglett neki az 50, majd pedig a következő dobásból ki is esett. A 20. játszmában Pretorius még gyorsan megduplázta az addig elért két kapuját, mivel újabb két ütőst is kiejtett, így ennek köszönhetően legalább a 180 nem lett meg a Kingsnek, csak a 177.

Vannak kergetések, nem is ritkán, amelyek nehezen indulnak be, de ez most nem olyan volt. A Gálla minden ütőse céltudatosan, megfelelő agresszivitással, de ami még fontosabb: egy kis kivételtől eltekintve megfelelő technikával játszott, és már az első játszmában 11 futást hoztak össze: egy négyes Nirósan Dikvellától, egy Alex Halestől érkezett. A második játszmában történt meg az imént említett kis kivétel, ami azonban lehet, hogy nagyon sokat számított: Hales egy hajtása félresikerült, és az ütő végéről az első katonához szállt a labda – azonban itt nem csak az ütős hibázott, de a mezőnyjátékos is, és elejtette az elkapást. Ráadásul ez a labda 4-esre is ment így, ahogy aztán a következő – az utána jövő meg hatosra. Dikvella aztán egy kissé félresikerült kanalazásból összehozott következő 4-es után egy újabb kanállal próbálkozott, amit a kapus elkapott: a bíró először nem adta meg, de úgy tűnt, maga az ütős is kért rá videózást, mintha megadta volna – akár így volt, akár nem, a videózás megtörtént, és kiderült, hogy beleért a kesztyűjével, így mégis meg kellett adni az elkapást. Egyébként utána még a másik kapunál egy kifutási kísérlet is volt, ahol viszont nem a labda, hanem egy vetődő játékos döntötte le a kaput, vagyis ha az elkapás érvénytelen lett volna, akkor a kifutás is: szóval itt aztán majdnem minden megtörtént egy dobáson belül, ami csak elképzelhető. Na de menjünk tovább, hiszen még csak a 3. játszmában járunk! Viszont a következőkről már kevesebbet lehet írni: az erőfölényen belül a lényeges az volt, hogy Hales a végén kiesett egy sima leverésből, Tim Seifert viszont jól szállt be, és volt egy játszmája, amikor 4 négyest ütött: így aztán az erőfölény 70/2-re végződött. A Hales helyére bejövő Dzsanit Lijanagé pedig Seiferttel egy iszonyat jó társulást alkotott: a 16. játszmában már mindketten megszerezték a saját 50-esüket is, így az utolsó 24 dobásból már csak 17 pont kellett a zöldeknek: naná, hogy simán meglett, még ha Lijanagé ki is esett közben. Még 11 dobás meg is maradt a végére.

A Marvels tehát máris bejutott a vasárnapi döntőbe, míg a Jápanaja szombaton ismételhet: akkor a ma esti végselejtező győztese vár majd rá.