Az idén eddig hasító Washington már biztosan éremmel végez
2024. július 20. – Szerző: Krikettgalaxis
Mai, újabb győzelmével a veretlen Washington Freedom bebiztosította, hogy az alapszakaszban az első kettő, ezzel pedig a végeredményben az első három hely valamelyikén fog végezni. A mai vesztes Texas Super Kingsnek viszont még a rájátszásba jutása sem garantált.
A Kapitólium, a washingtoni törvényhozás székhelye (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Bár nagyon valószínű, hogy az a két csapat, amely nem kerül be az MLC idei rájátszásának négyes mezőnyébe, a Los Angeles, a New York és a Seattle hármasából fog kikerülni, de az események még alakulhatnak úgy, hogy a Texas és a New York marad le a folytatásról. Ennek több feltétele volt: az első, hogy most a Super Kings kikap a Washingtontól. Ez pedig éppenséggel nem volt kizárható, ugyanis a fővárosiak eddig kimagaslottak a mezőnyből, és bár már továbbjutottak, de azért még küzdeniük kellett, hogy az első kettőbe is bejussanak, hogy kényelmes helyük legyen az első elődöntőben – tehát nem vehették fél vállról ezt a találkozót.
Most már abban a szakaszban vagyunk, hogy az egész torna Texasban zajlik. Ezen a pályán az utolsó három meccset kivétel nélkül az elsőként ütő csapat nyerte – ennek ellenére ma a TSK úgy döntött, ők dobással szeretnének kezdeni, amúgy elsősorban azért, mert kapitányuk szerint egy kis nedvességet érzékeltek a talajban, és úgy gondolták, az elején ezt a dobók ki fogják tudni használni. A sárgák egyébként annyit változtattak a múltkori csapatukon, hogy egy afgán dobót cseréltek egy másik afgán dobóra, de a sebes Navín ul-Hak helyett a lassú Núr Ahmad jött be. A Washingtonnál is egy csere történt: ott Ian Holland helyét az MLC-ben most először pályára lépő pörgető dobó, Amila Apónszu vette át.
Nem csak a pálya közelmúltbeli statisztikái miatt érződött furcsa döntésnek, hogy Faf du Plessis a dobást választotta, hanem azért is, mert a washingtoni nyitó ütős, a kirobbanó formában játszó Travis Head feltűnően jól szokott kezdeni mostanában, amikor először üt. Nem volt ez másképpen ma sem, ráadásul ritkán látható, rendkívül érdekes megoszlásban kezdték a pontgyűjtést társával, Steven Smithszel: 3.5 játszma után Head neve mellett már 49 (!) futás állt, míg Smithé mellett 0! Természetesen a következő játszmában, 20 vele szembeni dobás alatt már meg is lett Head 50-ese, de arra már nem mondhatjuk, hogy természetes, hogy utána szinte azonnal kiesett: egy Ahmad-labdába túl nagy magasságot adott és túl kevés távolságot, így még a határon belül el tudták kapni. Szerepét Andries Gous próbálta meg átvenni, aki ezt jól is kezdte, de még az erőfölény legvégén LKE áldozata lett, így az erőfölény 74/2-re végződött. Ebből Smith, az egyik nyitó ütős, 4 ponttal vette ki a részét: ilyen aránytalanságot nem tudom, láttunk-e már valaha! De aztán azért Smith is lassan nekiállt a futások gyűjtögetésének, és bár Rachin Ravindrát nagyon hamar elvesztette maga mellől, de utána Glenn Maxwell, illetve az ő búcsúja után Obus Pienaar már szép, eredményes társulásokat alkotott vele. A félidő felénél látott 101/3 bőven magában hordozta a 200 fölötti végeredmény esélyét, és mivel ezek után is szinte minden játszmában jött legalább 1-2 határ, ráadásul többségében azok is hatosok, így a csapat folyamatosan haladt is eme 200 megvalósítása felé. Smith a 18. játszmában érte el a maga 50-esét, vagyis a két nyitó mindegyike egy-egy 50-essel zárt, csak éppen az egyik az 5., a másik a 18. játszmában jött el... A Freedom így tehát 206 futással végzett, ami a 2024-es MLC eddigi legjobb eredménye volt.
A kergetést a Texas is hasonlóan jól kezdte, mint ellenfelük az első játékrészt, csak náluk kiegyenlítettebb volt a munkamegosztás Devon Conway és Faf du Plessis között. Legalábbis a 4. játszma közepéig, amikor Conway egy elsőre meg nem adott, de a videóbíró által mégis érvényessé tett LKE miatt kiesett. Az 5. játszmában Du Plessis egy 4-es mellett 3 hatost is ütött, és utána sem volt megállás, aminek köszönhetően az erőfölényt már a WF-nél jobban, 76/1-gyel zárta a Super Kings. Még a 7. játszma is újabb 13 futást hozott a sárgáknak, Du Plessisnek pedig egy 50-est: nagyon hiányzott a Washington támadójátékából Saurabh Netravalkar – de az ő távolléte persze érthető, hiszen most születik meg a gyermeke, ami azért kicsit
fontosabb, mint a krikett! Viszont a 8. játszmától látványosan megfordult a dolgok menete. Jasdeep Singh kiejtette Aaron Hardie-t, a következőben pedig Lockie Ferguson lehozott egy olyan játszmát, amiben Du Plessis nem tudott ellene pontot szerezni (csak két széles extra volt). Aztán a 10. és a 11. játszma is határ nélkül telt el, ráadásul újabb egy-egy kapuval, közte a nagyágyú Du Plessis-ével: ez a 11 játszma utáni 99/4 viszont már nem volt annyira biztató a Texasnak. És valóban: a következő ütősök már nem tudták folytatni a kapitány által megkezdett utat, a szükséges pontarány játszmáról játszmára csak nőtt, míg végül a 19-ediknek a végére fölkúszott a lényegében teljesíthetetlen 44-ig: végül nem hogy a 44 nem lett meg (természetesen), de még a 20. játszmát sem tudták végigjátszani a szuperkirályok, mert utolsó, 10. ütősük is kiesett még a tervezett vége előtt.
Jelentős, 42 futásos győzelmével a Washington tehát megerősítette helyét a tabella élén, sőt, bebiztosította, hogy az alapszakaszban a második helynél már nem végezhetnek rosszabbul. A Texas számára viszont még lehetnek izgalmak, főleg, ha a Seattle ma (magyar idő szerint holnap hajnalban) legyőzi a San Franciscót.
