Egy játszó és egy nem játszó csapat sorsa is eldőlt most az MLC-ben
2024. július 21. – Szerző: Krikettgalaxis
Azzal, hogy a mai találkozón a Seattle Orcas kikapott a San Francisco Unicornstól, nem csak az dőlt el, hogy a tavalyi döntős Seattle idén nem jut rájátszásba, de az is, hogy a ma nem is érintett Texas Super Kings meg bejut. Már csak egy hely kiadó, amiért ketten harcolnak.
Egy egyszarvú ábrázolása a 13. századból (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Az Orcas sorsa ezen találkozó előtt még a saját kezében volt: tudták, hogy ha ezt és az utolsót is megnyerik (elegendő arányban), akkor, hiába álltak eddig az utolsó helyen, minden más eredménytől függetlenül bejutnak a rájátszásba. Ellenben egy mai vereség a biztos búcsút jelentette volna számukra – az Unicorns mellett viszont ez a Texasnak is jó lett volna, ugyanis ők voltak a fenyegetettek, hogy őket tudná leelőzni a Seattle. A San Francisco ugyan már korábban bebiztosította a továbbjutását, de nekik is fontos volt ez a mai meccs, hogy ne csak a továbbjutás, de az első elődöntő is 100% legyen számukra, hiszen ha az sikerül, akkor majd akár kétszer is próbálkozhatnak a döntőbe jutással, ha elsőre elhibázzák.
A Dallas melletti Grand Prairie-i stadionon belül ma is a 3. számú dobósávot használták játékra: ugyanazt, amit a legutóbbi 4 meccsen. Így a szakértő (Matthew Hayden) arra számított, a pörgetőknek nagy lehetőségek nyílnak majd az elhasználódott pályán, de ezzel együtt is inkább az ütősbarát irányba húz a sáv szerinte. A San Francisco a dobást választotta, de a Seattle is megnyugodhatott, mert ők is elmondták, hogy úgyis ütni szerettek volna először. A zöldek kettőt változtattak múltkori összeállításukon: Michael Bracewell és Ali Sheikh kimaradt, míg Subham Randzsane és Imád Vaszím bekerült, miközben az egyszarvúknál egy csere történt: ott Liam Plunkett helyett Carmi le Reux próbálkozott a dobással.
És akkor Le Roux mindjárt az első játszmában tényleg próbálkozott is. És akkor már első három dobásából két ütőst is kiejtett. Első áldozata mindjárt az a Ryan Rickelton volt, aki csapata legeredményesebb ütőse idén, és a teljes torna ranglistáján is a második: az eredményesség helyett azonban ma egy kifelé térülő labdát az ütő külső élével odaélezett a katonához, aki vetődve elkapta. A másik nyitó, Aaron Jones ellen már a kaput célozta meg a dobó, és jól is tette, mert így meg LKE lett a vége. Borzalmas kezdés a delfinektől, de legalább Quinton de Kock ott volt még, illetve a világszerte kevésbé ismert, de itt az MLC-ben már többször elismerést kivívóan játszó Sehán Dzsajaszúrija is. Egy kis megnyugvási időszak
után ők ketten végre elkezdték a pontokat is szép számban gyűjteni: az 5. játszmában például De Kock négy négyest is ütött, így az erőfölény végére már 48/2-n álltak, ami annyira nem is borzasztó. De Kock a 8. játszmában a közönség által ma is ünnepelve fogadott, de az MLC-ben eddig nem igazán villogó Pat Cumminst is megajándékozta három határral, és ugyanennyit ütöttek ellene közös erővel a 11. játszmában is, így ez után a játszma után már 98/2 volt az állás: igazán szép visszaharc a Seattle-től! Ám a 12. játszma fordulópontot hozott: ekkor két dobó kiejtette a két veszélyes ütőst! Előbb Brody Couch dobásából kapták el a már 62 ponton álló De Kockot, majd, mivel Couch valószínűleg izomhúzódást szenvedett, a játszmát Corey Anderson fejezte be helyette, az ő labdáját pedig Dzsajaszúrija csak a saját kapujára tudta ráütni véletlenül. Ez, és Hasszan Hán gyorsan érkező újabb 3 kapuja teljesen megtörte az Orcas lendületét, akik így a végére csak 152 futást tudtak összeszedni, pedig korábban mondjuk egy 180 is bőven kinézett.
Azt általában erős dolog kijelenteni egy mérkőzésről, hogy már a kergetés erőfölényében eldől az eredmény, de most megkockáztatjuk ezt a kijelentést. Finn Allen és Matthew Short ugyanis az első hat játszmában már több mint a cél felét ledolgozta, miközben egyikük sem esett ki: a legnagyobb mértékben ehhez az 5. játszma járult hozzá, amikor Allen Lungi Ngidit egy 6–6–2–4–4–4-gyel sorozta meg: így hamarosan, mindössze 21 dobásból az ütős már 50-esnél tartott. Még néhány hatosa ezek után is volt, majd 30 labda után, 77 ponttal tudták kiejteni, egyébként csak azok után, hogy már Short is búcsúzott. És igaz, hogy utána nem kevesebb mint kettő olyan játszma is jött, amiben nem volt határ, de a félidő felére így is 107/2 volt az állás, ami már reménytelen volt a Seattle számára. A becsületükből egy apró darabot még megmentettek azzal a dobók, hogy még ezek után is több ütőst kiejtettek, de a San Francisco így is könnyedén, már a 15. játszma elején elérte a célt.
