India és Pakisztán jutott tovább a női Ázsia-kupa A csoportjából
2024. július 23. – Szerző: Krikettgalaxis
Az alábbiakban egy kis összefoglaló olvasható a női Ázsia-kupa most befejeződött A csoportjának hat mérkőzéséről. A csoportból, ahogy várható volt, India és Pakisztán jutott tovább, de azért Nepál és az Arab Emírségek is szépen harcolt időnként.
Ázsia térképe (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Az első mérkőzésen a csoport két esélytelenje
küzdött meg egymással: Nepál és az Arab Emírségek, akik mindketten a februárban rendezett úgynevezett Elsődleges Kupáról jutottak ki, ami lényegében az Ázsia-kupa selejtezője volt. Csakhogy amikor az a torna zajlott, akkor még úgy volt, hogy csak a két döntős, az Emírségek és Malajzia jut ki az Ázsia-kupára, és később jelentették be, hogy inkább nem is 6-, hanem 8-csapatos lesz a torna, és így a két további elődöntős, Nepál és Thaiföld is ott lehet majd. A mostani találkozón a dobással kezdő Nepál időről időre újabb kapukkal rogyasztotta meg az amúgy sem túl gyorsan száguldó Emírségeket, amelyek között három kifutás is volt, de például a kapitány, Indu Barmá is kiejtett három ütőst. Még Khusí Sarmá volt a legjobb ütős, aki 36 pontot tudott összegyűjteni, így az EAE 115-tel zárt. Nem túl sok, de Nepál története során női NH20-ban még sosem kergetett le ekkora célt – ma viszont igen! Ez pedig lényegében egy személyben egyik nyitó ütősüknek, Szamdzshaná Khadkának volt köszönhető, aki többek között 11 négyesének köszönhetően 45 dobásból 72-neskivel zárt. Érdekesség, hogy az Ázsia-kupák történetében Nepál legmagasabb egyéni pontszáma 16 (!) volt, így ez a 72 most hirtelen 4 és félszeresen megdöntötte azt.
Egy kicsit tehát ez az előző meccs is egyfajta rangadó volt, de akkor mit mondjunk a másodikról? India–Pakisztán. Jó, nem a férfiaknál vagyunk, ahol az egész világ figyelmét megmozgató, szinte vérre menő csatáról van szó, de azért a nőknél is jelentős a presztízse ennek az összecsapásnak. Pakisztán most az ütést választotta, ám az nem ment nekik valami jól. Púdzsá Vasztrákar hamar végzett mindkét nyitóval, később pedig Dípti Sarmá három ütőst is kiejtett, Renuká Szinh és Srejanká Pátil pedig kettőt-kettőt. Fátimá Szaná még egy viszonylag gyors 22-vel legalább annyit mentett a csapaton, hogy a 100-at át tudták lépni összesítésben, de Indiának ez semmiféle gondot nem okozott. A Saifálí Varmá és Szmriti Mandháná alkotta nyitó pár majdnem egymaga lekergette az egész célt, miközben Mandháná fellépett az indiai ütösörökranglista élére, megelőzve ott a 3349 futással álló Harmanprít Kaurt. Bár mindkét nyitó kiesett nem sokkal az előtt, hogy elérték volna a saját 50-esüket, de az utánuk jövők hamar begyűjtötték a még hiányzó kevés futást, így India 35 megmaradó dobással nyert.
A harmadik alkalom indiai rekordot hozott: 201 futást gyűjtöttek be ugyanis az Emírségek ellen, amire női csapatuk NH20-ban eddig még sosem volt képes. Már Harmanprít Kaur is egy szép 66-ot mutatott be, de az igazán kiemelkedő játékosuk ma Ricsá Ghos volt, aki ugyan csak 64-ig jutott, de 220 fölötti aránnyal haladva, míg Kaur csak
alig több mint 140-essel. Ezzel, ha azt a ranglistát nézzük, hogy az indiai válogatott történetében ki mekkora aránnyal teljesített legalább 50 pontot, Ghos fellépett az első helyre! Az Arab Emírségeknek egy ekkora célt nem sok esélyük volt lekergetni, még úgy sem, hogy az egyik veszélyes indiai dobónak, Srejanká Pátilnak múltkor eltörött a bal gyűrűsujja, emiatt pedig számára befejeződött az Ázsia-kupa: a többi dobó is szépen visszafogta őket, köztük az újonc Tanudzsá Kanvar, aki meg is szerezte pályafutása első NH20-as kapuját, ráadásul a csapat legtakarékosabb dobója is lett. Az Emírségek ütősei közül csak Isá Rohit Odzshá és Kavisa Egodagé jelentett veszélyt a maga 38, illetve 40 pontjával, de összességében így is súlyos, 78 futásos vereséget szenvedett a csapat.
A férfiak világbajnokságán megtörtént, hogy Pakisztán egy India elleni vereség mellett meglepetésre egy gyengébbnek vélt csapattól (az USA-tól) is kikapott, és lemaradt a továbbjutásról: most, a negyedik meccsen Nepál előtt adódott lehetőség, hogy megismételje az amerikaiak hőstettét. Bár most igen hamar elvesztették a múltkori hősüket, Khadkát, de utána a többieknek biztató módon alakult a folytatás – egészen az 5. játszmáig, amikor Szádia Ikbál három labdából két ütőst is kiejtett. Később Púdzsá Mahato és Kabitá Dzsosí még értékes 25 és 31 futást hozott nekik a konyhára, de a játékrész során történt három kifutás azért jelzi, hogy még van mit javítani a játékosok koncentrációján. A felállított cél így 109 lett, amiről a szünetben még nem lehetett tudni, mire lesz elég, de amint elkezdődött a kergetés, labdából labdára nyilvánvalóbbá vált, hogy nem sokra. Gul Feroza és Muníba Alí gyorsan és biztosan haladt előre, és együtt egészen 105 futásig elvitték a csapatot: és még csak a 12. játszmában jártunk! Igaz, hogy ekkor Dzsosí dobásából az 57 pontos Ferozát elkapták, de Pakisztán még azt is megengedhette magának, hogy harmadik ütősnek Tuba Hasszant, a dobót (!) küldjék be – ezen már nem múlt semmi, a zöldek nagy arányú, gyors győzelmet arattak.
Az ötödik találkozón megszületett a női Ázsia-kupák történetének első 10-kapus győzelme. Ez úgy történt, hogy Pakisztán a dobást választotta az Arab Emírségek ellen. Először letelt az erőfölény, amikor kevés pontot szerzett ugyan az Emírségek, de nem vesztett kaput, aztán viszont a pakisztáni dobók elkezdték sorra kiejteni az ütősöket. A nyitó Tírtha Szatís bírta a legtovább: ő csak a 15. játszmában búcsúzott, 40 futással, de a többiek alig gyűjtöttek be pontokat, így végül a csapat csak 104-es célt tudott felállítani. Pakisztánnál a múltkor is sikeres pár, Gul Feroza és Muníba Alí pedig mindenféle gond nélkül, 14.1 játszma alatt lekergette ezt a célt – bár tegyük hozzá, azért lehetett volna közben egy kis probléma, ugyanis Alí ellen egy elég egyértelműnek tűnő leverést nem adtak meg a bírók, pedig a videóbíró hosszú-hosszú ideig nézte, sokszor ismételgetve a felvételeket, és úgy tűnik, ő valamit meglátott, amit a tévénézők nem, és azért ítélték érvénytelennek a kiesést. Amúgy azt hihetnénk, egy ilyen egyoldalú meccsből legfeljebb a vesztes csapat tanulhat valamit, de bizony Pakisztánnak is kiderültek ezúttal hiányosságai: jelesül az, hogy borzasztó sok, nem is 2–3, de jóval több kifutási lehetőséget elhibáztak a mezőnyben az első félidőben. Végül a 20. játszmában sikerült nekik egy kifutás, de összességében ez még egy fejlesztendő terület lehet náluk.
A hatodik meccs volt a világon az első India–Nepál összecsapás ebben a formátumban. Az esélyek egyértelműk voltak, így nem is csoda, hogy India több kulcsjátékosát pihentette, például a kapitányt, Harmanprít Kaurt is, aki helyett most Szmriti Mandháná vezette a csapatot. És azt is megengedhették maguknak, hogy egy új nyitó párral kísérletezzenek: ezt Saifálí Varmá és Dajálan Hemalathá alkotta. Szegény nepáli dobók valóban nem sok sikert értek el ellenük, hiszen Dajálannak is majdnem meglett az 50-ese, Varmá pedig pályafutása legjobb eredményét elérve 81 futást szerzett. Bár India most azért még messze járt a múltkori 200-tól, de azért 178-at így is összeszedett, ami túl soknak bizonyult Nepál számára. Hamar elkezdték a kapuik elvesztését, aztán pedig időről időre újabb ütőseik hullottak ki, így még a 20 játszmát is csak éppenhogy tudták végigjátszani, a 100 pontot pedig el sem érték. Az indiai Arundhati Reddí, aki csak egy társa sérülése miatt került be a csapatba, ki is használta a lehetőséget, és például a két nyitó ütőst ő dobta ki, de Dípti Sarmá is összeszedett később három kaput. A nepáli ütősök közül senki sem érte el még csak a 20-at sem, a legmagasabb pontszám Szítá Ráná Magar 18-a volt.
India tehát 100%-os teljesítménnyel megnyerte a csoportot, míg Pakisztán a gyengébbek ellen elsöprő játékot bemutatva 4 pontot gyűjtött, és szintén továbbjutott az elődöntőbe. Nepál az első meccsen elért győzelmének köszönhetően harmadik lett, míg az Emírségek pont nélkül kulloghatott haza.
