Még a búcsú sem sikerült szépre a Seattle-nek
2024. július 24. – Szerző: Krikettgalaxis
Borzasztó szezonon van túl a Seattle Orcas, ráadásul most, a csoportkör utolsó, tét nélküli meccsén sem jött össze nekik a győzelem a Texas Super Kings ellen, így lesz min elgondolkodniuk a következő egy évben. A Texasra viszont kevesebb mint egy nap, és vár a végselejtező!
Dallas látképe (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Az idei MLC-ben ugyan már több meccsből áll a csoportkör, mint tavaly, de még most sem játszott mindenki mindenkivel kétszer, egy csapat csupán 7-szer lépett pályára (már ha az időjárás engedte). Jövőre azonban a tervek szerint tovább bővül majd a bajnokság, és még több izgalmas csatát láthatunk a sok pénzzel idecsábított világsztároktól! Most viszont be kell érnünk ennyivel: ez a mai volt az utolsó csoportmérkőzés.
Az Orcas tavaly még döntőt játszott, idén azonban valami nagyon félrement náluk. Már ez előtt a találkozó előtt eldőlt, hogy 2024-ben az utolsó hely lesz az övék, még akkor is, ha nyernének ma – attól még persze nagyon szerették volna a győzelmet, hogy legalább a szégyen mértékét csökkentsék valamennyire. A Texas ellenben kényelmes helyzetben volt: ők sem léphettek már sem előre, sem hátra a harmadik helyről.
Természetesen most már bátran kísérletezhetett mindkét együttes, amit meg is tettek: négyet-négyet cseréltek a múltkori csapatuk összeállításában, és mindketten avattak MLC-újoncot is. A Seattle-nél Aaron Jones, Harmeet Singh, Imád Vaszím és Lungi Ngidi volt a kihagyott ember, míg Michael Bracewell, Ali Sheikh, Nandre Burger és az újonc Ayan Desai a bekerülő, míg a Texasból Aaron Hardie, Dwayne Bravo, Mohammad Muhszin és Ziá ul-Hak helyére érkezett Mitchell Santner, Cameron Stevenson, valamint két debütáns, Ottniel Baartman és Zia Shahzad.
Az Orcas a dobást választotta, és azonnal be is küldték az újonc Desait dobni. Ő pedig a lehető legtökéletesebb bemutatkozást produkálta: első labdájából LKE-be csapdázta Devon Conwayt, akit a videóbíró sem mentett meg a búcsútól. A második játszma ismét egy kaput hozott, ezúttal Joshua Tromp élezte Cameron Gannon labdáját a kapushoz, viszont Faf du Plessis ütött egy ötöst: pontosabban egy szimplát, amit aztán a mezőnyben elbénáztak, és kihajították a labdát a pályáról... Ezek után Du Plessis már saját erőből is elkezdte kijuttatni a labdákat a határon kívülre: csak a 3. játszmában 4 alkalommal, de azért a negyedikben is háromszor. Az eseménydús, vegyes erőfölény pedig egy vegyes játszmával zárult: először Keemo Paul dobásából már nem volt szerencséje Du Plessisnek: lehet, hogy ez a mozdulata máskor, más pályán hatost ért volna, de most és itt elkapták – aztán viszont Milind Kumarnak már összejött egy maximum, így az erőfölény 56/3-mal zárult. És ez a vegyesség még tovább is folytatódott. A következő két játszma a csendes haladás után egy-egy hatossal zárult (az egyiknél, amit Marcus Stoinis ütött, még el is veszett a labda), utána viszont megint kiesett egy ütős: a 21 éves Desai már a második kapuját szerezte bemutatkozó meccsén! Aztán a 10. játszma megint nyugodtan telt, és határral végződött, a 11-edik pedig csak abban tért el a korábbiaktól, hogy itt nem a 6., hanem az 5. labda lett határesemény. És ez így folytatódott sokáig: lényegében mindig vagy határ, vagy kapu történt egy játszmában, csak a végefelé kezdtek érkezni olyan kivételek, amikor mind a kettő előfordult. Ennek legékesebb példája a 18. játszma volt, amikor Calvin Savage két négyest ütött, utána pedig Cameron Stevenson egy hatost, majd rögtön kiesett. Savage egyébként ettől a játszmától eltekintve is veszélyes volt, és egészen 45 futásig eljutott, mindössze 27 dobásból, így legnagyobbrészt neki köszönhető, hogy a Texas a korai kapuvesztések ellenére egy egész szép, 177-es eredményt tudott felmutatni.
Aztán ahogy az első, úgy a második játékrész is első labdás kieséssel indult, és ismét egy MLC-ben most bemutatkozó dobótól: most Ottniel Baartman dobását ütötte honfitársa, Ryan Rickelton egyenesen a fedezethez, majd földbe gyökerezett lábbal állva várta pár másodpercig, hogy esetleg kiderüljön, hogy valami mégsem volt szabályos... Persze szabályos volt minden, így a játékos egymás után második kacsáját szenvedte el. De ott volt még egy következő dél-afrikai is: a másik nyitó ütős, Quinton de Kock, aki a harmadik rendű Sehán Dzsajaszúrijával már végigvitte az erőfölényt, ami 47/1-re végződött. A hamarosan kieső Dzsajaszúrija helyét egy újabb dél-afrikai, Heinrich Klaasen vette át, aki eddig elég feledhető idényt produkált – és ma sem tette emlékezetesebbé, ugyanis ma is 4 ponttal kiesett. Ez a 10. játszmában történt, de közben a 8. és a 9. is hozott egy-egy kaput: Klaasen búcsújakor 67/5-re változott az állás, ami már nagyon rosszul nézett ki az Orcas számára. Innentől kicsit megnyugodott az ütőjáték, és több mint 5 játszmán keresztül nem jött újabb kapuvesztés, de éppenséggel ez nyugodtság azt is magával hozta, hogy a pontszerzés is viszonylag lassú maradt. A szükséges pontarány a 16. játszma végére már 18-ra kúszott föl, és csak emelkedett tovább... Így végül a Super Kings nem is kicsi, 37 futásos győzelemmel zárta a csoportkört. Baartman egyébként a végén még újabb két kaput szerzett, így neki is igen szép lett az MLC-bemutatkozása: vajon bentragad a csapatban a rájátszásra is?
