Nem született meglepetés a női Ázsia-kupa B csoportjában sem
2024. július 24. – Szerző: Krikettgalaxis
Ahogy az A, úgy a B csoportban is a két nagy
csapat, itt Srí Lanka és Banglades jutott tovább az Ázsia-kupa csoportköréből. Thaiföld és Malajzia remélhetőleg sokat tanult abból, amiket ellenük tapasztalt.
A Srí Lanka-i Oroszlán-szikla (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Ahogy az A csoportban, úgy az egy nappal később kezdődő B-ben is úgy alakult, hogy elsőként a két kis csapat
találkozott egymással: itt most Thaiföld és Malajzia. Előbbiek új edzővel, és új, fiatal kapitánnyal, Thipatcha Putthawong*-gal vágtak neki a tornának, ráadásul több alapemberüket nélkülözniük kellett az ütősök körében, de így is sikerült megnyerniük a meccset. Bár újonc ütősük, Nannapat Chaihan* bemutatkozása nem sikerült jól, 0 ponttal kiesett, később Nannapat Koncharoenkai* 40, Phannita Maya* pedig 29 futásig is eljutott, miközben a maláj dobók Mahirah Izzati Ismail kivételével nem nagyon villogtak – ő viszont 3 kapuval és 4,0-s gazdálkodással szépen megállta a helyét. Thaiföld végül 133-as eredménnyel végzett, amit a maláj nyitó pár annak rendje és módja szerint el is kezdett ostromolni: Winifred Duraisingam és Wan Julia társulása egészen a 12. játszma elejéig együtt volt, és már 68 futást begyűjtöttek: ekkor már Malajzia tűnt esélyesebbnek, de innentől kezdve a csapat teljesen összeomlott: Julia mellől gyorsan kipotyogott rengeteg ütős, végül 52 futás után ő is – így a 3. rendtől lefelé senki sem ért el még csak 10 pontot sem. Thaiföld elég gyenge volt a mezőnyben, többek között két elkapást is elejtettek, de így is kényelmes, 22 futásos győzelem lett a vége számukra.
Utolsóként, a B csoport második mérkőzésén Banglades és a házigazda Srí Lanka is bemutatkozott. Az elsőként ütő Banglades már az erőfölényben 4 kaput elvesztett, innentől pedig annak ellenére is képtelenek voltak igazán felállni, hogy kapitányuk, Nigár Szultáná 48 futást is összehozott. Sőt, ha nem lett volna a 8. rendben ütő, 17 éves Sarná Áktár, aki 14 labdából 5-öt is négyesre ütött, még csúnyább vége is lehetett volna a bengáliak számára: így sem volt szép, hogy csak 111 futást tudtak begyűjteni. Igaz, hogy a második félidőben viszonylag hamar, 12 pont után sikerült kiejteniük a Srí Lanka-iak legjobbját, Csamari Atapattut, de az utóbbi hónapokban már sokszor láttuk, hogy Srí Lanka nem az az egyemberes csapat többé, mint korábban, és ha nincs Atapattu, van más: most például a 18 éves tehetség, Vismi Gunaratna volt az, aki nyitóként 51 futásig jutott, de Harsitá Szamaravikrama 33 pontja sem jött éppenséggel rosszul nekik. A bangladesi dobók közül messze kiemelkedett Náhidá Áktár, aki az összesen elveszett 3 Srí Lanka-i kaput mind egymaga szerezte, ráadásul 24 dobásából 16 pöttyös volt, de mindez kevés volt a csapatnak: a hazaiak simán, 17 megmaradó dobással beértek a célba.
Mondhatnánk, hogy a harmadik meccsnek, ahol Srí Lanka és Malajzia találkozott, nem sok értelme volt a torna szempontjából, mert akkora nagy volt a különbség a két csapat között, de Malajzia kapitánya a súlyos vereség ellenére elmondta, hogy igenis jó lenne, ha többet tudnának ilyen dobók ellen játszani, mert így tudnak igazán tanulni. A mérkőzés egyébként Srí Lanka ütésével kezdődött: bár a múltkori 50-es szerzője, Vismi Gunaratna nagyon hamar kiesett, és Csamari Atapattu is a vártnál lassabban, óvatosabban indult, de úgy a félidő közepétől kezdve Atapattu is gyorsított – ugyanis akkor még mindig pályán volt. Sőt, a pályán is maradt egész végig, és a végére egyéni rekordot jelentő 119-neskivel zárt, a csapat pedig 184-gyel. Szegény maláj ütősök pedig nem sokra mentek ezzel az ő szintjükhöz képest túl erős dobóosztaggal szemben: minden dobó szerzett legalább egy kaput (pedig legtöbben nem is használták ki a 4 játszmájukat), és a 6-ból 4-en is 2-es gazdálkodás alatt teljesítettek. Egyetlen malajziai játékos volt, aki a 10 pontot el tudta érni: Elsa Siow Tzin Yee, míg négyen is kacsával estek ki – Srí Lanka pedig 144 futással győzött. A Srí Lanka-i Kavisá Dilhári azonban így is bosszankodhatott egy kicsit: a 17. játszma utolsó 2 dobásából is kaput szerzett, de hiába volt még egy játszmája, később mégsem hívták vissza dobni, hogy esetleg a mesterhármasra legyen lehetősége... Talán elfelejtette a kapitány, hogy mesterhármas előtt áll? Nem tudjuk. Egy másik érdekesség, hogy a mérkőzésen látott 14 kapu közül 10 (!) kidobás volt.
A negyedik találkozón szintén két olyan csapat játszott, hogy az egyik teljes jogú ICC-tag, a másik meg nem, de itt kicsit azért szorosabb lett az eredmény: na persze Banglades győzelme Thaiföld fölött azért így sem forgott nagy veszélyben. Thaiföldnél egyedül a nyitó Nattaya Boochatham* 40 pontja volt szép eredmény, de a többiek mind sokkal alacsonyabb pontszámokkal estek ki. Érdekesség, hogy második nyitó ütősnek azt a 17 éves Aphisara Suwanchonrathi*-t tették be, aki múltkor az első 8 rendbe sem fért bele – nem is jött be ez a húzás részükről. A magas ütősrenden egyébként Rábejá Khán szántott végig, aki mind a négy kapuját legfeljebb 6. rendű ütős ellen gyűjtötte be, de később kiejtett két ütőst az újonc Szábikun Náhár Dzseszmin is. A 97-es cél pedig nem okozott nagyon nagy gondot a bengáliaknak: bár nem siették el a kergetést, és eltartott nekik több mint 17 játszmáig, de magabiztosan sikerült így is, csak 3 kaput vesztettek el, ráadásul az előző meccset kihagyó Mursidá Khátun most 50-est is teljesített közben. Ezzel Banglades 10 elvesztett női NH20 után győzött végre egyszer – bár jegyezzük meg, ez a 10 vereség soknak tűnik ugyan, de azért többnyire olyan csapatok ellen jött, mint Ausztrália és India.
Az ötödik mérkőzés ismét egyoldalúra sikerült: Banglades története második legtöbb pontját érte el Malajzia ellen, a malájok pedig borzasztó messze voltak ettől a kergetésben. Az izgalmak tehát innen is hiányoztak, de néhány személyes örömre azért lehetett ok a meccsen. Mursidá Khátunnak például azért, mert 80 futást teljesített, az őt kiejtő Elsa Siow Tzin Yee-nek pedig azért, mert ő, bár ez már a 43. meccse volt, de korábban életében mindössze 2 játszmát dobott, most pedig megszerezte pályafutása első NH20-as kapuját. Persze Malajzia ezzel sem ment sokra, hiszen ott volt még például Nigár Szultáná 62 pontja is, összesítésben pedig Banglades 191-et teljesített. A következő személyes öröm Dzsáhánárá Álamé lehetett: egyrészt azért, mert hosszú idő után újra bekerült a válogatottba, másrészt azért, mert mindjárt a második dobásból kaput is szerzett. És volt még egy bengáli dobó, aki számára majdnem emlékezetes lett a meccs: Náhidá Áktár ugyanis két ütőst kiejtve megszerezte a 98. és 99. kapuját – de a 100. ma még nem lett meg. Malajzia ugyan csak 77 pontig jutott, vagyis óriási kudarc lett a végre, de azért az legalább dicséretes, hogy végigbírták a 20 játszmát.
Végül a hatodik összecsapás is hasonló lett az előbbihez, csak itt nem a védő, hanem a kergető csapat volt a sikeres: ugyanis itt Thaiföld az ütést választotta Srí Lanka ellen. Srí Lanka továbbjutó helye ugyan még nem volt garantált, de valami hihetetlen csoda kellett volna ahhoz, hogy ne jussanak tovább, így akár kísérletezgethettek is volna az összeállításukkal, de ehelyett inkább talán legerősebb csapatukat küldték pályára. Bár mindjárt az első dobásból kapu született, de azért a többi ütős között voltak többen is, akik hosszabb ideig bent tartózkodtak a pályán – ám a magas rend legeredményesebb társulása is csak 41 dobásból tudott begyűjteni 22 futást, és némi gyorsulást csak az utolsó 5 játszmában láthattunk tőlük. Nannapat Koncharoenkai* azért így is kiemelendő, hiszen 3. rendű ütősként 47-neskiig vitte, de ez is csak ahhoz volt elegendő, hogy a csapata 93 ponttal végezzen. Ennek a lekergetését pedig a Srí Lanka-iak a kisujjukból rázták ki: Vismi Gunaratna és Csamari Atapattu kapuvesztés nélkül, kevesebb mint 12 játszma alatt beért a célba. Apró érdekesség, hogy a kapitány, Atapattu eredménye 49-neski lett: ha az utolsó dobásból nem futottak volna egy mellé extrát, hanem megvárta volna a következőt, hogy rendes pontot szerezhessen, meglehetett volna neki az 50-es. Úgy látszik, őt ez nem különösképpen foglalkoztatja, vagy pedig nem figyelt eléggé.
Srí Lanka így hibátlan eredménnyel csoportelső lett, Banglades pedig második. Egy nap pihenő után Srí Lanka Pakisztánnal, Banglades pedig Indiával mérkőzhet meg a döntőbe jutásért.
