Jól kezdett, de összeomlott Zimbabwe az első észak-írországi teszten

2024. július 25. – Szerző: Krikettgalaxis

Első ízben ad otthont Észak-Írország egy tesztmeccsnek: ezúttal a házigazda írek azt a Zimbabwét fogadják, amely már közel másfél éve nem játszott ebben a formátumban. Meg is látszott.

A Béal Feirste-i városháza (illusztráció)

A kép szerzője: Giorgio Galeotti (Wiki Commons), licenc: CC BY 4.0

A Béal Feirste-i Civil Service-pálya a 123. a világtörténelemben, ahol férfi tesztmeccset játszanak, de azon belül az első, amely Észak-Írország területén található. A mai mérkőzés ugyan nem valami nagy presztízsű csata: egyrészt nem is része a tesztvébének, másrészt meg ez a két együttes amúgy is eléggé a teszt peremterületén lebeg, alig játszanak meccseket ebben a formátumban, és egymással például még soha nem találkoztak. Most is csak egyetlen alkalomra gyűltek itt össze, nem pedig egy többmérkőzéses sorozatra. Vannak, akik megkérdőjelezik, hogy az ilyen válogatottaknak egyáltalán érdemes-e meghagyni a jogosultságát a tesztre, mások pedig inkább örvendenek, ha minél több csapat vesz részt ebben a formátumban. Egy biztos: a résztvevőknek nagy élmény, és az sem szégyen, hogy a pálya széle nem volt zsúfolásig tömve szurkolókkal: (sajnos) néhány nagy országban is ez a helyzet, amikor tesztről van szó. Viszont azért voltak helyek, ahol nagyobb csoportokban lehetett látni nézőket, és úgy tudni, több miniszter és más hasonló politikai szereplő is megjelent a helyszínen: ez is azért mutat valamit az esemény súlyából, hogy mégsem olyan kicsi az, mint sokan elsőre érezhetik.

Különösen élményt jelenthetett ez a találkozó Mark Adairnek, aki itt lakik a közelben: sőt, az ő háza éppenséggel közelebb van a stadionhoz, mint a szálloda, ahol a csapatok megszálltak. Várható volt, hogy ha dobással kezdenek, ő lehet az első, aki ezen a pályán egy tesztmeccsen eldob labdát.Ez igazán különleges számomra. Ez valami olyasmi, amit, miközben felnőttem, soha nem gondoltam, hogy meg fogok tudni tenni vagy lesz esélyem rá, hogy megtegyem. Nehéz szavakba önteni a jelentőségét. – fogalmazott az összecsapás előtt. De rajta kívül is többen voltak a csapatban ebből az országrészből, hiszen ne feledjük: az ír válogatott a hivatalosan elismert Írország és a hivatalosan az Egyesült Királysághoz tartozó Észak-Írország közös csapata. Innen származik még a ma pályára lépők közül Paul Stirling, Andy McBrine és Craig Young is, valamint valószínűleg Matthew Humphreys is, bár az ő születési helyéről egyelőre nem találtunk megbízható forrást. Más okból különleges viszont Peter Moor helyzete: ő ugyanis Zimbabwében született, és korábban 8 tesztet le is játszott az afrikai csapat színeiben – most pedig egy ideje már az ír válogatottat erősíti.

Írország eddig összesen 8 tesztet játszott története során, és bár Zimbabwe sokkal többet (ők 117-et), mai csapatukban azonban így is teljesen tapasztalatlan játésok voltak. Csak a kapitány, Craig Ervine rendelkezett már 20 teszttel, valamint Sean Williams 14-gyel, de a többiek között még olyan sem volt, aki akár 10-szer játszott volna ebben a formátumban, sőt, három újoncuk is volt ma: Joylord Gumbie, Brian Bennett és Clive Madande.

A borult, esőre hajló időben Írország a dobást választotta, és valóban Adairé lehetett a dicsőség, hogy elhajította az első labdát. De ebédig, ami 27 játszma után következett el, sem ő, sem bármelyik másik dobó nem tudott eredményt elérni: az újonc Gumbie, valamint társa, Prince Masvaure amikor kellett türelmesen, amikor lehetett, az adódó esélyt kihasználva szép, klasszikus tesztstílusban játszott, és 85/0-s állásig vitte a csapatot. Még csak olyan helyzet sem alakult ki, amikor gyanús lett volna, hogy esetleg LKE vagy elkapás történt, csak épp a bíró nem adta volna meg: de az, hogy ilyen nem volt, az szerencse, mert ezen a találkozón nem érhető el a videóbíró. A körülmények persze adták, hogy Írország sebes dobókkal próbálkozzon, de azért egy picit mégis meglepő volt, hogy mindössze 2 játszma jutott egyetlen pörgető dobójuknak (mármint az egyetlennek, aki ma egyáltalán próbálkozott), McBrine-nak: hiszen Gumbie ismert gyengesége a lassú labdák elleni játék.

A második játékmenet elején már gyenge szemerkélés kezdődött, de a játék egy ideig még zajlott. És az idő beigazolta az ír taktikát: rövidesen, éppen mielőtt az 50 pontot elérte volna, egy sebes dobó, Barry McCarthy végzett Gumbie-val. Kis idő múlva már a játékot is meg kellett szakítani az eső miatt, de még csak negyed óra sem veszett el, és máris folytatni lehetett. Masvaure viszont már nem volt olyan szerencsétlen, mint Gumbie, mert neki meglett az 50-es (a 35. játszmában), viszont a harmadik rendű Dion Myers sokkal hamarabb, két négyes, egy dupla és sok nullás után szintén McCarty áldozatává vált: ezúttal egy gyönyörű kidobás találta el éppen a kéz-karójának a tetejét. A 48. játszma végén Craig Ervine, a 38 éves kapitány is búcsúzott (143/3), helyére pedig a nem sokkal fiatalabb Sean Williams állt be, majd rövidesen elérkezett a lerövidített teaszünet: ekkor, 50 játszma után 153/3-at láttunk az eredményjelzőn.

Időközben a Nap szépen kisütött, ám a szerencse nem ragyogott rá a vendégekre. A bőven egyéni csúcsot teljesítő Masvaure ugyanis az 56. játszma elején odaélezett egy labdát a kapushoz, így 167/4-re változott az állás. Az ekkor 17-en álló Williams ezek után begyorsított egy kicsit, és bár egyszer csak alig úszott meg egy elkapást (McCarthy hiába vetődött, nem érte el, csak a ruháját koszolta össze), de hamarosan már 35 ponton tartott. Ez a 62. játszma végén volt, amikor Zimbabwének összesen 193 futása volt 4 elvesztett kapu mellett. Nem rossz – mondhattuk! De ekkor... Ekkor jött a címben is említett összeomlás. McBrine hirtelen két ütőst ejtett ki két labdából, a következő játszmában Adair is egyet, aztán McBrine még egyet, és csak ezek után következett két megnyugtató, kiesés nélküli játszma az afrikaiaknak. De csak kettő, és utána máris újabb ütősük esett ki, és igen rövid időn belül az utolsó is: 193/4-ről így 210/10-re zuhantak kevesebb mint 10 játszma alatt!

Az időjárás azonban újra nagy fordulatot vett, és a szünetben újra eleredt az eső. És most már tartósabb volt, mint korábban: mára a játék így be is fejeződött.