Ausztráljai ütötték a döntőbe a Washingtont
2024. július 26. – Szerző: Krikettgalaxis
A legutóbbi csoportmeccsel ellentétben most a Washington Freedom nyerte a csatát a San Francisco Unicorns ellen, így máris bejutottak a 2024-es MLC-döntőbe. Érdekesség, hogy extrák nélküli vett pontszámuk 92%-át ausztrál játékosok gyűjtötték.
A Kapitólium, a washingtoni törvényhozás székhelye (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Akár az is elképzelhető, hogy rövid időn belül három Washington–San Francisco párharcot láthatunk az amerikai ligában. Az első a csoportkör végén volt, három nappal ezelőtt: akkor annak már semmi tétje nem volt, mert a továbbjutó helyezések addigra már eldőltek. Azt sikerült megnyernie az egyszarvúknak, amivel el is vették ellenfelük veretlenségét. Most, amikor az első elődöntőben találkoztak, már valamivel több volt a tét, de még mindig nem élet-halál harcról volt szó: hiszen a vesztes a Texas ellen még egyszer próbálkozhat majd. Bárki is legyen az, ha azt a meccset már sikerrel veszi, akkor a döntőben is a Freedom és az Unicorns csap majd össze, de akkor már a lehető legnagyobb téttel.
Azt, hogy legutóbb tét nélküli meccset játszottak, az is jelzi, hogy akkor eléggé megváltoztatott összeállításban léptek pályára a csapatok. Most egy kis visszarendeződés történt: a WF négyet, az SFU pedig kettőt is cserélt ahhoz a találkozóhoz képest. A Washington kimaradó emberei Jack Edwards, Justin Dill, Akeal Hosein és Andrew Tye voltak, akik helyett ma Glenn Maxwell, Marco Jansen, Ian Holland és Lockie Ferguson játszott, míg a San Francisco Tadzsindra Szinhet és Matt Henryt hagyta ki, és Pat Cummins, valamint Carmi le Roux tért vissza hozzájuk.
A fővárosiak a dobást választották, ám Jansen első dobása, amellett, hogy Finn Allen négyesre ütötte, túllépés miatt még rossznak is minősült – ám ezt a pocsék kezdést két labdával később már javította is a dobó: akkor Allen csak beleélezni tudott a kéz-karón kívüli vonalban dobott labdába, a kapus pedig elkapta. Összességében aztán a kapun kívül 15 futás jött ebben az egy játszmában, így nehéz volt megmondani, ki örülhetett a végén. Na de ez csak egy játszma volt, a többivel együtt már könnyebb megítélni. Ha az erőfölény hat játszmáját nézzük együtt, az már a Washingtonnak kedvezett, mert közben Jake Fraser-McGurk és Josh Inglis is kiesett közben, anélkül, hogy különösebb kárt okoztak volna: az állás így 6 játszma után 49/3 volt. De ekkor ott volt még a pályán a ma eddig legtöbb (19) futást szerző Sanjay Krishnamurthi: igaz, nem sokáig, mert a 7. játszma, amit Rachin Ravindra dobott, szűz lett az ő kapujával... Tovább súlyosbította a San Francisco helyzetét, hogy ezek után a félidő feléig csak egyetlen határeseményt láttunk tőlük, a 11. játszma első dobásából pedig Lockie Ferguson is feliratkozott a kapuszerzők közé, amikor Sherfane Rutherfordot az ő labdájából kapták el. 66/5: nem valami biztató a nyugati partiak számára! A helyzetükön még Hasszan Hán és Corey Anderson mentett valamennyit (igazából nem is keveset): az ő társulásuk 127-ig emelte a csapatot – igaz, közben egyszer szerencséjük is volt, mert a 14. játszma elején már úgy nézett ki, Hánt elkapták, de kiderült, hogy előtte éppen leért a labda a földre. Hán végül 57-ig is eljutott, de a sorvég már megint nagyon gyenge volt (négyen csak négy futást gyűjtöttek), így a csapat elfogyott még a 20 játszma letelte előtt, méghozzá mindössze 145 ponttal. Ravindra közben négyes zsákmánnyal zárt, Saurabh Netravalkar pedig újabb két kapuval gyarapította a gyűjteményét, így már 3-mal előzi meg a torna összesített ranglistáján a második helyen álló Cameron Gannont (aki ráadásul már nem is jöhet följebb, mert a csapata már kiesett).
Netravalkar tehát a torna egyik legjobb dobója, de tudni kell azt is, hogy a legjobb három ütős közül kettő is a Freedomban játszik: Travis Head és Steven Smith, akik ma is a nyitó párt alkották. Most azonban nem kezdtek valami jól: az első játszmában Le Roux ellen csak 2 futást gyűjtöttek, a második pedig egy olyan ausztrál párharcot hozott, amiből a dobó jött ki győztesen: bár elsőre a bíró nem látta, hogy Smith beleért volna Pat Cummins dobásába, de a videózás során kiderült, hogy igen, érvényes elkapásról van szó, így Smith ezúttal egyetlen ponttal kellett, hogy leballagjon. Head viszont azt hozta, amit szokott: már az erőfölényben 41 futása volt, miközben a csapatnak 52! És ekkor még társakat sem vesztett el maga mellől, de ez a helyzet rövidesen megváltozott: Andries Gous 9, majd Rachin Ravindra 3 ponttal búcsúzott: ekkor a Washington 64 futásából 49 fűződött Head nevéhez. Így még a félidő fele előtt meglett Head 50-ese: sorozatban az ötödik! Az utolsó 60 labdából már csak 77 futásra volt szükségük a győzelemhez, ráadásul a jó formában levő Head mellé ekkor csatlakozott a mostanában szintén egyre jobban belelendülő Glenn Maxwell, ők ketten pedig – mondhatjuk – pillanatok alatt le is vadászták a hátralevő célt: mindössze 5.3 játszma kellett már nekik a játékrész közepe után. Igaz, közben egyszer Headdel is megtörtént, ami nemrég Hánnal, hogy egy elkapási kísérlet során éppen megérintette a földet a labda. Így végül Head eredménye 77-neski, míg Maxwellé 54-neski lett, a Freedom pedig a vártnál sokkal könnyebben jutott be a döntőbe.
