Skócia tarolt a 2. ENN-liga 3. fordulójában
2024. július 26. – Szerző: Krikettgalaxis
Veretlenül vívta meg négy meccsét a skót válogatott az éveken át tartó 2. számú ENN-világliga újabb fordulójában, ahol ezúttal rajtuk kívül Namíbia és Omán szerepelt még. Ezzel a skótok át is vették a vezetést a tabellán, igaz, többet játszva, mint a legtöbb ellenfelük.
A 15. századi Kilchurn-vár romjai Skóciában (Earra-Ghàidheal agus Bhòid tanácsi terület) (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Ebben a több évig tartó tornában sok kicsi, háromcsapatos tornácska van. A mostaninak az volt az érdekessége, hogy ez a három ország (igaz, NH20-ban) az idei világbajnokságon egy csoportban volt, és egyikük sem jutott tovább, mert (nem meglepő módon) Anglia és Ausztrália végzett a két továbbjutó helyen. Valamint az is, hogy a hat meccset a Dùn Dèagh-i Forthill pályán játszották, ahol, hiába 19. századi alapítású pálya, még csak ezek voltak az első férfi nemzetközi meccsek.
Mint tudjuk, a sport legtöbbször igazságos, mert az nyer, aki jobb, de vannak esetek, amikor nagyon nem. Az első meccsen, ahol Omán és Skócia találkozott, pedig ez történt. Már az előzmények is fenyegetőek lehettek Omán számára, hiszen a hivatalos mérkőzések előtt ők két felkészülési meccset is lejátszottak a skótok második számú csapata ellen, és mindkétszer simán kikaptak, és most, élesben, az első számú skót válogatott ellen is borzasztóan indult számukra a játék. A három újoncot is avató omániak ütősei közül az egy szem Zísán Makszúdon kívül mindenki elég gyenge pontszámot ért el, de Makszúd is csak 40-et, miközben például a skótok egyetlen debütánsa, Jasper Davidson négyüket is kiejtette. A 124-es cél kergetése pedig könnyedén indult a kékek számára: George Munsey közel 50-esig jutott, amikor kiesett, de a másik nyitó ütős, a 20 éves Charlie Tear is elért 39-et – amikor a 13. játszmában eső miatt félbeszakadt a meccs, és később sem lehetett folytatni. ENN-ben legalább 20 játszma kellett volna az érvényes eredményhez, így a meccs eredmény nélkül végződött, pedig Skócia már ott állt a győzelem küszöbén...
A második mérkőzésen Ománnak máris lett volna lehetősége javítani, méghozzá Namíbia ellen. Érdekesség, hogy amikor a világbajokságon találkoztak, ott holtversenyre végeztek (végül Namíbia nyert szuperjátszmában). Most is viszonylag szoros meccset játszottak egymással – legalábbis az előzőhöz képest, mert azért a végén mégsem nagyon forgott veszélyben az afrikaiak győzelme. Azoké az afrikaiaké, akik egyébként egy újonc dobót is avattak: a 18 éves Junior (Morris Gerhardt) Kariata pedig kapuval is mutatkozott be. De nem ő volt ma Namíbia legjobb dobója, hanem egyértelműen Ben Shikongo, aki 4 ütőst ejtett ki, közben pedig takarékosan is gazdálkodott. Az omániak két 50-esre is képesek voltak az első játékrészben, de mind Zísán Makszúd, mind Khálid Kail rögtön ki is esett, amint pontszámuk 50 fölé nőtt. Namíbia előtt végül 234-es célt állt, amit úgy tudtak lekergetni, hogy első 5 rendű ütősük közül a leggyengébb eredmény is egy 29-es volt, sőt, Jan Frylinck 73-ig is eljutott.
A harmadik találkozón Skócia és Namíbia csatázott. Miután mindketten erősebbnek bizonyultak Ománnál, érdekes kérdés volt, hogy vajon egymáshoz hogyan viszonyulnak: ha a vébéből indultunk ki, akkor úgy gondolhattuk, hogy talán Skócia az erősebb, de nem sokkal. És itt is ez igazolódott be. Az ütésre kényszerülő európaiaknál Munsey és Richie Berrington emelkedett ki a mezőnyből: előbbi 91, utóbbi 79 ponttal zárt, miközben azonban a többiek nagy része gyengélkedett. Ez a két ütős a végül elért 290 futás extrák nélküli részének (264) közel kétharmadát gyűjtötte be. A dobók közül Bernard Scholtzot érdemes kiemelni, aki három (nem túl alacsony rendű) ütőst is kiejtett (mindhármukat kidobásból), miközben 10 játszmán át 2,3-del gazdálkodott! A namíbiai nyitó ütősök, Michael van Lingen és Lo-handre Louwrens nagyon ellentétesen teljesítettek: előbbi 60 futást gyűjtött be, utóbbi viszont 23 (!) vele szembeni labdából egyetlen egy futásra sem volt képes – tesztben ez elmegy, de ENN-ben azért ez nem normális
! Később Gerhard Erasmus is átlépte a 60-as határt, ráadásul gyorsabban, mint Van Lingen, de a lejjebbi rend gyengén teljesített, így amikor 44 játszma után a rossz időjárás miatt lefújták a meccset, bőven Skócia volt előnyben, vagyis az övék lett a győzelem.
A negyedik meccs ismét Omán és Skócia között zajlott, és volt néhány hasonlóság az elsővel, de voltak jelentős különbségek is. Ami ugyanúgy történt, az az, hogy Omán nagyon gyorsan vesztette el az ütőseit, és igen alacsony pontszámmal végzett, Skócia pedig jól kergetett – de most legalább született eredmény, miután a 92-es célt a skótok 18 játszmán belül levadászták. Az unalmasnak tűnő eseménysor ellenére mégis bekerült ez a meccs a világ kriketthírei közé: a skótoknál ma bemutatkozó Charlie Cassell, a gyors dobó ugyanis 7-es zsákmánnyal zárt: ENN-beli bemutatkozó meccsén ez még soha senkinek nem sikerült, pedig korábban már 4748 ENN-mérkőzés lezajlott a világon! Az omániaknál is volt egy újonc, de Karan Szonavale semmilyen mély nyomot nem hagyott egyelőre. A kergetés könnyedén ment ugyan a hazaiak részéről, de azért Faijáz Bat mégis érdemel egy kis dicséretet: ő aztán megtett minden tőle telhetőt, és ez alatt a rövid idő alatt is két szűz játszmát vitt végig és egy ütőst is kiejtett.
Az ötödik találkozón Omán végre megmutatta, hogy azért őket sem szabad leírni: legyőzték ugyanis Namíbiát, akik így (egyelőre?) elszalasztották, hogy átvegyék a vezetést a tabellán. Az ütésre kényszerülő Namíbiánál Louwrens megint túl lassan kezdett, 16 labdából csak egy négyese volt, azon kívül még csak egy szimpla sem, de Van Lingen azért 40, később pedig Johannes Jonathan Smit 41, sőt, Malan Kruger 73 futást ért el: utóbbi ezzel bőven több mint megduplázta élete eddigi 3 meccsén összesen elért pontszámát. De közben volt egy ománi játékos, aki ennél még sokkal fontosabb statisztikai ugrást mutatott be: Bílál Hán ugyanis most szerezte meg 100. (sőt, 101.) ENN-kapuját is. Mivel az összes dobó elég takarékos volt, végül Namíbia még a 200 futást sem érte el – igaz, ez sem bizonyult azért túl könnyű célnak. Már csak azért sem, mert az omániaknak két kacsájuk is volt, és legtöbb pontot elérő ütősük, Ákib Éliász is csak alig több mint 50-es aránnyal ütve jutott el a maga 68-áig. Később azonban többek között Khálid Kail is besegített egy 55-ből elért 43-mal, így ha szűken is, de 5 megmaradó labdával Omán megszerezte első győzelmét a sorozatban.
A hatodik összecsapás megint egy szuperül bemutatkozó skót játékosról szólt: az első válogatottságán most pályára lépő Michael English ugyanis (nyitó ütősként) máris mindjárt 100-ast teljesített Namíbia ellen. Nem sokkal maradt el tőle Richie Berrington sem, aki 89-cel végzett, így a többiek részéről a kevésbé jó eredmények is belefértek: így is 301 futással, azaz dobásonkénti 1-es átlag fölött végzett a csapat. A dobók többsége, mint ebből az eredményből is látszik, nem volt túl eredményes, csak a több mint egy év után újra szerephez jutó Shaun Fouché volt az, aki 3 kapuig is eljutott. A namíbiai magas rendet aztán Brandon McMullen és Bradley Currie semlegesítette: csak a 4. rendű Gerhard Erasmus 50-ese jelentett némi vigaszt az afrikaiaknak. Érdekesség, hogy a debütálásán parádézó Cassell ma teljesen eredménytelen maradt – de így legalább helyén lesz önértékelése, ha esetleg az első meccse után kicsapongott volna. Végül Namíbia nagyjából 40 játszma alatt elvesztette az összes ütősét, és súlyos, 138 futásos vereséget szenvedett.
A liga tabelláján ezzel Skócia átvette a vezetést, igaz, ők már 7 meccset játszottak, míg a többség csak 4-et. Namíbia jelenleg a harmadik, míg Omán az 5. helyen jelent meg.
