San Francisco–Washington döntő lesz, idén is harmadik a Texas
2024. július 27. – Szerző: Krikettgalaxis
Múltkor megemlítettük, hogy gyors egymásutánban akár három Unicorns–Freedom mérkőzés is elképzelhető: ez pedig így is lesz, mert a második elődöntőben a San Francisco Unicornsnak egy látványos meccsen sikerült legyőznie a Texas Super Kingst, akik így tavalyhoz hasonlóan most is bronzéremmel zártak.
Egy egyszarvú ábrázolása a 13. századból (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Eljött immáron az a mérkőzés, amikortól kezdve már konkrétan az érmek sorsa dől el. Vajon a Super Kingsnek idén is be kell érnie a harmadik hellyel? Vajon az Unicorns tavalyi ötödik helye után kettőt vagy többet tud feljebb lépni idén? Az biztos, hogy nagy csata volt várható, mert két igen jó formában játszó csapat találkozott ma: mindkét együttes a legutóbbi 5 meccséből csak egyet vesztett el, egyébként mindketten pont a Washington ellen. Az egyszarvúk ugyan egy hellyel előrébb végzetek az alapszakaszban, mint riválisaik, ám amikor egymással játszottak, még nagyon az elején, akkor a Texas jött ki győztesen abból a csatából, méghozzá nem is kis különbséggel.
Érdekes, hogy bár előző meccsét a San Francisco elvesztette, de ők ugyanazzal a csapattal játszottak ma is, mint akkor, a Texas pedig megnyerte, de ők mégis változtattak egyet. Náluk Dwayne Bravo helyett Ottniel Baartman szerepelt az összeállításban. A pénzfeldobást a Super Kings nyerte, és a dobást választották: ezen a pályán mostanában gyakrabban nyertek a kergetők.
Izgalmas kérdés volt, hogyan teljesít ma az SFU két nyitója. Finn Allentől eddig sok alacsony pontszámot láttunk ebben az idényben, de egyszer például 77-ig is eljutott, míg a nagy várakozással várt Jake Fraser-McGurk eléggé elszürkült itt az MLC-ben, és még 20 pontot sem szerzett soha egy játékrészen belül. Allen ma nagyon hamar beindult: az első játszmában kettő, a másodikban már 3 négyest ütött, utána meg már egy hatos is jött tőle – és igaz, hogy Fraser-McGurk sem esett ki az erőfölény végéig, de míg 6 játszma után az új-zélandi már 48, az ausztrál még csak 17 futásnál járt. A Texasnak sürgősen kapukra lett volna szüksége: azok pedig mindjárt párban is érkeztek a 8. játszmában, amikor Núr Ahmad előbb Fraser-McGurköt, majd két labdával később az új embert, Sanjay Krishnamurthit is kiejtette – de emellett az sem jött rosszul a sárgáknak, hogy ez után a játszma után kettő olyan is jött, amiben nem született határ: de a félidő felénél így is 96/2 volt az állás, aminek a nyugati partiak örülhettek jobban. És hogy még súlyosbodjon a Texas helyzete: vehetjük úgy, hogy a következő dobásból 13 futás született, ugyanis két hatos jött egymás után, de az egyik még rossz dobás is lett, vagyis olyan, mintha ez a kettő csak egy lett volna. Allen pedig csak folytatta tovább, és a 14. játszmában már a 100 futást is átlépte – de aztán itt lett vége a dalnak, mert a százas utáni dobásból Mohammad Muhszin labdája végre becsapódott a középső karójába. A hátralevő ütősök nagyon vegyesen teljesítettek: ketten alig indultak el és máris kiestek, de Josh Inglis 25 dobásból begyűjtött 37 futást, míg Hasszan Hán 15-ből 27-et, végül a félidő utolsó dobásából származó TÉM extra éppen kerek 200-ig vitte föl a San Franciscót. A Texas részéről főként a gyenge mezőnyjáték tűnt föl, ami egyéb mezőnybeli rontások mellett elejtett elkapásokban is megnyilvánult.
Na jó, sok ez a 200, de ezek szerint a pálya is alkalmas az agresszív ütőjátékra: akkor pedig Devon Conway és Faf du Plessis miért ne lehetne képes elindítani a csapatot akár ennek a nagy célnak a sikeres lekergetésére is? És hát képesek is voltak! 4 játszma után máris 51 futásnál jártak, és meglepő módon ebből 32-t a világ legjobb dobói közé sorolt Pat Cummins ellen hoztak össze – bár meg kell említeni, hogy kétszer az SFU mezőnyjátékosai is elejtettek egy-egy elkapást, amikor Cummins dobott. Ezek után egy újabb négyes jött, de az után pedig az első áttörés az Unicorns részéről, és nem is akármilyen: Carmi le Roux dobásából Corey Anderson egy rendívül látványos, ugrásos–egykezes elkapással ejtette ki a már 45-nél járó Du Plessist. Az erőfölény így is 77/1-re végződött, bár az elejtett elkapások, sőt, két elszalasztott kifutási lehetőség miatt azért időnként rezgett a léc a Texasnak. Az erőfölény utáni 4 játszma pedig egyértelműen visszahozta az SFU-t a csatába: ezekben nem ütöttek egyetlen határt sem a sárgák, viszont kiesett a 3., a 4. és az 5. rendű ütős is. Conway viszont még ott volt, 6. rendben pedig bejött Joshua Tromp. Nagyjából a félidő közepétől, amikor 91/4 volt az állás, ők ketten küzdöttek a legvégéig, hogy esetleg valahogy utolérjék azt a bizonyos 200-at vagy 201-et. Conway a 17., míg Tromp a 19. játszmában már az 50-et is elérte, és bár azt nem tudták megcsinálni, hogy a hátralevő szükséges pontarány csökkenjen, de azért elég elfogadható határon belül tartották, így az utolsó játszmára csak 18 futás hiányzott nekik. Persze az is elég sok, de amit eddig ettől a két ütőstől láttunk, az alapján akár meg is lehetett volna. De most visszatért dobni az elején igen pazarló Cummins: talán úgy gondolták, az ilyen helyzetekben, amikor nagyobb a nyomás, azt ő tudja a legjobban viselni. És így is lett: bár egy szélessel kezdett, de utána a többi dobást lehozta úgy, hogy nem ütöttek belőlük határt, így csapata 10 futással győzedelmeskedni tudott.
Most egy pihenőnap következik, aztán vasárnap este (magyar idő szerint hétfő hajnalban) elindul a mindent eldöntő meccs: a Washington Freedom és a San Francisco Unicorns találkozója.
