Angliai teszt, 2. nap: megint elfecsérelte az előnyét a Karib-térség
2024. július 27. – Szerző: Krikettgalaxis
A teszt második napján megint egy példát láttunk arra, ami már az előző meccsen is megtörtént: a vendégek egész kedvező helyzetben voltak, de képtelenek voltak megtartani azt – a nap így már egyértelmű angol előnnyel zárult. Pontszámban is 61-gyel vezetnek a házigazdák, és ezen felül 2 ütőst ki is ejtettek a 3. játékrészben.
A Stonehenge, Anglia talán leghíresebb nevezetessége (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
A vendégek 282-es első negyedbeli eredménye nem volt ugyan kimagasló, de azzal együtt, hogy utána gyorsan három angol ütőst kiejtettek (igaz, közülük egy csak éjjeliőr volt), már sokkal szebbnek hatott. Ma tehát innen, kiegyenlítettnek érződő állásról folytatódott a meccs.
A mai nap ezúttal egy úgynevezett kék nap
volt: a játékosok a kezdés előtt kék sapkákat vettek fel, amelyekkel a Bob Willis Alapítvány tevékenységére hívták fel a figyelmet: ez az alapítvány a 2019-ben, 70 évesen prosztatarákban elhunyt Bob Willis emlékére próbál harcolni az említett betegség ellen.
Az ütést Ollie Pope és Joe Root folytatta. Utóbbi már a 10. játszmában átélhetett egy kis sokkot: Jayden Seales labdája ugyanis LKE-t érően találta el, de a bíró nem adta meg, a karibiak pedig nem kérték ki a videózást – pedig nekik lett volna igazuk! Root így maradt a pályán – viszont Pope nem sokáig, mert a következő játszmában Shamar Joseph dobása nyomán kifordult a földből a középső karója... És hogy még tovább súlyosbodjon Anglia helyzete, egy játszmával később Seales már érvényes kaput szerzett, amikor Harry Brook túlzottan is laza mozdulata élezést és kapuselkapást eredményezett. 54/5: ez már egyértelmű karibi előnyt jelzett! Ám Root és Ben Stokes ezek után már nem adta ilyen könnyen a bőrét. Sőt, Root hamarosan ünnepelhetett (ha egyáltalán volt ideje és kedve ilyesmire figyelni): összesítésben elérte tesztpályafutása 11 954-edik futását, amivel a legendás Brian Larát leszorította az örökranglista nyolcadik helyére, ő maga pedig a 7-edikre jött föl. Aztán a 28. játszmában megszerezte 63-adik tesztötvenesét is, és ebédig még Stokes is nagy versenyben volt önmagával azért, hogy addigra neki is meglegyen az 50: végül ez nem jött össze, csak 48-on állt a szünetben. Viszont a társulás 100-asa meglett, ami pedig egyfajta igen nyakatekert rekordot is jelentett: ez a mai 54 lett ugyanis Anglia legalacsonyabb pontszáma a teszt történetében, ami után egy 100-as hatodik kapus társulás következett. Furcsa rekord ide vagy oda: a 157/5 már milliószor szebben nézett ki az angoloknak, mint az 54/5.
A szünetben ijesztegetett egy kis eső, de aztán rendben lehetett folytatni a játékot. Ekkor, az első dobásból lett meg egy négyesből Stokes mai 50-ese, majd pillanatokon belül egy újabb négyesből Root 12 000-edik tesztfutása is. Stokes viszont ezek után már nem bírta tovább két játszmánál, kiesett (méghozzá Alzarri Joseph 100. tesztkapujából), és átadta helyét a 8. rendű Jamie Smithnek – aki aztán igazi Baz-labdába
kezdett (aki nem tudná, mi az: ez a mostanában divatos angol agresszív tesztstílus népi elnevezése). A 38. játszma végén például egy 4-est és egy 6-ost ütött egymás után: ilyesmit azért ezen a meccsen nem igazán láttunk még! Ráadásul a 6-osa fölment a stadion tetejére (vagy még azon is túl), így ki is kellett cserélni a labdát. Hamarosan azonban a cserelabda is cserére szorult, mert a bírók kipróbálták, és nem fért át a szabványos idomszeren. Ám a dobók sokáig ezzel az új-új labdával sem tudtak mit kezdeni: csak a 49. játszmában sikerült kiejteni a 87-nél tartó Rootot, vagyis ez már nem a labdán múlt. Tehát ez a társulás is sokáig bírta – ahogy a következő, Smith–Chris Woakes pár is! Az 56. játszmában meglett Smith 50-ese, majd 274/7-nél úgy érkezett el a teaszünet, hogy még mindig ők ütöttek.
A szünettel együtt azonban ismét eső is érkezett: emiatt viszont most már 20 percnyi idő is elveszett a játékból. Utána azonban folytatódott Smith és Woakes előrehaladása: ők már bekapcsolt reflektorok mellett, a 61. játszmában érték el a 282-es határt, amitől kezdve már Angliánál volt a vezetés. A négyesek gyártása ezek után indult csak be igazán, főként Smith részéről, aki végül 95 ponttal esett ki – nem sokkal az után egyébként, hogy újra tönkrement a labda, és megint ki kellett cserélni. Hamarosan még Woakesnak is meglett a maga 50-ese, de Alzarri Joseph 62-nél kiejtette őt. A végén még Gus Atkinson tett hozzá egy gyors 21-et a csapat eredményéhez: érdekesség, hogy a korábbi ütősök összesen szereztek ma két hatost, ő pedig két egymás utáni dobásból ütött be ugyanennyit – majd a következőből kiesett, és véget ért a negyed. Anglia 376 futást gyűjtött be, ami 94-es előnyt jelentett számukra: ki hitte volna ezt 54/5 után??
Még volt idő ma belekezdeni a harmadik játékrészbe is. Woakes, aki itt a végén ilyen szépen ütött, tegnap még combizomhúzódással bajlódott, de mostanra teljesen rendbe jött, és már a dobást azonnal nyitotta is. És nem is akárhogyan: öt nullás után máris kidöntötte Kraigg Brathwaite kéz-karóját! Aztán az 5. játszmában máris majdnem meglett neki a második, csak éppen Stokes elejtette az elkapást: dühöngött is (mármint Stokes, a dobó legfeljebb magában). De a csapatnak nem volt min dühöngenie: a következő játszmából Atkinson dobásából a kapus már sikerrel elkapta Kirk McKenzie-t. A hátralevő időben már csak egy bíró szava miatt még csak a videózás után sem megadott LKE-gyanús eset volt, ami érdekes volt, azon kívül futás sem született sok és újabb ütős sem esett ki. Összesen 14 játszma zajlott le ma a 3. negyedből, ami alatt az állás 33/2 lett: ez 61 futásos angol előnyt jelent.
