Londoni csapatok lettek a 2024-es Hundred bajnokai

2024. augusztus 18. – Szerző: Krikettgalaxis

A nőknél a London Spirit története első, míg a férfiaknál az Oval Invincibles második bajnoki címét szerezte a ma lezajlott döntők során. De ellenfeleik, a Tân Cymreig és a Southern Brave is eddigi legjobb eredményüket érték el az ezüstéremmel.

Az angolok büszkesége, a Big Ben (illusztráció)Az angolok büszkesége, a Big Ben (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

A nőknél a csoportelső Tân Cymreig és az elődöntőből érkező London Spirit csapott össze, utóbbinak a stadionjában, a Lord’sban. Maga a mérkőzés viszonylag alacsony pontszámokat hozott, de ahogyan azt az idényben gyakran láttuk már, a kergetés sokszor akkor is nehéz, ha a cél alacsony. Így volt ez ma is. Bár az ütésre kényszerülő velsziek az elején jópár széles extrát kaptak ajándékba, ezáltal megvolt a jó kezdésük, de utána, ahogy haladt az idő, lassan-lassan, viszont folyamatosan csökkent a pontarányuk. Egyedül az 5. rendű Jess Jonassen adott nekik egy nagyobb löketet, aki 130 fölötti aránnyal teljesített 54 futást, de még a játékrész végén, amikor elérkezett a végső gyorsítás időszaka, sem sikerült gyorsítaniuk, sőt, hirtelen egész sok kaput vesztettek el egymás után, többet (ahogy az ilyenkor lenni szokott) kifutásból. A felállított cél mindössze 116 lett, de a kékeknek ezzel is eléggé meggyűlt a bajuk. Náluk nem volt senki, aki olyan sokáig jutott volna, mint Jonassen, viszont többen 20–30 körül végeztek, például Georgia Redmayne 34-gyel, ráadásul Danielle Gibson a maga 22-jét csak 9 dobásból gyűjtötte be. A végén viszont már nehezen gyűltek a futások: 15 labdából kellett volna nekik 14, aztán 10-ből 11, végül 5-ből 6... aztán a 98. dobásból Dípti Sarmá lett az, aki egy hatossal lezárta az egészet: története során először bajnok lett a Spirit!

A torna legjobb játékosának egyébként nem a két döntős csapat valamelyikéből választottak meg valakit, hanem a Northern Superchargersből: az ausztrál Annabel Sutherlandet, aki 212 futást és 10 kaput is teljesített.

Tavaly azzal a címmel írtuk meg a döntőkről szóló hírünket, hogy Zöld bajnokok a 2023-as Hundredben. Az most is biztos volt, hogy a férfiaknál idén is zöld lesz a bajnok, hiszen pont az Invincibles és a Brave csapott össze. Érdekesség, hogy mivel most még (valószínűleg utoljára) mind a 8 klub tulajdonosa az Angol Krikett-tanács (ECB), így az ECB-nek volt egy kis lehetősége beleszólni a játékoskeretekbe: legalábbis olyan szinten, hogy az OI dobóját, Gus Atkinsont eltiltották a döntőtől. De nem azért, mert bármi rosszat tett volna – ellenkezőleg: Ben Stokes múltkori sérülése miatt túl nagy szükség lesz rá az angol válogatottban a hamarosan kezdődő tesztmeccseken! A londoni csapat szerencséje, hogy Atkinson 2024-ben egyáltalán nem volt náluk alapember, eddig is keveset játszott, és valószínűleg enélkül a döntés nélkül sem nevezték volna be a döntőre. Ami pedig a játékot illeti: a southamptoniak a dobást választották, de sokáig nem tudtak egy kaput sem szerezni: az Invincibles már 44 futásig elhúzott, mire az első ütőst ki tudták ejteni. Igaz, aztán beindult a dobógépezet, és főként a játékrész kétharmada táján már sok kaput szereztek, miközben a fővárosiaknál senki sem volt, aki akár 40-ig is eljutott volna, sőt, Will Jacks kivételével a 30-at sem érték el. A cél így is 148 lett, ami azért 100D esetén nem rossz. Sőt, a déliek nyitó párja még tovább, 58 futásig vitte, de aztán Adam Zampa megtörte a lendületüket, sőt, ő később még egy kaput is szerzett. Háromig jutott viszont a pakisztáni származású, de angol válogatott Saqib Mahmood, ráadásul ő ezt a hármat gyors egymásutánban gyűjtötte be a 70. és a 80. dobás között, ami végleg megpecsételte a Brave sorsát. A végén így egész sima, 17 futásos londoni siker született.

A férfiaknál a bajnokcsapat játékosát, Sam Currant választották meg a bajnokság legjobbjának, aki 201 futással és 17 kapuval vette ki a részét az aranyéremből.

És a Krikettgalaxis hagyományainak megfelelően írunk egy kis statisztikai összesítőt, ami mutatja, hogyan bővül évről évre egy torna története. Amikor az idény kezdődött, a nőknél elég volt 8 meccset lejátszani, 22 futást szerezni vagy 1 kaput dobni ahhoz, hogy valaki a Hundred legjobb 100 játékosa közé bekerüljön az adott ranglistán. Most már, hogy befejeződött a szezon, egy kicsit nagyobb teljesítmény kell az első 100-hoz: 11 mérkőzés vagy 35 futás – illetve 1 kapu még mindig elég. A férfiaknál ugyanez a három mutató 9 mérkőzésről, 59 futásról és 3 kapuról indult, most pedig 13 meccsnél, 90 futásnál és 4 kapunál tart.

Jövőre valószínűleg nagyot változik a Hundred háttere, hiszen megnyílik a lehetőség a magánbefektetők előtt, hogy beálljanak a klubok mögé – de azt még nem tudni, ez miben fog megnyilvánulni, ami a nézők számára is látható részt illeti. Mi csak azt reméljük, megmaradnak az egyedi, a világkrikettben üde színfoltnak számító elnevezések és színek, és nem lesz itt is tele minden például Knight Ridersszel, MI-vel meg Capitalsszel...


Alapból nem látható kép
×