Rossz kezdés után feljavult Pakisztán a teszt első, vizes napján

2024. augusztus 21. – Szerző: Krikettgalaxis

A tervezett játszmák kevesebb mint felét engedte lejátszani az időjárás a Pakisztán és Banglades közötti teszten. Az elején a vendég bengáliak több gyors kaput is begyűjtöttek, majd stabilizálódott a pakisztáni ütőjáték, végül 158/4-gyel zárult a nap.

Eső (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

Új korszak kezdődhet a pakisztáni tesztkrikettben: a közelmúlt gyászos eredményei után ezúttal a teszt formátumra külön új edzővel, Jason Gillespie-jal készülnek. Mellettük szól, hogy volt elég idejük felkészülni: utolsó tesztjüket január elején játszották, az edzőt áprilisban nevezték ki – és az sem éppenséggel jött rosszul nekik, hogy az ellenfél csak Banglades, akik ebben a formátumban úgy általában nem sok sikert könyvelhetnek el.

Helyszínünk a ravalpindi stadion volt, ahol ezúttal egy zöldebb árnyalatú, füvesebb sávot alakítottak ki, így aztán a pakisztáni csapat tele is volt gyors dobókkal. Annyira tele, hogy specialista pörgetőjük nem is volt egy sem! Bár, mint említettük, az edző személye új volt, a játékosállományban nem sok változtatás történt, talán csak azzal erősödtek tovább, hogy sérülése után visszatért a csapatba Naszím Sáh. A hazaiak már jóval a kezdés előtt bejelentették 11 játékosukat, Banglades viszont csak a pénzfeldobáskor: náluk is túlsúlyban voltak a sebes dobók, de rajtuk kívül talán Szákib ál-Hászán jelenléte volt a legérdekesebb. Egyrészt azért, mert ő, ha dob, akkor lassú labdákat dob, másrészt azért, mert a januári választásokon országgyűlési képviselővé választották, de éppen annak a kormánypártnak, az Áojámí Ligának a színeiben, amelyik most a sorozatos tüntetések (zavargások) következtében megbukott. Mindenki csak remélni tudta, hogy Ál-Hászán, mint professzionális sportember, a pályán majd el tud vonatkoztatni az otthon történtektől... Nádzsmul Hoszen Sánta, a kapitány is ebben reménykedett az egész csapatot illetően: szerinte az országban történt dolgok nem befolyásolják majd a válogatott teljesítményét.

Az imént említett pénzfeldobás azonban a mai napon nem történhetett meg időben: a Ravalpindiben nyáron oly gyakori esők ma is lecsaptak előtte, és a tervezett kezdésre még nem száradt meg eléggé a pálya. Érdekes módon, hiába sütött már régóta a Nap, a várakozás csak folytatódott, és még csak egy szürcshengert sem lehetett látni a pályán. Aztán szépen lassan megfogyatkoztak a problémás területek, a pályamunkások pedig már csak azokon dolgoztak: de a játék így sem kezdődhetett el ebéd előtt. A pénzfeldobást végül Banglades nyerte, akik a dobást választották, egyértelműen a korábbi eső miatt. Mint Sán Maszúd, a pakisztáni kapitány elmondta: szívük szerint ők is dobással kezdtek volna.

És bizony hamar beigazolódott, hogy valószínűleg ez a jó döntés: Pakisztán igen hamar bajba került, mert több ütőst is gyorsan elvesztett. Először Abdulláh Safíkot kapta el egy látványos vetődés során az árok Dzsákir Hászán, majd a kapitány is kiesett egy élezés miatt. Ez olyan finom kis él volt, hogy a pályán levő bíró észre sem vette, csak azok után adták meg a kaput, hogy Banglades kikérte a videózást. Igaz, maga Maszúd még a videózott ítélettel is vitába szállt: szerinte a labda valójában a lábszárvédőjét érintette. Valóban közel volt hozzá, lehet, hogy elhamarkodott döntést hozott a harmadik bíró? A harmadik kiesés viszont már egyértelmű volt, és nem csak a módja, hanem az is, hogy Bábar Ázam fölöslegesen hozta a maga fejére a bajt: simán hagyhatta volna békén ezt a labdát, ehelyett úgy tette bele az ütőjét, hogy ebből is élezés és kapuselkapás lett. És mindez a 9. játszmában, 16 pontnál történt! Utána viszont Szaím Ajúb és Szaúd Sakíl időszaka következett. Miután egy kicsit megnyugtatták a csapatot, és 13 játszma után már 40 pontig hozták föl, megérkezett az első pörgetés: Mehedí Hászán Mirádzs ellen azonban (többek között egy hatosnak is köszönhetően) rögtön 11 futást szereztek 1 játszmán belül. A bengáliak ennek ellenére is ragaszkodtak ahhoz, hogy egy ideig minden második játszma lassú dobásokból álljon – nem jött be nekik, mert ez a társulás a 21. játszma végéig, a teaszünetig együtt maradt, és 81/3-ra szépítettek.

Tea után aztán a bangladesiek is letettek a pörgetésről, de hiába. Ajúb és Sakíl csak haladt tovább, és előbbi a 24. játszmában már a maga 50-esét is megszerezte, míg utóbbi pályafutása 1000. tesztfutását érte el hamarosan: ezzel a mérkőzések és játékrészek számát tekintve a leggyorsabb pakisztáni ütőssé vált, aki eljutott eddig a mérföldkőig – holtversenyben a nemrég elhunyt Szaíd Ahmeddel, aki 1959-ben, szintén 20 mérkőzés és 11 játékrész alatt teljesítette az 1000-et. Azonban még mielőtt neki is meglett volna az 50, a társulásnak pedig a 100, Ajúb is kapitulált: bengáli szempontból éppen a legjobbkor élezett bele egy Hászán Máhmud-labdába, amit az egyik katona elkapott – bizony észnél kellett lennie a mezőnyjátékosnak, de észnél is volt. A következő ütős Mohammad Rizván volt, aki először kitapasztalta a pályát, majd amikor ma először Szákib ál-Hászán is támadásba lendült, rögtön két négyessel ajándékozta meg a dobót. Más érdemleges már nem történt ma: 41 játszma után a bírók megnézték a fénymérőt, és úgy döntöttek, még a rövidítés után tervezett 48-at sem játsszák le, hanem elég lesz ennyi. Az állás 158/4 volt, ami nehéz megmondani, hogy kinek jobb.