Egyértelműen Anglia napja lett az első a Srí Lanka elleni teszten
2024. augusztus 21. – Szerző: Krikettgalaxis
Angliában, Manchesterben is kezdődött ma egy teszt, méghozzá Srí Lanka ellen. A házigazdák gyorsan letarolták a vendégek magas ütősrendjét, de a sorvég, azon belül is az újonc Milán Ratnájaka szépen harcolt, és 236/10-re felhozta a csapatot. Anglia a 2. játékrészben 22/0-n áll.
A Stonehenge, Anglia talán leghíresebb nevezetessége (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Nehéz volt előre megmondani, mi várható ettől a mérkőzéstől. Az angoloknál egyértelműen Ben Stokes sérülése forgatta fel a csapatot, hiszen az ő neve kapitányként összeforrt a mostanság alkalmazott agresszív angol stílussal, a Baz-labdával: nem is csoda, hogy amikor a Hundredban megsérült, rengeteg angol szurkoló értetlenkedve, sőt, sokan felháborodva álltak az eset előtt: miért kell a tesztkapitánynak egyáltalán ebben a jelentéktelen
ligában szerepelnie? Persze nyilván nem mindenki tartja jelentéktelennek a Hundredot, nem lehetett véletlen az állandó tízezres nagyságrendű nézősereg sem, de azért az ilyen szurkolók hozzáállásából látszik, hogy Húsz20 ide, 100D oda, azért az angoloknál csak-csak a teszt a legfontosabb. Stokes hiányában Ollie Pope vette át a kapitányi teendőket, akitől igazán nem lehetett tudni, mi volt várható.
Srí Lanka is egy viszonylag tapasztalatlan kapitánnyal, Dhanandzsaja da Szilvával vágott neki a küzdelemnek, bár azért ő 3 alkalommal már betöltötte ezt a tisztséget. Edzőjük, az ideiglenesen kinevezett Szanat Dzsajaszúrija azonban most mutatkozott be ebben a formátumban... Ugyanúgy, ahogy a játékosok közül a jobbkezes sebes dobó, Milán Ratnájaka – kicsit meglepő módon ugyanis őt válogatták be a keretbe mondjuk Kaszun Radzsita vagy éppen Lahiru Kumára helyett.
Kezdés előtt egy (tapsolós) gyászszünetet tartottak a nemrég elhunyt kiváló angol ütős, Graham Thorpe emlékére, és ugyancsak az ő halála miatt a hazai csapat játékosai fekete karszalaggal léptek pályára. A kis harangot, amely azt jelezte, hogy 5 perc múlva indul a játék, James Anderson szólaltatta meg.
A vendégek az ütést választották, így Nisán Maduska és Dimut Karunáratna jött ki elsőként a pályára. Utóbbi, ahogy tőle megszoktuk, hozta az igen türelmes játékát – egészen a 6. játszmáig, amikor is az új, kiszőkített frizurával jelentkező Gus Atkinson egy rövidebb labdájába rosszul húzott bele, és elkapták. És nem kellett hozzá sok idő (sőt!), hogy Maduskával is valami hasonló történjen: ő meg egy hajtásra kínálkozó labdát kapott Chris Woakestól, de talán a lábmunka hiánya miatt ez az ütés sem sikerült, ez is élezés lett, és az első katona elkapta. Ugyanennek a játszmának az utolsó dobása pedig újabb kaput hozott: Anydzseló Mattijúsz LKE-kacsájával 6/3-ra változott az állás. Viszont ugyanúgy, ahogy az ezzel párhuzamosan zajló Pakisztán–Banglades teszten, három gyors kapuvesztés után elkezdett talpra állni az ütős csapat. Itt most Kuszal Mendisz és Dinés Csandimál társulása hozta meg a megnyugvást a Srí Lanka-iaknak, igaz, náluk ez nem tartott olyan sokáig, mint a pakisztániaknak a másik meccsen. Azért így is a 15 játszma végéig, 40 pontig együtt tudtak lenni – de ekkor Shoaib Bashir is kapuval mutatkozott be Csandimállal szemben. Érdekes, hogy még csak az első napon tartunk, de már erőteljesen jelentkezett a labdák egyenlőtlen pattanása: valószínűleg mind Mattijúsz, mind Csandimál kapujában ez játszott szerepet. Az ebédszünet 25 játszma után így 80/5-tel érkezett el.
Ám hiába a pihenő, utána a Srí Lanka-i csuszamlás nem állt meg. A 29. játszmában, rögtön azok után, hogy egy 4-est ütött Woakes ellen, Kamindu Mendisz is kiesett (szintén egy élezés miatt), és bár a csapat nemsokára átlépte a 100 futást, utána újabb kaput vesztett (sőt, közben volt még egy kiesés is, csak akkor túllépett a dobó a vonalon, így mégsem volt érvényes): 113/7-nél már csak az akkor 42-n álló Dhanandzsaja da Szilvában bízhattak. Legalábbis ezt hitték. Az addig rendben volt, hogy benne igen: ő ugyanis 74-ig elmenetelt, de hamarosan kiderült, hogy a csak szóban volt egy kis tévedés. A 9. rendben ugyanis megérkezett az újonc Milán Ratnájaka, ő pedig mindenkit meglepő jó játékkal rukkolt elő. Az 51. játszmában, amikor Da Szilva kiesett, neki már 30 futása volt, miközben 61 labdát túlélt, a teaszünetben pedig 32-n állt. A csapat eredménye ekkor 178/8 volt.
Az ég egyébként már jó ideje beborult, a reflektorokat is bekapcsolták, sőt, elővigyázatosságból a teaszünetben még a ponyvákat is behozták a pályára, de az eső szerencsére nem eredt el. A levegő hőmérséklete is lecsökkent, így a meleghez szokott vendégek bizonyára nem érezték jól magukat – ám ez a játékukon ezúttal nem nagyon látszott. Ratnájaka hamarosan elérte a 44 futást, amivel a történelem legjobb 9. rendű Srí Lanka-i debütánsa lett: az előző még Szurés Perérá volt 1998-ban, szintén Anglia ellen, 43 ponttal. Sőt, aztán egy hatossal (!) az 50-et is átlépte, és csak a 71. játszmában, 135 vele szembeni dobásból esett ki, amikor már 72 futása volt. Ezzel aztán már nem csak Srí Lankát tekintve, de az egész világon ő lett az, aki 9. rendűként debütálva a legtöbb pontot szerezte! Két dolgot fontos még megemlíteni ezzel az időszakkal kapcsolatban. Az egyik, hogy már nagyon sötét lett, így Anglia csak pörgető dobókkal dobhatott, a másik pedig az, hogy a 65. játszmában hangos fújolás érkezett a lelátókról: kiderült, hogy a rendezők elkobozták a szurkolók által söröspoharakból összeállított sörkígyót! A játékról viszont már kevesebbet lehet írni: Ratnájaka kiesése után hamarosan az utolsó ember is kiesett, így Srí Lanka 236 ponttal zárta a játékrészt. Nem túl jó eredmény, de ahhoz képest mégis, hogy hogyan kezdtek.
A fényviszonyok miatt a második játékrész is pörgetéssel kezdődött: Dhanandzsaja da Szilvá és Prabhát Dzsajaszúrija is ledobott két-két játszmát, mialatt Ben Duckett 13, Dan Lawrence pedig 9 pontot szerzett. Végül a vendégek úgy döntöttek, nem pazarolják az új labdát pörgetésre – viszont a játékvezetők a sötétség miatt nem engedtek gyors dobásokat, így aztán mára véget ért a játék. Anglia előnye így tehát összesítésben 214 futás.
