Bangladesi építkezésről szólt a teszt harmadik napja

2024. augusztus 23. – Szerző: Krikettgalaxis

A pakisztáni dobók időről időre egy-egy ütőst ki tudtak ugyan ejteni, de túl ritkán ahhoz, hogy Banglades ne jöjjön föl egész szépen: a teszt harmadik napját így már csak 132 futásos hátrányban zárták a vendégek, 5 megmaradt kapuval.

A Lálbág-erőd, Dakka egyik nevezetessége (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

Már két nap véget ért a tesztből, de az első napi vizes pálya miatt ma reggel még csak a 2. játékrész elején tartottunk. Pakisztán 448-nál lezárta a maga negyedét, tegnap pedig Banglades 12 játszma alatt egy 27/0-t tudott összehozni. Akkor a hazaiak arra számítottak, egy-két gyors kaput még be tudnak gyűjteni a nap végén, ám ez akkor nem jött össze, így kulcsfontosságú lett volna, hogy ez legalább ma reggel sikerüljön.

Naszím Sáhnak rögtön is volt több igen szépre sikerült dobása, ám ezek eleinte kaput még nem eredményeztek – de a 17. játszmában megtörtént az áttörés Dzsákir Hászánnal szemben: itt egyébként nem a dobás volt különösen látványos, hanem a kapus, Mohammad Rizván vetődése és egykezes elkapása. Ebből már az is látszik, hogy Rizván tegnap óta kipihente magát, és visszaállt a kapu mögé, hiszen ne feledjük, tegnap a görcsei miatt helyettesítő jött be helyette. A bengáli ütősök egyébként rendkívül óvatosan játszottak, pedig a talaj nem volt különösebben veszélyes: néhány repedés ugyan már felnyílt rajta, de ezek hatása nem érződött. Bár ez itt teszt krikett, ahol nem pont a határesemények a leglényegesebbek, de azért érdemes megemlíteni, hogy a nap első határja csak a 25. játszmában született meg, méghozzá Nádzsmul Hoszen Sánta jóvoltából, aztán a második négyes is az ő nevéhez fűződött – de szinte azonnal utána a második kapu is: Pakisztán már egy ideje próbálkozott a kapuval átellenben pozícióból dobni, és ez most végre beérett, amikor Hurram Sahzád jótávos dobása emiatt olyan szögben érkezett, hogy azt Sánta elnézte, a labda pedig átsiklott az ütője és a lábszárvédője között, kifordítva a földből a kéz-karót: 53/2. A folytatás megint türelmes bangladesi ütőjátékot hozott, így Pakisztán egy idő után, a 33. játszmában új módszerrel próbálkozott, és bár specialista pörgető dobójuk nem volt a csapatban, azért néhány részidős lassú dobójuk igen: hát akkor beküldték Ága Szalmánt pörgetni. Eredmény nélkül. Szádmán Iszlám és Maminul Hak kiválóan játszva haladt előre, bár amúgy elég eltérő sebességgel: Iszlám például egész sok játszmán át be volt ragadva 48 ponton, ugyanezen idő alatt pedig társa 20-ról 39-re jött föl, sőt, majdnem az 50-ese is előbb lett meg, mint Iszlámnak. De végül a 48. játszma végén, az ebéd előtti utolsó dobásból mégis Iszlám érte el előbb az 50-et, amivel csapat állása 134/2-re módosult.

Az ebédszünet 40 perc helyett ezúttal 1 órásra nyúlt (az okait nem tudjuk), így időben többet kellett várnia Maminul Haknak is a maga 50-esért, de a dobások számát tekintve mégsem sokat. Ennél tovább viszont nem jutott: Hurram Sahzád egy hasonló kidobással ejtette ki őt is, mint ahogy nemrég Hoszen Sánta is búcsúzott. Pakisztánnak nagy szüksége volt erre a kapura, mert a társulás már a 100-hoz közelített! De több ütőst egyelőre megintcsak nem tudtak kiejteni. Most meg Musfikur Rahim kezdett bele egy jó társulásba Iszlámmal: ők ketten ráadásul tartani is tudták a nemrég 3 közelébe felkúszott pontarányt is, sőt, a 61. játszma végére éppen 3-ra föl is hozták, ami tehát már 183/3-at jelentett. Ám éppen mielőtt a csapat 200-a és saját maga 100-a is meglett volna, a 66. játszma végén, pont a tea előtti labdából Szádmán Iszlám kiesett: elrontott egy hajtást, így Mohammad Alí labdája átfért az ütő és a lába közötti, elég nagy résen, és eltalálta a kaput. Neki 93, Bangladesnek 199 futása volt ekkor...

Az új ütős Szákib ál-Hászán volt, aki egész jó gyorsasággal vágott neki, de amikor hamarosan, a 73. játszmában (a mérkőzésen először) megérkezett dobni Szaím Ajúb, akkor egy négyes és két nullás után Ál-Hászán egy ferde hajtása mellément, és csak az extra fedezetet találta meg: Ajúb így élete első tesztkapuját szerezte. Következőnek Litan Dász jött be ütni, aki viszont már másképpen játszott: lassan, de biztosan. A 80 játszma eltelte után Pakisztán még nem kérte ki azonnal az új labdát, Ajúb egy játszma erejéig még a régivel próbálkozott, de aztán ennyi volt, és mégis úgy döntöttek, jöjjön az új. Nem biztos, hogy ezzel van összefüggésben, de a következő időszakot Banglades meglepően bátor játékkal hozta le: egészen sok határt ütöttek, a 89. játszmában például Dász egymaga három négyest és egy hatost, mintha csak Húsz20 zajlana – rögtön meg is lett neki az 50-es, alig azok után, hogy Rahimnak is. A két játékos végül 52, illetve 55 ponttal fejezte be a 92. játszma után véget érő napot: Bangladesnek így 316 futása volt 5 elvesztett kapu mellett, ami 132 pontnyi lemaradást ért.