A borús időben Pope végre bizonyított
2024. szeptember 6. – Szerző: Krikettgalaxis
Elkezdődött az Anglia és Srí Lanka közötti tesztsorozat harmadik, utolsó mérkőzése, ahol egy kis eső, de inkább a sok felhő miatti sötétség miatt még 45 játszmára sem került ma sor. Az angol pótkapitány, Ollie Pope végre hozta, amivel régóta adós volt: ezúttal 103-neskivel zárta a napot.
Sötét fellegek (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Újabb teszt, újabb helyszín: ezúttal a másik nagy londoni pálya, az Oval. Srí Lanka utoljára 26 évvel ezelőtt játszott itt tesztet, akkor viszont nem kevesebb mint 10 kapuval nyertek. Külön érdekessége volt annak a meccsnek az angol ütőstílus a 3. játékrészben: közel 130 játszma alatt akkor 181 futást szedtek össze. Hogy is mondjuk: nem éppen hasonló a mai Baz-labdához.
Ezúttal borongós, elég sötét idő fogadta a csapatokat, ráadásul Londontól délre egy kiterjedt csapadékzóna is fenyegetően terebélyesedett – a kezdéskor egyelőre azonban száraz volt az idő. Az angolok már korábban bejelentették, hogy ma egy újoncot fognak avatni: a több mint 2 méter magas, balkezes gyors dobó, a nemrég 20. születésnapját ünneplő Josh Hull személyében, aki a pénzfeldobás után Andrew Flintofftól kapta meg a válogatottságot jelképező sapkáját. Bár mostanában nem nyújtott igazán kiemelkedő teljesítményt, de talán stílusa miatt érdemesnek tartották kipróbálni: 2010 óta, Ryan Sidebottom utolsó tesztje óta mindössze Sam Curran volt az az angoloknál, aki bal kézzel eresztett meg sebes labdákat. Hull egyébként Matthew Potts helyére került be a csapatba, más változtatás nem történt az összeállításban.
Ami Srí Lankát illeti: ők az ütősök és a dobók között is cseréltek egyet. Előbbieknél visszatért Kuszal Mendisz, kiszorult Nisán Maduska, Petum Nisszanka pedig feljebb lépett nyitónak. A dobóknál a pörgető Prabhát Dzsajaszúrija helyére jött az első teszten még szereplő gyors dobó, Visva Pranándu – nyilván a körülmények miatt. Bár a füvet most lenyírták 4 mm-esre a sávon, ami valamivel rövidebb, mint a nyáron itt rendezett megyei meccseken, amelyeken a varratos dobók domináltak, de a borult idővel együtt így is kiválónak tűnt a sebes dobók számára. A pénzfeldobást ezúttal is Srí Lanka nyerte: és természetesen a dobással való kezdést választották.
De hiába voltak kedvezők a feltételek, valahogy sokáig egyik dobó sem találta a megfelelő vonalakat és távolságokat. Az angol ütősök, Dan Lawrence és Ben Duckett pedig köszönte szépen, és egy kis rövid bemelegedős időszak után egyre magabiztosabb játékra váltottak, sőt, Duckett harciasabbá is vált. A 6. játszma ezen kívül is tartogatott egy kis ijedelmet Srí Lanka számára: Dinés Csandimál, a kapus egy vetődésnél ráesett a jobb kezére – ahol már múltkor is megsérült a hüvelykujja: szerencsére egy kis ápolás után tudta folytatni a játékot. A 9. játszmában már a 4. dobó is próbálkozott a vendégek részéről, de hiába: Anglia ennek a játszmának a végére már 45/0-n állt. Végül a kő a 10. játszmában eshetett le a Srí Lanka-i szívekről: Lahiru Kumára dobásába Lawrence csak úgy tudott belepiszkálni, hogy az árok elkapta. Így aztán Ollie Pope jöhetett be, hogy újra megpróbáljon bizonyítani: ez az eddigi két meccsen nem sikerült. Most már jobban indult, ám 15 játszma elteltével, 76/1-es állásnál először a gyenge fény miatt megállították a játékot, aztán pedig valamiféle gyenge eső is szitálni kezdett, és már a ponyvákat is be kellett hozni. Egy kis várakozás után megtartották az ebédet is.
A szünet végül csaknem 3 órásra nyúlt, de legalább vége lett egyszer. Úgy 15:10 körül. Ja nem mondtuk, de még a szünet előtt pár labdával Duckett elérte az 50-est, majd a folytatásban az 56-ot is, ami csak azért érdekes, mert így ő lett eddig ebben a sorozatban az egyedüli legeredményesebb nyitó ütős egy játékrészen belül. De Pope sem akart tőle lemaradni, és annak ellenére, hogy a 21. játszmában egy csúnya sebet okozott neki a jobb könyökén egy rosszul pattanó labda, igen eredményesen ütött a folytatásban is. A 23. játszmában Duckett úgy látszik, már kissé unatkozni kezdett, és hogy elszórakoztassa magát (és a szép számú nézősereget), egy kanalazást is bemutatott – sikerrel, majd a 25. játszmában két hatost is láttunk tőle. Biztos, hogy tesztmeccset látunk? – gondolhatták sokan. Végül a Duckett-bemutatónak a következő játszmában Milán Ratnájaka vetett véget, aki egy cselesen lassabb labdát dobott, így az újabb kanalazási kísérlet balul sült el: csak kis távolságra jutott el a labda, de elég magasra, így a kapusnak könnyű volt aláhelyezkednie. Pope viszont sokkal szerencsésebb volt ezután: a 27. játszmában három olyan határt is szerzett, hogy egyiket sem pont így akarta, és bármelyik simán történhetett volna máshogy is... De a lényeg, hogy ebben az egy játszmában 16 futás jött össze, Pope pedig átlépte az 50-et. A dobók továbbra is gyengélkedtek, bár Ratnájakától már elkezdtünk látni egyre több szép és veszélyes labdát – de a kapitány így sem lehetett elégedett, ezért a 33. játszmában beküldte dobni még Anydzseló Mattijúszt is. Azonban ő sem hozott semmi változást, Anglia vészesen közelített a 200-hoz, és még mindig csak 2 kapujuk veszett el. De a szintén gyorsan közelítő teáig mégsem bírták ki 2-vel: a múltkor parádézó Joe Root ezúttal 13 pont után találta meg a ferde láb mezőnyjátékost. A teázást a 40. játszma után, 17:10 táján, 194/3-nál kezdték el.
Ekkor még úgy volt, hogy a játék 19 órás tervezett befejezését akár 19:30-ig kitolhatják az elején elveszett játékidő miatt, ám erre egyre kevesebbnek tűnt az esély, mert a sötétség lassan egyre fokozódott. Sőt, végül nem hogy hosszabb nem lett a nap, de jóval rövidebb idő után lefújták. 17:55 táján, 2 dobással az után, hogy Pope teljesítette a 100-ast, az illetékesek megállapították, hogy kevés a fény, így a játékosok lementek a pályáról, majd körülbelül fél óra várakozás után az egész játéknapnak hivatalosan is vége lett. Anglia egy igen jó eredménnyel, 221/3-mal zárt, míg Srí Lankának lesz min elgondolkodnia. Pope mellett egyébként Harry Brook van még bent: ő 8 futással fejezte be a napot.
