A vébé után kiderült: azért Ausztrália sokkal jobb a skótoknál

2024. szeptember 7. – Szerző: Krikettgalaxis

Azok után, hogy történetük során először találkoztak a nyári világbajnokságon, és ott egy igen szoros meccset játszottak, most először egy teljes NH20-as sorozatot is megvívott egymással a házigazda Skócia és a vendég Ausztrália. Ezúttal a szorosságnak nyoma sem volt, simán 0–3-ra nyertek a zöld-sárgák.

A Tizenkét apostol nevű sziklaegyüttes az ausztrál Victoria állam partjainál (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

Eredetileg úgy volt, hogy az ausztrálok augusztusban és szeptemberben három ENN-re és egy NH20-ra Írország vendégei lesznek, ám az ír szövetség pénzügyi nehézségekre hivatkozva lemondta ezeket a meccseket. Ausztrália ekkor megkereste a skótokat, hogy tárgyaljanak egy esetleges skóciai turnéról: az egyeztetés pedig jól sikerült, ugyanis június közepén bejelentették: szeptember elején 3 NH20-on csap majd össze a két válogatott. Ez pedig most érkezett el.

Az első mérkőzésen a skótok két olyan NH20-újoncot is avattak, akiket ENN-ben már láthattunk, méghozzá két dobót: Charlie Cassellt és Jasper Davidsont. Mint hamarosan látni fogjuk: ez nem az ő napjuk volt, igencsak lealázták őket (is) az ausztrálok, de reméljük, azért nem veszik el a kedvük, hiszen mégiscsak profi sportolók... De kezdetben ennek még nem volt nyoma, hiszen az ausztrálok dobtak először. Az erőfölényt egész szépen, 56/2-re teljesítették a hazaiak, akiknek bár kiemelkedő ütősük ma nem volt, de a magas rendből mindenki hozzátette a magáét. Utána viszont egy kicsit lekonyult a kukacgrafikonjuk, és ez már a félidő végéig sem jött rendbe, így a jó kezdés után csak 154 futást tudtak összegyűjteni. Ez pedig az ausztráloknak meg sem kottyant: bár Brandon McMullen labdájából már az első játszmában elkapták a szintén NH20-as újonc Jake Fraser-McGurköt, de utána Travis Head és Mitchell Marsh pár játszma alatt lényegében eldöntötte a győzelem kérdését. A 2. játszmában szerzett 3, illetve a 3-adikban és a 4-edikben következett 4–4 határ még csak a bemelegítés volt: az 5. játszmában Marsh ütött egy 6–6–4–6–4–4-et, utána pedig Head egy 4–6–4–4–4–4-et, vagyis az erőfölény 113/1-re végződött... Nem mellesleg Head 17 labdából elért 50-ese holtversenyben a leggyorsabb ausztrál 50-es lett a történelemben! A 14 dobáson keresztül tartó határsorozatnak aztán Mark Watt egy Marsh-kapuval vetett véget, sőt, még ugyanabban a játszmában a már 80-nál járó (!) Headet is búcsúztatta, de ekkor már késő volt. A szintén 200 fölötti aránnyal ütő Josh Inglis segítségével az ausztrálok már nagyon gyorsan ledolgozták a hiányt, és kevesebb mint 10 játszma alatt megnyerték a meccset. Head egyébként még egy rekordot megdöntött: mivel az erőfölényben 73 futást gyűjtött, ezzel 6-tal megelőzte az eddigi csúcstartó Paul Stirlinget, aki 2020-ban, a Karib-térség ellen állította fel az eddigi rekordot.

A második találkozó a stadiont is beborító köd miatt egy kicsit (fél órával) később kezdődött a tervezettnél, de játszmák nem vesztek el. Ezúttal Ausztrália kényszerült elsőként ütni, és nem csak ez volt a különbség az ő játékrészükben: hanem az is, hogy most Travis Headet Bradley Currie kacsával búcsúztatta! Currie egyébként egyike volt annak az öt (!) játékosnak, akik múltkorhoz képest újként kerültek be a csapatba – és az 5-ből ő lett az, aki a legjobban meghálálta a bizalmat. Már csak azért is, mert rövidesen Fraser-McGurkkel is végzett, így Ausztrália 3.2 után még csak 23/2-n állt. Ám a 3. rendű Josh Inglis megmentette a napjukat: ami múltkor még Headnek sem sikerült, az most neki igen: egy százas! Méghozzá csupán 43 dobásból. Elsősorban neki volt köszönhető, hogy az ausztrálok végül 196-ig is elmeneteltek, bár a sorrendben utána következők is tettek hozzá a pontszámhoz értékelhető mennyiségben. Nem úgy, mint a skót ütősök nagy része: náluk George Munsey jól indult ugyan, az első játszmában például 17 futást gyűjtött, de utána gyorsan kiesett, ahogy egyébként szinte mindenki más is. Csak Brandon McMullen állta a sarat, ő viszont kiemelkedően: 59 futást tudott begyűjteni úgy, hogy a többiek tízen együttvéve csak 53-at! Munsey-n és McMullenen kívül ugyanis senki még csak a 10 futást sem érte el, miközben minden dobó, aki próbálkozott, szerzett kaput, sőt, a görög-ausztrál Marcus Stoinis négyet is, így neki ez lett pályafutása első négyes zsákmánya NH20-ban. Skócia 126 ponttal elfogyott, és nem kis különbséggel, 70 futással kikapott.

A harmadik összecsapás előtt tehát már eldőlt, hogy a sorozatot megnyerték a vendégek, így nem sokat kockáztattak azzal, hogy most már bedobták a következő avatásra váró újoncukat, a 21 éves, de az átlagos 21 éves válogatott játékosoknál jóval tapasztalatlanabb Cooper Connollyt. Skócia megint sokat, ezúttal 4-et változtatott az előző meccshez képest. Az viszont nem változott, hogy a pénzfeldobást nyerő csapat a dobást választotta, viszont ez most Ausztrália volt. És az is a múltkoriakhoz hasonlóan alakult, hogy a skótoknál a legtöbben alig szereztek pontot, miközben McMullen meg sokat: ő konkrétan 56-ig jutott ma, míg a második helyezett Munsey csak 25-ig, de a többség 10 alatt volt. Az ausztrál dobók között láthattuk Connollyt is, de sikerélménye nem lehetett neki, ellentétben Cameron Greennel, aki pályafutása eddigi legjobb Húsz20-as dobóteljesítményét érte el 3 kapu megszerzésével. Skócia összpontszáma csak 149 lett, ez pedig ismét nem okozott gondokat a vendégeknek. Igaz, lassan indultak, mert Head csak 12, Fraser-McGurk pedig 0 ponttal kiesett, de az utánuk jövők már begyorsítottak, és ahogy dobásban, úgy ütésben is Green volt a legjobb: ő 39 labda után 62-neskivel fejezte be a meccset: akkor, amikor 16.1 játszma után a csapat beért a célba.

Így aztán Ausztrália simán lesöpörte a skótokat minden alkalommal, aminek következtében a két válogatott közötti örökmérleg 4–0-ra változott a javukra.