Az olaszországi Monfalconéban betiltották a krikettet

2024. szeptember 9. – Szerző: Krikettgalaxis

Igen, jól olvasta(d): betiltották. Saját véleményektől mentes, tényközlő cikk következik, nehogy bárki is akár baloldali, akár jobboldali elfogultsággal vádolja a semleges Krikettgalaxist. Merthogy eléggé politikai a téma.

Betiltva! (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

Monfalcone egy közepes méretű városka Olaszország északkeleti részén, a szlovén határ közelében, az Adriai-tenger legészakibb csücskénél. Van számos történelmi látnivalója, egy kis homokos tengerpartja is, de amiről legismertebb, az a hajógyár: a legnagyobb európai hajóépítő vállalat, a Fincantieri telephelye.

Egy ekkora gyárnak nyilvánvalóan sok munkásra van szüksége. Az 1990-es évek végén nagy arányú bevándorlás indult meg a térségbe: legtöbben Bangladesből érkeztek a városba, hogy a hajógyárban dolgozzanak. Mára a valamivel több mint 30 000-es lakosságú Monfalcone népességének csaknem egyharmada külföldi származású, nagy többségük bengáli. Egyáltalán nem meglepő dolog, ha az ember a városban járkálva szalvárkamízba öltözött férfiak vagy hidzsábos nők csoportjait pillantja meg, és nem nehéz találni bangladesi ételeket kínáló vendéglőket vagy a halal étrend alapanyagait árusító üzleteket sem. A város kerékpárútjait kifejezetten nagy többségben a dél-ázsiaiak használják. És végül: a parkokban sem számítottak ritka látványnak a krikettező fiatalok sem.

Mivel a születési arányszámok Olaszországban rendkívül alacsonyak, még az amúgy is gyatra európai átlagnál is sokkal rosszabbak, így a gazdaság fenntarthatóságához továbbra is szükségük van, lesz a bevándorlókra: kitiltani nem lehet őket – akkor érdemesnek látták megpróbálkozni az integrációval. Ez van, akinek tetszik, van, akinek meg nem. 2016-ban Monfalcone lakosainak többsége a polgármesterválasztáson azt a véleményét fejezte ki, hogy nekik nem tetszik a helyzet: a bevándorlásellenes Északi Liga jelöltjét, Anna Maria Cisintet választották meg városuk vezetőjének.

A polgármesterasszony több esetben került vitába, esetleg összetűzésbe a vele ellentétes nézeteket képviselőkkel. A hajógyárat azzal vádolta meg, hogy szándékosan túl alacsony béreket fizet, amiért az olaszok már nem is hajlandóak ott dolgozni, csak a bevándorlók – közben Cristiano Bazzara, a gyár igazgatója állítja: az általuk kínált fizetések összhangban vannak az olasz törvényekkel. A polgármester korábban két iszlám központban a közös muszlim imákat is betiltotta, mondván: előfordul, hogy túl sok ember (állítólag akár 1900 fő) zsúfolódik be egy épületbe, a kint hagyott kerékpárjaik akadályozzák a forgalmat a járdán, és naponta ötször a hangos ima zavarja a többi lakót – még éjszaka is. Ezek most konkrét, hétköznapi kifogások voltak részéről, de ismert dolog, hogy úgy általában ennél általánosabb véleménye van a bevándorlókról: szerinte életformájuk nem összeegyeztethető az olasszal, elnyomják a nőket, és attól is fél, idővel egész Európa teljesen eliszlamizálódik. Lehet, hogy az említetteken kívül emellett más hasonló intézkedései is voltak – egy biztos, ezek és nézetei sok bangladesi tetszését nem nyerték el: még halálos fenyegetéseket is kapott emiatt, így napi 24 órában rendőri védelem alatt kénytelen élni az életét.

Legújabb döntése kívülről nézve talán nem nagy jelentőségű, de mégis szimbolikus: a város területén betiltotta a (szinte csak bevándorlók által játszott) krikettet is! Aki megszegi a szabályozást, és rajtakapják, hogy ezt a tiltott sportot űzi, akár 100 eurós (mai árfolyamon körülbelül 39 500 Ft) bírságra is számíthat. A polgármester elmondása szerint nincs sem pénz, sem hely új krikettpálya építésére, és különben is: a krikettlabdák veszélyesek. De utána már nyíltabban fogalmazott, megint rátérve a bevándorlókra: Ők semmit sem adtak ennek a városnak, a közösségünknek. Semmit. Nyugodtan menjenek máshova krikettezni – Monfalconén kívül.

A bengáliak között azonban sokféle ember van itt is. Egy 19 éves bengáli lány például, aki folyékonyan beszél olaszul és európai stílusú ruhákban jár, azt mondta, mégis el tervezi hagyni ezt a várost. Hozzátette: ha most minden honfitársa így döntene, a gyárnak 5 évébe telne, mire elkészülne benne egy hajó.